Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Légy néha kicsit bolond , enged ki magadból a benned szunnyadó kisördögöt ! Had élje ki magát . Néha kell egy kis őrület ebben a rohanó világban . Túl korán váltunk felnőtté . Akkor még alig vártuk ,hogy végre mi is nagyok legyünk . De most jól esne újra gyereknek lenni . Játszani és rosszalkodni ! Engedd hát kicsit el magad s légy néha gyerek !
Mona
Megalkuvás ! Talán lehet ezt kéne tennem , de valahogy nem illenek rám a kiszabott klisék ! Jól érzem magam a bőrömben , szeretem , hogy a magam ura vagyok ! Sohasem volt álmom a házasság . Az csak egy papír . Miért kell mindent igazolni . A személyiségünket a tudásunkat és hát az érzelmeinket . Sokan nem értik miért nem vagyok hajlandó végre családot alapítani .
Elmúltam negyven de még most sem érzem elég érettnek magam arra hogy másokért papíron jogilag felelősséget vállaljak . Lehet sokan azt hiszik ez az élet rendje , de én úgy gondolom nem kell kihirdetni ha valakit szeretek . Nem attól tökéletes egy kapcsolat hogy papíron létezik !
Mona
Önként vállalt rabságomat feladnám , ha a megfelelő királyfi végre megmentene a saját két kezem által emelt elefántcsont tornyomból . Nem kell hogy szőke legyen sőt a kék szem sem kitétel , és így 40 fölött nekem már Shrek is lehet ;) Csak legyen bátor , és őszinte . Aki megviv a bennem élő sárkánnyal , hogy végre kiszabaduljon a királylány !
Mona
Kezdem érezni a szabadság ízét . Újra bontogatni szárnyim mint a rabságból kikerült madár . Végre élvezni a nap sugarát . Csak egy dolog van mi még mindig fáj . A méreg mit a szívembe oltottál . Talán az sosem lesz a régi . Őszintén már soha nem fog szeretni . De végre kiszabadult a te kalitkádból néha még vérzik és fázik egyedül de boldog hogy lekerültek láncai.
Magányos lovasként, mentem eltévedve,
Felesleges időt pocsékoltam, reménytelen képekbe,
Illúzió, bábjáték, olyan mint a szahara,
Vajon egszer valaki, szeretni fog valaha?
Szálltam szembe széllel, szemben a széllel álltam,
Egész életemben egy olyan lányra vágytam,
Mint te,idáig csak vártam, most már megtaláltam,
Na végre... Rádtaláltam,köszönöm uram, hogy kikövezted az utam,
A mennyország kapui, csak illúziós képek,
Nem létezik az amit anno megígértek,
Ha eltávozol a földről,nincs olyan hogy választhatsz,
A valóság messzi falait, na az amit támaszthatsz,
Nem tudom milyen, nem voltam odalent,
Nem tudom milyen, de talán jobb mint idefent,
Nem létezik a herceg,királynő vagy sárkány,
Tudod mivan tesó? Egy pesti esti párkány,
Vagy infúzión illúzió,ez a két opció,
Mamár nem a belső számít hanem hogy a popsijó,
Ez a helyzet öreg, tudom pesszimista,
Milyen világ ez ha a fiú feminista,
Vagy a mai lányok, inkább megyek tovább ha netán rátalálok.
Végre eljött ez a nap is . Amire vártam , itt a tavasz és újra éled a természet és vele én is . Magam mögött hagyok minden régit és élvezem az újat , hogy már nem nyomaszt egy rossz kapcsolat árnyéka . Végre túlvagyok rajtad, mint a télen a természet és újra nyílok mint a virágok a réten . Egyedül vagyok de így szebb az élet !
Azt mondtad egykor elengedni kár, elengedni nehéz, elengedni képtelen vagy. Aztán jöttek borongós napok, néma telefonok, csak gondolatban kivetített képekkel arról akit annyira szerettél, arról, aki másfele indult. Volt, hogy őrjöngtél, nem ettél, és végigzokogtad az éjszakát. De semmi nem történt, majd ezek az órák percekké és pillanatokká váltak. Aztán már nem is tudod, mikor történt meg. Elengedted. És egyre hosszabbak lettek a nyugalmas percek. Órákká, napokká váltak hirtelen. A rég elfeledett mosoly, észre sem veszed kiül az arcodon, sugárzol, mint a Nap És nem érted, hol volt ez a lány eddig. Milyen megmagyarázhatatlan börtön rabja volt, s most újra szabad. És nyugalom lengi körül egész nap. Azt mondod, ez hihetetlen... nem hihetetlen: tény. Végre élsz!



Mond mit tegyek, hogy elhidd mennyire Szeretlek?
Mond mit tegyek, hogy elhidd megőrülök érted?
Mond mit tegyek, hogy el fogad szerelmes szívem?
Mond mit tegyek, hogy boldoggá tehesselek?
Mond mit tegyek, hogy mosolyt csaljak az arcodra?
Mond mit tegyek, hogy karjaimba tarthassalak?
Mond mit tegyek, hogy láthassam két szép szemed?
Mond mit tegyek, hogy foghassam két kezed?
Mond mit tegyek, hogy elhidd Te vagy az egyetlen?
Mond mit tegyek, hogy elhidd Te vagy az Életem?
Mond mit tegyek, hogy Te légy a múzsám?
Mond mit tegyek, hogy velem légy egy életen át?
Mond mit tegyek, hogy nekem ad a kezed?
Mond mit tegyek, hogy Enyém legyen a szíved?
Mond mit tegyek, hogy csak rám gondolj?
Mond mit tegyek, hogy csak rólam álmodj?
Mond mit tegyek, hogy elhidd végre?
Hogy Te vagy az Egyetlen, az Életem?
Ha nem tudsz elfogadni, hát így jártam. De nehogy azt képzeld, hogy akár egy pillanatig is érdekel. Számítottál, a fontossági listám vezető helyén kaptál helyet, s a kölcsönösségben bízva, vakon elhittem minden szavad. Nyilván ostoba voltam, egy naiv, szeretetre éhes kislány, aki többet képzelt a helyzetbe. Belefáradtam! Meguntam a játékot, nem vagyok egy báb, amit ide-oda lehet rakosgatni, én nem szeretem, ha irányítanak. Az életemet szeretem én egyengetni, még ha néha a folyóm ki is siklik a saját medréből. Néha magányos vagyok és tényleg nem könnyű, de ezt az árat bármikor megfizetném, csakhogy végre kitalálhassam mihez is óhajtok kezdeni az életemmel. Ha kell mindennap lefekvés előtt hálát adok az atyaúristenek, hogy ezt is túléltem, ezen is túl vagyok. Nem ragaszkodom többé hozzád, nem alacsonyítom le s alázom meg magam újra és újra mert nincs értelme. Mert itt most nem a szerelem, hanem önmagam megtalálása a tét!
Akarat, Élet,
Boldogan mentem a ködben, és ezt gondoltam: végre! Végre egyszer lehet cél és irány nélkül haladni néhány lépést e civilizált életben is, mely máskülönben amúgy is aggasztóan célirányos. Végre néhány perc, egy nagyváros életében, mikor ismeretlen erő felold mindent, ami anyagszerű, s a város átadja magát e különös játéknak, mely kissé félelmes és veszélyes is. Túl szabályosan élünk. Az embereket meg kell tanítani arra, hogy merjék szeretni és vállalni a veszélyt és a rendkívülit. Néhány veszélyes lépés a ködben különb érzést ad, mint ezer és ezer biztos, céltudatos lépés a napvilágban. Ilyen pillanatokban, mikor senkivel nem lehet találkozni az utcán, mert az emberek elvesztették a ködsapka alatt személyiségük ismertetőjeleit, végre találkozunk önmagunkkal.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló