Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Magányos lovasként, mentem eltévedve,
Felesleges időt pocsékoltam, reménytelen képekbe,
Illúzió, bábjáték, olyan mint a szahara,
Vajon egszer valaki, szeretni fog valaha?
Szálltam szembe széllel, szemben a széllel álltam,
Egész életemben egy olyan lányra vágytam,
Mint te,idáig csak vártam, most már megtaláltam,
Na végre... Rádtaláltam,köszönöm uram, hogy kikövezted az utam,
A mennyország kapui, csak illúziós képek,
Nem létezik az amit anno megígértek,
Ha eltávozol a földről,nincs olyan hogy választhatsz,
A valóság messzi falait, na az amit támaszthatsz,
Nem tudom milyen, nem voltam odalent,
Nem tudom milyen, de talán jobb mint idefent,
Nem létezik a herceg,királynő vagy sárkány,
Tudod mivan tesó? Egy pesti esti párkány,
Vagy infúzión illúzió,ez a két opció,
Mamár nem a belső számít hanem hogy a popsijó,
Ez a helyzet öreg, tudom pesszimista,
Milyen világ ez ha a fiú feminista,
Vagy a mai lányok, inkább megyek tovább ha netán rátalálok.
Tegyük fel, hogy elhagy életed szerelme (vagyis azt hiszed, hogy az), ezért mély szerelmi bánatba esel. Egy pár napig csak sírsz és sírsz, mindenről ő jut az eszedbe, ehhez még persze megkapod a szerelmi bánathoz járó szívfájdalmat is. Elkezdesz olvasni idézeteket, melyek elhitetik veled, hogy az ő hibája, hogy ha igazán szeret, visszajön, ha nem akkor sohasem szeretett igazán, hogy az első szerelem sohasem múlik el, stb. Aztán valami megváltozik, olyan mintha a könnyek tisztára mosnák a szemed. Kezded megérteni azt, hogy gyakorlatilag a szerelmi bánatot részben mi generáljuk saját magunknak. Mert valahogy minden egyes boldog pillanatot felidézünk magunkban, felidézzük, hogy milyen volt, amikor még igazán szeretett (és boldogok voltunk), így elkezdünk gondolkodni azon, hogy mi romlott el, mikor, és hogyan, egyáltalán kinek a hibája?!?! Itt persze két dolog lehetséges, vagy megbánod, hogy nem tettél meg mindent érte, vagy tisztában, vagy vele, hogy mindent megtettél, így nincs mit megbánnod. Hogy melyik a szerencsésebb helyzet? Talán az, ha nincs mit megbánnod. Igaz, piszok egy érzés, ha mindent megteszel valakiért, és úgy is elhagy, de a legkevésbé sem a te hibád. Aztán telnek a napok?először lassabban? aztán gyorsabban, és egyszer csak azon kapod magad, hogy eltelt egy hónap. Ami azért ijesztő, mert sokkal többnek érzékeled. Ez alatt az idő alatt tényleg átalakult benned valami és te magad is elkezdesz kételkedni az érzéseidben. Vajon szerelmes vagyok még belé? Egy ponton rájössz, hogy mennyit szenvedtél már miatta, kihúzod magad, és azt mondod, elég volt. Igaz, valljuk be sok küzdelem áll mögötted érte, de ha az élet mégis más útra sodorta, talán tényleg így kellett történnie, és talán tényleg neked is ez lesz a legjobb. Szép pillanat ez, amikor képes vagy feladni valamit, amihez oly régóta hozzá vagy szokva, és aki életed része volt évekig, most mégis azt mondod, hogy menjen. Nem akarsz már taktikázni, nem akarod újra felszakítani a sebeidet, mert nem látod értelmét, mert ha menni akar, menjen. Valahol az emberek el akarják hitetni veled, hogy úgyis vissza fog jönni, mert annyit érsz neki, de azon felül, hogy jól esik ezt hallani, kezdesz úgy tenni, mintha meg sem hallanád. Talán felnőttél, talán megelégelted a szenvedést, de egy ponton túl, készen vagy arra, hogy az életre bízd a dolgokat. Biztos vagyok benne, ha eddig eljutsz, akkor jó úton haladsz. Aztán majd azt veszed észre, hogy tele vagy tervekkel, hogy mindent meg akarsz valósítani, amit eddig nem tudtál, vagyis amihez nem volt elég merszed egy párkapcsolat mellett. Csak vedd észre, hogy egy új világ nyílik ki előtted, ahol talán minden lehetséges, amit eddig lehetetlennek hittél...
Szabadság, Megbocsátás,
A nyár már eltűnt
mint ébredés után,
szemünkből az álom.
Az ősz sétál már a hegyekben és a rónaságon.

Sírva hullanak a fáról a levelek.
Vajon lesz még nekem új tavasz,
lesz-e még kikelet?

Jöjj kedvesem mert félek szorosan ölelj át,
reménykedjünk a jövő gyönyörű szép nyárba.
A halált meg küldjük vissza a pokoltornácára.
Teljesen beborult az ég,
szívemnek fáj még az emlék,
egy napsugár sem jön át,
a reményem teljesen elszállt.
Vajon leszek-e még boldog valaha,
amilyen rég voltam a karjaidba?
Tudom soha nem kaphatlak vissza,
a neved örökre a szívembe karcolva...
Fájdalom, Szomorú,
Kényeztetésre vágyom, vajon hol találom?
Magamban keresgélve bukkanok rá a hírdetésre!
Fantasztikus, pont nekem való, aranyló félhomályban érzékeimre ható!
S hol találom én ezt a helyet?
Hát Szigetköz szívében, Dunaszegen!
S addig is hol kereshetek utána?
s máris rátaláltál az igazi csodára!
Boldogság,
Valami elkopott, valami hiányzik. Hiányzik az a valami, ami az elején volt. Bujaság, szerelem, vágy, szenvedély? Vajon melyik? Mindegyik, mert egyiket sem találom.
, Hiányzol,
Ugyanis az az igazság, hogy öl nem létezik. Gondolj bele! Megvan, amikor ülsz, de nincs meg, ha felállsz. Na és vajon hová tűnik? Nem tűnik sehová! Vagyis soha nem is volt! Tehát az öl csak illúzió...
Az életem lemeze fordul,
Lassan az utolsó dalhoz ér.
Szememből a könny kicsordul,
Vajon az életem ennyit ér?

Az életem lemeze fordul,
Lesz még időd megbocsájtani?
Hogyha a tű felfelé mozdul,
Dalokat többé nem fog játszani.

Ha a lemezre visszatennéd a tűt,
Lenne amit újra játszanék,
Másképp raknék össze sok betűt,
Ha a Halál nem jönne, várna még!

Az életem lemeze fordul,
Utolsó számnak vége lett,
Úgy megyek el, megbocsájtatlanul?
Egy csodálatos jövő helyett....

Az életem lemeze lassan megáll.....
Szívem kivérzett ebben a dalban,
Megríkatott az utolsó szám,
Még egyet dobban, aztán meghalok halkan.
Neha az elet semmiseg,s neha nem erdemes kuzdeni.S ha tenyleg meghal a vagy es a szirmaid lehullnak egyenkent,ne legy banatos,neha egyedul kell legy.Neha meg kell tedd amit mas elhagy,s gyakran amit nem szeretnel!Az elet marcsak ilyen hagyja,hogy egyedul maradj,hogy lassa tenyleg eleg eros vagy?Vajon kepes vagy amire mas meg oly messze?Vajon tenyleg felnottel az utolso tesztre...S ha IGEN legy bator s mutasd meg torzsod,hogy nem vezna csak neha megtort
Eljön az idő, amikor mindannyian szembesülünk azzal amitől rettegünk.Néhányan attól félnek hogy talán sosem bocsájt meg. Mások azon aggódnak, hogy egyszer megtudja az igazat.Néhányan azon tépelődnek, hogy vajon képes elküldeni? Így igaz félelmetes hely ez a világ és még sokkal rémisztőbb, ha úgy kell helyt állnunk benne hogy egyedül vagyunk.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló