Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
16
Soha ne szeress csak szánalomból , ne tedd azt amit veled is megtettek ! A szánalom szülte kapcsolat soha nem lesz őszinte , mert te nem azért vagy vele mert őt szereted hanem azért mert sajnálod és félsz egyedül lenni ! Inkább légy őszinte és mond el szeretlek de nem szívvel , hanem csak ésszel ! Nem szabad játszani senki érzéseivel , ha magadban nem vagy biztos akkor inkább lépj ki mint , szenvedjetek mind a ketten !
Mona
Tegyük fel, hogy elhagy életed szerelme (vagyis azt hiszed, hogy az), ezért mély szerelmi bánatba esel. Egy pár napig csak sírsz és sírsz, mindenről ő jut az eszedbe, ehhez még persze megkapod a szerelmi bánathoz járó szívfájdalmat is. Elkezdesz olvasni idézeteket, melyek elhitetik veled, hogy az ő hibája, hogy ha igazán szeret, visszajön, ha nem akkor sohasem szeretett igazán, hogy az első szerelem sohasem múlik el, stb. Aztán valami megváltozik, olyan mintha a könnyek tisztára mosnák a szemed. Kezded megérteni azt, hogy gyakorlatilag a szerelmi bánatot részben mi generáljuk saját magunknak. Mert valahogy minden egyes boldog pillanatot felidézünk magunkban, felidézzük, hogy milyen volt, amikor még igazán szeretett (és boldogok voltunk), így elkezdünk gondolkodni azon, hogy mi romlott el, mikor, és hogyan, egyáltalán kinek a hibája?!?! Itt persze két dolog lehetséges, vagy megbánod, hogy nem tettél meg mindent érte, vagy tisztában, vagy vele, hogy mindent megtettél, így nincs mit megbánnod. Hogy melyik a szerencsésebb helyzet? Talán az, ha nincs mit megbánnod. Igaz, piszok egy érzés, ha mindent megteszel valakiért, és úgy is elhagy, de a legkevésbé sem a te hibád. Aztán telnek a napok?először lassabban? aztán gyorsabban, és egyszer csak azon kapod magad, hogy eltelt egy hónap. Ami azért ijesztő, mert sokkal többnek érzékeled. Ez alatt az idő alatt tényleg átalakult benned valami és te magad is elkezdesz kételkedni az érzéseidben. Vajon szerelmes vagyok még belé? Egy ponton rájössz, hogy mennyit szenvedtél már miatta, kihúzod magad, és azt mondod, elég volt. Igaz, valljuk be sok küzdelem áll mögötted érte, de ha az élet mégis más útra sodorta, talán tényleg így kellett történnie, és talán tényleg neked is ez lesz a legjobb. Szép pillanat ez, amikor képes vagy feladni valamit, amihez oly régóta hozzá vagy szokva, és aki életed része volt évekig, most mégis azt mondod, hogy menjen. Nem akarsz már taktikázni, nem akarod újra felszakítani a sebeidet, mert nem látod értelmét, mert ha menni akar, menjen. Valahol az emberek el akarják hitetni veled, hogy úgyis vissza fog jönni, mert annyit érsz neki, de azon felül, hogy jól esik ezt hallani, kezdesz úgy tenni, mintha meg sem hallanád. Talán felnőttél, talán megelégelted a szenvedést, de egy ponton túl, készen vagy arra, hogy az életre bízd a dolgokat. Biztos vagyok benne, ha eddig eljutsz, akkor jó úton haladsz. Aztán majd azt veszed észre, hogy tele vagy tervekkel, hogy mindent meg akarsz valósítani, amit eddig nem tudtál, vagyis amihez nem volt elég merszed egy párkapcsolat mellett. Csak vedd észre, hogy egy új világ nyílik ki előtted, ahol talán minden lehetséges, amit eddig lehetetlennek hittél...
Szabadság, Megbocsátás,
Már rég nem vagy itt, közelbe sem jársz tán, de tisztán emlékszem az arcodra.Szívem adtam kezedbe, s te elvitted a
boldogsággal együtt. Messze innen, hol a madár se jár, ahol senki sincs, ahol nem én vagyok.Itt hagytál szótlanul,
egy csalfa mosollyal az arcodon, és én csak álltam és néztem ahogy elhajtassz.Nem tudom merre jársz, mit csinálsz,
de remélem eszedbe jutok még, hogy néha gondolsz rám, hogy olykor hiányzom. Nekem nem hiányzol... nem vágyom arra,
hogy itt legyél, hogy újra hazudj... bárcsak igaz lenne. Mikor a szemedbe néztem szenvedéjt láttam, a mosolyodba
ott volt a kisgyerek, de nem hibáztatlak, hisz te is csak ember vagy, aki érez,visszautasít,hazudik, megbánt
és olykor csalodik. Sokszor mosta arcomat a könnyem, rengetegszer zárkóztam be órákra a szobámba, s gondoltam arra,
hogy még mindig itt vagy, hogy ölelsz,hogy fogod a kezem...hát csak annyit akartam mondani, hogy azt hiszem mégis
hiányzol...minden, még a hazugságok is, de leginkább az aki veled voltam.Önmagam...BOLDOG.

Örökre bennem élsz, de már nem velem, mindig az életem része maradsz , de a mi közös utunk itt véget ér . Te nem akartál menni, de maradni sem bírtál . Én elengedem, kezed a szívem egy része úgyis veled megy ! Intsünk egymásnak búcsút kedvesen, ne vájjunk el gyűlölettel. Emlékezz rám szeretettel. Ha néha hiányzom , csak keress fel .
Színeseket álmodok Veled, s Te jössz a fényben , követsz unos-untalan, bolyongva, bandukolva hosszú utakon. Olykor érzem, mintha itt lennél,mintha közvetlen közelből arcomba néznél, mint moziban pergő filmet a néző. Csak a szereplő most én vagyok. És írok,és sírok, és lépek, és szívem e képre újra és újra megremeg. Talán nem tévedek.
Az élet megtanított, hogy kibírj dolgokat. Erősséged, határozottságod, bátorságod mind jele annak a nem feladásnak, ami veled kapcsolatban másokban rólad megmaradt. Nem adhatod fel! Te mindig erős vagy! Te ezt is megoldod! Te ezt is kibírod. És felállsz, erős vagy, kibírod, még ha bele is pusztulsz, még ha szíved is megszakad. És azért, mert nem okozhatsz csalódást sem magadnak, sem másoknak. Mert az erősséged másnak erőt ad. A kitartásod mást is kitartásra ösztönöz. Megoldásaid mások életére is megoldást nyújtanak. Ezért sem adhatod fel! Akkor sem, ha az Élet olykor nehéz.


Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Te azt mondod: Nem Szeretlek!
Én azt:, Hogy az Életem adnám Érted!
Te azt mondod: Csak fellángolás!
Én azt mondom: Reménytelen Szerelem!

Te azt mondod: Nem szeretsz!
S megvetsz!
Én azt mondod: Inkább nem kell,
Az Élet Nélküled!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Azt mondod: Felejtselek el!
De tényleg ezt akarod?
De mire leírom,
A választ már úgyis tudom!

Azt mondod: Nem!
Maradj velem!
S kérdem én!
Akkor ez most Szerelem?

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Azt mondod, nem szeretsz!
De hiányzok neked!
S én meg nem értem,
Akkor miért nem vagy velem?

Azt mondod, nem szeretsz!
Nem olyan mélyen, mint kellene!
De el nem engedsz!
Gyötröd sebzett szívemet!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Kérsz maradjak veled!
Kellek neked!
De én tudom,
Hogy más is van az életedben!

Kérdem én:
Mond mit tegyek?
Hogy el hidd v égre?
Mennyire Szeretlek!!!!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Mást mond az eszem,
S mást a szívem!
Az eszem mondja: Feledjelek!
A szívem meg, hogy: Szeresselek!

Nem tudom mit tegyek!
De nem jó ez így nekem!
Fáj ez az egész!
Fáj, hogy nem szeretsz!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Nem bízol bennem,
S hazudtál nekem!
Átejtettél!
Megsebezted szívemet!

Mindenhonnan vérzek!
Fájnak az emlékek!
Fáj, hogy nem szeretsz!
Hogy eldobtad Szerelmemet!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Nem kell a szerelmem!
S nem kellek én sem!
De azt mondod maradjak veled!
Akkor, hogy is van ez?

Már nem tudom!
Mi az mit érzek!
Fellángolás vagy Szerelem?
Nem tudom mit tegyek!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Amikor azt hiszed egyedül vagy,
Valójában ott áll valaki mögötted.
De te őt észre sem veszed,
Nem hiszed el nekem,ha azt mondom,
Mindvégig veled volt, csak te nem figyeltél rá !!
Volt akkor más, valaki aki most már nincs.
És lám ilyenkor derül ki, ki az igaz barát...


Reménytelen Szerelem! Mily keserves szó! Ami egyik félnek sem jó! Nem jó annak aki érzi, és nem jó annak sem aki iránt érzik! Mind két félnek kellemetlen! S nem lehet tenni mit ellene! Csak reménykedni lehet! Reménykedni, hogy egyszer mégis viszonzásra lel! De mennyi idő? Meddig kell várni? Ki tudja! Mindenkinél más és más! Van akinél mégis révbe ér! S sajnos a legtöbb esetben mindhiába! S ez a legrosszabb! Ennél már csak egy dolog a rosszabb! Látni Szerelmedet más karjába! Ebben az esetben mindegy, hogy melyik félhez tartozunk! A szívünknek ugyan úgy fáj! S elviselhetetlen ez a fájdalom! Görcsbe rándul mindened! Rosszul érzed magad! A sírás kerülget! De tartanod kell magad! Előtte mindenképp! Bár nem szégyen a sírás, de roppant kellemetlen is tud lenni! Lehet, hogy megérti! De az is lehet, hogy porig aláz! Ezt nem jó kipróbálni! Ha lehet ezt kerülni kell! Mindenkinek! Tudom, nem egyszerű! Senki nem mondta, hogy az! A fájdalom és a szerelem kölcsönösen ölik egymást! Hiába teszünk meg mindent? Bármit kér? Szinte papucsok vagyunk? S Ő csak röhög rajtunk! Megalázó! Az ember lelki világát eltipró viselkedés! Önbizalom vesztés! A végén már eljutunk odáig, hogy köszönni sem merünk! Hogy szinte levegőt sem veszünk, mikor jelen van! A jelenléte csak még jobban elkeserít! Vágyunk rá, hogy lássuk, de ugyanakkor félünk is! Félünk az újabb megalázástól! De a szívünk örül mikor meglátjuk! Egyre hevesebben ver! Pedig tudjuk, hogy mind hiába! Csak saját magunkat akarjuk ezzel becsapni! De akkor mégis mit lehet tenni? Mit tegyünk, hogy ez ne így legyen? Mert ugyebár a szívnek parancsolni nem lehet! Gyűlölni akarjuk! Elfelejteni minden rosszat! Végig akarjuk alázni, ahogy Ő tette ezt velünk! De nem megy! Nem, mert Szereted! S, hogy miért? Ezt nem lehet megfogalmazni! Mert ha valamit meg tudunk fogalmazni, akkor az biztos, hogy nem úgy van! Ha tényleg szereted, akkor nincs az, hogy ezért, meg azért! Nem lehet szavakba önteni! AZ érzelmeket nem lehet szavakkal kifejezni! Azt érezni kell! Nem kell találkoznotok, hogy tud Szereted! A szerelmet akkor is érzed mikor nincs melletted! Mikor nincs veled! Mikor megaláz! S Te elviseled! Elviseled, mert Szereted! Pedig nem érdemli meg! S ezt Te is tudod! De el viseled, mert úgy érzed ez az igazi Szerelem! Amit senki másnak nem adhatsz! Pedig ez nem így van! Járj nyitott szemmel a világban! De ne csak láss! érez! érezd azt, ha valaki ugyan azt érzi amit Te! De Te nem Őt szereted! Akkor, hogy is van ez? S most lépsz bele a 22 csapdájába! Te ugyan azt csinálod vele, mint amit veled tettek, tesznek! De miért? Mert nem szereted? S mielőtt lealázod jusson eszedbe, hogy neked mind ez hogy esett! Mennyire fájt! Hogy mennyit szenvedtél a Reménytelen Szerelem miatt! Tehát nyiss a világra! S ne tedd azt, amit veled tettek! Ne más ember szenvedjen miattad! Inkább ülj le vele és beszéljétek meg! Mást nem nagyon tehetsz! Vagy megérti vagy nem! De a lelkiismereted tiszta! Te szóltál neki! Szóltál neki, hogy ez amit Ő érez irántad nem más, mint Egy Reménytelen Szerelem!
Ha Te úgy érzed, Téged Isten segít úgy, ahogy engem Laci, jól hiszed. A Te hited, a Te lelki szükségleted! Senki nem veheti el Tőled! De, ha megkérdezel bárkit, hogy lehet, hogy a halott férjét látja, Tőle kér és kap segítséget, melegséget, szeretetet, ne csodálkozz, ha visszakérdez: hogy lehet az, hogy Téged Isten segít és vezet az utadon, vagy épp megver, mert csúnyán beszéltél? Csupán azt merem kijelenteni én tudom, van ott az Univerzumban Valaki, aki, ha szükséged van rá és kéred, segít az utadon. Mindegy, hogy ezt a kérést hogy juttatod el Hozzá, szavakkal, vagy gondolatokkal, egy a lényeg. Akard, amit kérsz, különben hiába minden. Mert a szabad AKARATOD az életed minden egyes percében a Tiéd. Befolyásolni befolyásolhatnak emberek, a környezeted, de a DÖNTÉS a Te kezedben van!

pedig, akit nevezhetsz Istennek, Teremtőnek, Angyalnak, vagy Lelki társadnak, csak segíteni fog a jó döntés meghozatalában. De ehhez figyelned kell Őt, aki Veled, Benned él!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló