Idézetek
Szerzők
Idézet beküldése
Szófelhő
Felhasználók
Fórum
Kiemelt kategóriák
»
»
Szerelmes SMS
»
Születésnap
»
Élet
Idézet beágyazása
BeállÃtás
kezdőlapnak
Facebook
csoport
iGoogle
modul
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Idézet beágyazása weboldalára »
Szófelhő
/
Történt
RENDEZÉS:
« ElsÅ‘ oldal
1
2
3
4
5
6
Utolsó oldal »
1
2
3
4
5
Nem változott semmi. Csak mi - akik a birodalmunk keresésére indultunk, és olyan földekre jutottunk el, ahol még nem jártunk soha -, csak mi tudjuk, hogy mások lettünk. De minél többet magyarázzuk, annál inkább meggyÅ‘zÅ‘dünk róla, hogy ez az utazás is, akárcsak a többi, csak az emlékeinkben létezik. Talán majd elmeséljük az unokáinknak, vagy éppenséggel könyvet Ãrunk róla, de hát mit is mondhatnánk pontosan? Semmit. Legfeljebb azt, ami odakint
történt
, de azt soha, ami belül megváltozott.
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
1
2
3
4
5
Azt mondtad egykor elengedni kár, elengedni nehéz, elengedni képtelen vagy. Aztán jöttek borongós napok, néma telefonok, csak gondolatban kivetÃtett képekkel arról akit annyira szerettél, arról, aki másfele indult. Volt, hogy Å‘rjöngtél, nem ettél, és végigzokogtad az éjszakát. De semmi nem
történt
, majd ezek az órák percekké és pillanatokká váltak. Aztán már nem is tudod, mikor
történt
meg. Elengedted. És egyre hosszabbak lettek a nyugalmas percek. Órákká, napokká váltak hirtelen. A rég elfeledett mosoly, észre sem veszed kiül az arcodon, sugárzol, mint a Nap És nem érted, hol volt ez a lány eddig. Milyen megmagyarázhatatlan börtön rabja volt, s most újra szabad. És nyugalom lengi körül egész nap. Azt mondod, ez hihetetlen... nem hihetetlen: tény. Végre élsz!
1
2
3
4
5
Van egy pont, amÃg küzdünk. Valakiért, valamiért.Csűrjük-csavarjuk a dolgokat, hol jók vagyunk, hol rosszak, mikor mit kényszerÃt belÅ‘lünk ki az élet. Megpróbálunk mindent, hogy helyreállÃtsuk a rendet, azt a valóságot, ami tulajdonképpen nem is valóság, csak egy idea, egy ábrándkép, amibe menekülni lehet. Aztán csak nem jön el a várva vár személy, dolog, és a történések sem azok, amiket szeretnénk. És akkor megtörténik. Valahol legbelül, elpattan valami, idejét, sem tudjuk utólag pontosan, csak azt hogy meg
történt
. Valahogy minden más lesz. KinyÃlik a világ, eltűnnek a falak, egy édes tekintet néz vissza a tükörbÅ‘l ránk, és csak sugárzunk. Magunk sem értjük, mi
történt
, hogy
történt
, csak érzünk. Úgy ahogyan senki más. Azt mondjuk fájdalmas az elengedés. Tényleg az.Ez is egyfajta döntés. De itt nem az agy dönt, hanem testünk minden porcikája. És akkor megemelkedik a vállunk, sóhajtunk egy nagyot... és eljön az idő hogy képesen vagyunk megélni a napokat, minden pillanatot, nemcsak keresztülrohanni az életen. Lehet, hogy ehhez meg kell érni... élhetünk... Teljes nyugalomban. Önmagunkkal. És ez olyan jó... hálásak lehetünk, hogy volt egy pont.
1
2
3
4
5
Egyszerre érezte, hogy közel a pillanat, amikor a vágy szavakat talál, s ő talán megmondhatja végre (...) egész világának azt a 'mindent'. Érezte most, hogy ez a szónoklat nem lesz hosszú. Talán csak azt mondja: 'elég' vagy 'elmegyek'. Egyetlen szóban elfért, amit egész életével mondani akart. De ezt az egyetlen szót nem mondhatta el egyetlen pillanattal elébb, csak amikor itt volt az ideje. Most
történt
valami, benne és körülötte, talán születése pillanata óta először '
történt
' valami.
Error connecting to mysql