Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
36
Próbáld ki egyszer, hogy ki tudsz-e találni mondjuk egy olyan színt, amilyen eddig még nem létezett, vagy egy olyan érzést, amilyet senki sem érzett még idáig!
Talán ha tudnám, hogy miért kellett így lennie, hogy mért pont nekünk nem sikerülhetett, meg hogy mért szenved mindenki, aki él! Hiszen még a fák is teli vannak fájdalommal meg félelemmel. Mi pedig keressük rá a magyarázatot, pedig nem hiszem, hogy valaha is meg fogjuk találni.
Érdekes lenne tudni hogy a saját szenvedéseink hol vannak a 10-es skálán... Csak sejthetjük hogy másoknak mi jut, és mennyi. De csak a sajátunkat ismerjük igazán ... s ezt próbáljuk elhelyezni valahol a világegyetemben. Néha talán könnyebb attól nekünk, hogy azt gondoljuk a mi problémánk a legnagyobb. De igazából nem tudjuk... S ezt be is bizonyítja néha az élet, amikor a szarkupacunkra dob meg egy lapáttal ...
Aztán amikor elkeseredetten, zokogva és a falat kaparva találkozunk valakivel, aki még ennél is rosszabb helyzetben van, akkor a saját koordináta rendszerünkben elmozdul a pozíciónk ... s mi kicsit elszégyelljük magunkat.
Mikor már kezded elfeledni a múltat , mikor már azt hiszed teljesen beforrtak a sebeid . Akkor jön egy érzés mintha valamit elvesztettél volna , mintha valami üresség lenne úrrá rajtad . Eszedbe jut a rég múlt és az ördögi kör kezdődik újra . Sebek amiket hosszú ideig próbáltál begyógyítani újra véreznek és te újra ott találod magad a gödör alján . Miért van ez , hogy ami fáj mégis hiányzik ? Miért nem lehet kitörölni egyszerűen ? Vagy legalább is mélyen eltemetni , hogy soha ne kerüljön újra napfényre !
Mona
Mindent elsöprő vágy, viharokkal dacoló szerelem! Kérdem én találkozott már valaki vele? Mert nekem jutott belőle egy másodpercnyi, de ezek a szerelmek amennyire hevesek olyan gyorsan ki is alszanak! Jobban érdekelne egy olyan langyos nyári zápor ami lehűti őrült énemet és kicsit átölel fázós éjszakákon . Nem a tomboló vágy hiányzik, inkább a gyermekkorból ölelő meleg és puha plüss mackó aminek ölelésében még az ágy lábánál kószáló szörnyek is elmenekültek ! Akinek minden kicsi titkom és félelmem megsúghattam! Hol lehetne ilyen mackót találni felnőtt nőknek is?
Mona
Minden nap vágyunk valamire, valamire ami hiányzik de sosem tudjuk igazán mi az. Míg nem találkozunk vele. Lehet az egy ölelés vagy csak egy kedves mosoly és érezzük ez az amire vágytunk. Ezért légy kedves mindenkivel lehet a te mosolyodra vágyik ami megszépítheti a napját és betölt azt a hiányt amit eddig érzett!
Mona
Találomra leszálltam valahol a villamosról, és megint csak találomra felültem egy másik vonalon közlekedő kocsira; a végtelen ostravai kültelkek, ahol csodálatos összevisszaságban egymást éri gyár és természet, mező és szemétdomb, erdőcske és meddőhányó, bérház és falusi porta, különös módon vonzottak és izgattak; újra leszálltam a villamosról, és gyalogszerrel hosszú sétára indultam: szinte szenvedélyesen figyeltem ezt a furcsa tájat, és igyekeztem megérteni lelkét; igyekeztem szavakkal is meghatározni azt, ami egységbe és rendbe fogja ezt az annyira különböző elemekből összetett vidéket; elmentem egy borostyánnal benőtt, idillikus falusi házacska mellett, és az a gondolatom támadt, hogy éppen ezért tartozik ide, mert egyáltalán nem illik a málladozó bérházakhoz amelyek a közelében állnak, sem a hátteret alkotó aknatornyok, kémények és kohók körvonalaihoz; elmentem alacsony szükségbarakkok mellett, amelyek valamiféle telepet képeztek e telepen belül, s egy kicsit távolabb megláttam egy villát, amely piszkos és szürke volt ugyan, de kert és vasrács vette körül; a kert sarkában nagy szomorúfűz nőtt, amely mintha tévedésből került volna erre a vidékre - és mégis, így gondoltam, talán éppen ezért tartozik ide. Izgattak az ellentmondásnak ezek az apró jelei, nemcsak azért, mert bennük láttam a táj közös együtthatóját, hanem elsősorban azért, mert saját sorsom képét fedeztem fel bennük, saját száműzöttségem képét ebben a városban; no és persze: mihelyt beleillesztettem saját sorsomat az egész város objektív keretébe, bizonyos fokig megbékéltem; megértettem, hogy nem tartozom ide, mint ahogy nem tartozott ide a szomorúfűz és a borostyánnal benőtt házacska, mint ahogy nem tartoznak ide a semmibe, az ürességbe vezető rövid utcák, amelyeknek házai mintha mind máshonnan jöttek volna ide, nem tartozom ide, mint ahogy nem tartoztak ehhez a hajdan derűsen falusi tájhoz az alacsony szükségbarakkokból álló csúf városrészek sem, és tudomásul vettem, hogy éppen azért, mert semmiképpen sem tartozom ide, itt kell lennem az ellentmondásoknak ebben a rémes városában, amelynek könyörtelen ölelésében minden összeforrt, ami idegen egymás számára.
A barátság álom, melybe visszavágysz...
Egyre rejtett út, de ha őszinte vagy rátalálsz!
Hogy honnan tudhatod meg ki is a barátod?
Ha vele beszélsz, magad mindig mosolyogni látod. :)
Várni valamire, amit magad sem tudsz mi de érzed a hiányát. Amit semmi nem tud pótolni, tudod, hogy szükséged van rá mert érzed. De nem tudod megfogalmazni. Keresed mindenben de csak nem akar elmúlni, és van, hogy a nagy kutatásban észre sem veszed, hogy megtaláltad. Addig míg el nem veszíted .
Mona
?Amikor diákként elvágyódunk, világot akarunk látni, utazni, új dolgokat megismerni, új emberekkel találkozni magabiztosnak és céltudatosnak érezzük magunkat de amikor eljön a pillanat, hogy elmehetünk.... minden vizsgánál nagyobb félelem van a lelkünkben.?

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló