Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág
Nézz ki az ablakon, milyen szép a vilárg!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tariszonya szép piros tojással!
Talmud
Húsvét másodnapján régi szokás szeirnt,
Fogadják szívesen az öntöző legényt.
Én még a legénységhez igaz, kicsi vagyok,
De azért öntöző legénynek mégiscsak felcsapok.
Esztendő ilyenkor megint csak itt vagyok,
Ha e locsoláért piros tojást kapok!
Kelj föl párnáidról szép ibolyavirág.
Nézz ki az ablakon milyen szép a világ.
Megöntözlek szépen, az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép piros tojással.
Volt már, hogy gondoltam az öngyilkosságra - de amilyen szerencsém van, az én esetemben ez is csak átmeneti megoldásnak bizonyulna.
A nyerés mérhetetlen vágya, mellyel párosul a meggyőződés, hogy a helyzet kétségbeejtő, egy nagy adag energiafokozó adrenalint szabadíthat fel. Ám az ilyen lelkiállapot, ha túl messzire megy, veszélyesen vakmerő következtetésekre indíthat. Akit az istenek töndkre akarnak tenni, abban először mértéktelen önsajnálatot ébresztenek.
Ha tudnánk, milyen keveset foglalkoznak velünk, talán nem idegeskednének olyan sokat azon, mit gondolnak rólunk mások.
Az aggódás általában nem akkor teríti le az embert, amikor tevékeny, hanem a munka végeztével. Ekkor kerdődik a fantázia ámokfutása, amely felszínre hozza a legképtelenebb lehetőségeket, és felnagyítja a legkisebb hibákat és veszélyeket is. Ilyenkor az emberi agy olyan, mint egy nagy teljesítményű motor, amely terhelés nélkül dübörög. Ellenőrizhetetlenül pörög, azzal fenyegetve, hogy kiégnek a csapágyak, elnyíródnak a rögzítőcsavarok, és az egész a darabjaira hull. Az aggódás elleni legbiztosabb orvosság, ha elfoglaljuk magunkat egy komoly, figyelmet igénylő tevékenységgel.
Chaplin, indulásából következően, fantasztikus akrobata képességekkel érkezett a filmiparba. Nekem nincs ilyen hátterem. Nekem a szöveg az erősségem - a bemondásaim valószínűleg jobbak, mint Chaplinéi.
Jó lenne tudni, van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert életük egyik szakaszában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak, mert hasonló ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság. Néha már azt hiszem, ez a legerősebb kapcsolat az életben... talán ezért ilyen ritka. S mi van az alján? Rokonszenv? Üres, híg szó, tartalma nem lehet elég erős ahhoz, hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért, csak rokonszenvből? Talán valami más?... Talán van egy szemernyi Erosz minden emberi kapcsolat mélyén?
Nem igazán fontos, milyen műfajú zenét csinálsz, mert én nem beszélek műfajokról. A zene egy egység. Én csak egyféle zenét ismerek.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló