Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Tánc...sokaknak nem jelent semmit. Neked mégis az életed. Először még nem, de azzá válik. Talán nem is a tánc maga, amit először megszerettél, hanem a vele járó társaság. A partnered, és a többi pár, akiket már a barátaidnak nevezel. Ezt az összetartást külső szemlélő nem látja. Mégis ezt a láthatatlan kapcsolatot TE érzed, s látod. Mert látni, és érezni akarod. Többek között ez is széppé teszi. Idővel pedig látható lesz. Fülig érő mosolyod arcodra fog villanni, és látni fogják...mert látni akarják...érezni ezt a láthatatlan érzést.
Mi az igazi szerelem? Mikor évtizedekig élsz valakivel és minden nap ajándék, amit vele tölthetsz! Mikor a megtört és ráncos arcban még mindig ugyan azt a fiatal és boldog embert látod, akibe beleszerettél. Akivel kitartottatok jóban, rosszban! Mikor úgy érzed csak vele teljes az élet . Hol vannak ezek az érzelmek . Ma már csak kevés ember tart ki a párja mellett és mintha a szerelem ereje valahogyan elvesztette volna az erejét . Talán a rohanó világ vagy az öregek még tudták mi a boldogság és az örök szerelem titka ! Én is szeretném megfejteni ezt a titkot és úgy 40 év múlva is ugyan úgy tekinteni a páromra, mint azon a bizonyos első napon!
Mona
Kedveltelek,szerettelek.
Mindenkiben kerestelek.
Rájöttem,hogy hiába,
Én sem vagyok hibátlan..
Láttad már csillogni a szemét? Láttad már meglepetéstől tágra nyílva? Láttad már örömtől, vagy éppen vidám kacagástól könnyesen? Vagy izgatottan pislogva minden filmjeleneten? Nem? Úgy gondolkozz el... Ha igen, szerencséd. Mert volt egy szem- amibe nézhettél, volt a lélek -amibe szerettél, volt a tükör-magadat láthattad, és volt a könny- azt elő te csaltad.Szemedet szemében egyedül csak Te láthattad.
Azt mondtad egykor elengedni kár, elengedni nehéz, elengedni képtelen vagy. Aztán jöttek borongós napok, néma telefonok, csak gondolatban kivetített képekkel arról akit annyira szerettél, arról, aki másfele indult. Volt, hogy őrjöngtél, nem ettél, és végigzokogtad az éjszakát. De semmi nem történt, majd ezek az órák percekké és pillanatokká váltak. Aztán már nem is tudod, mikor történt meg. Elengedted. És egyre hosszabbak lettek a nyugalmas percek. Órákká, napokká váltak hirtelen. A rég elfeledett mosoly, észre sem veszed kiül az arcodon, sugárzol, mint a Nap És nem érted, hol volt ez a lány eddig. Milyen megmagyarázhatatlan börtön rabja volt, s most újra szabad. És nyugalom lengi körül egész nap. Azt mondod, ez hihetetlen... nem hihetetlen: tény. Végre élsz!
Olyan jó élni... jó elmélázni, kinézni az ablakon, hálát adni minden egyes reggelért. Másként látni ezt a gyönyörű világot. Érezni a levegő illatát, a jelen pillanatot, s hallgatni azokra a bizonyos ösztönökre, amelyek benned vannak. Hányszor kellett volna hallgatni rájuk... mennyi kudarctól menekültél volna meg... érezted, felfogtad, hogy a dolgok nem jó felé mennek, nem a te javadat szolgálják, hogy aki melletted van hátbadöf... mégis megpróbáltál hinni, és bízni... talán éppen utoljára. Mert miért ne lehetnél szerencsésebb az életben, ahogy eddig nem... és akkor ott motoszkál egy gondolat, egy furcsa érzés, és nem tudod hová tenni, csak azt tudod, hogy ez kényelmetlen, szabadulni akarsz tőle, és próbálsz mosolyogni, nem rá gondolni... és akkor bejönnek a megérzéseid. S te csak ülsz ott, hogy bárcsak hallgattál volna rájuk...aztán sok időbe telik, mire felocsúdsz a csalódásból, és megpróbálod összekaparni magad... végül sikerül. Eléred azt aki mindig is voltál, megéled azt, amit mindig is szerettél volna. Ehhez csak egyet kell tenned: elengedned. Ez a legnehezebb, de megéri. Kevesen képesek rá. Lehetnek félelmeid, de tudomást sem veszel róluk, csak imádkozol, és megjegyzed, minden úgy jó ahogy van. A tükörből már egy másik ember néz rád. Sohasem gondoltál rá, hogy arra az emberre visszamosolyogj, most mégis megteszed... minden úgy jó, ahogy van. És kíváncsisággal tekintesz a jövőbe, már nem ragaszkodsz, csak élsz... s ezt más is tudni fogja.
Szerettelek, mostmár utállak,
de legbelül tudom még mindig érzek valamit irántad.
Csalódás,
Tudtad, hogy fájni fog, mégis megbántottál,
Én szerettelek, de te csak ki használtál!
Egyszer rájössz, hogy én szívből szerettelek,
de akkor már késő lesz, én már elfeledtelek.
A szívem másé lesz, mert te megtagadtad,
és látod, most már én nevetek rajtad!
Csalódás,
Most nézd meg, mi lett belőlünk,
már egymásnak sem köszönünk!
Te csak kihasználtál, én pedig szerettelek,
hihetetlen, hogy mostanáig sem feledtelek,
néha rám törnek a régi szép emlékek,
s lecsordulnak arcomon a könnycseppek.
Búcsúzás, Élet,
Szeretlek, de már nem tiszta szívből,
ezért inkább örökre kilépek az életedből.
Köszönök mindent, mit értem tettél,
köszönöm, hogy igazán szerettél.

Nem feledem el a veled töltött napokat,
de jobb, ha most keresünk két külön utat!
Ne kérlelj vissza, ne nehezítsd meg a döntésem,
csak lassan, szó nélkül engedd el a kezem!
Búcsúzás, Bajos szerelem,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló