Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Alig van úgy, hogy ne téged látnálak magam előtt. Néha csak a szemedet vagy a mosolyodat, meg ahogy jársz, a rugalmasságodat, a mozdulataid ívét, a lépteid simaságát, vagy ahogy a ruháid esnek a melleiden, és majd beleőrülök, amikor visszagondolok rá, hogy milyen volt tartani téged a karjaimban, hogy milyen volt simogatni a derekadat, vagy milyen volt egyszerűen csak babrálni kicsit a hajaddal. Nekem is ugyanúgy hiányzik. Olyasmi ez kicsit, mint a szomjúság, amikor már a puszta emléke is kedvessé válik bennünk a víznek. Érezzük a hűvösét, halljuk a csörgedezését?
Tegyük fel, hogy elhagy életed szerelme (vagyis azt hiszed, hogy az), ezért mély szerelmi bánatba esel. Egy pár napig csak sírsz és sírsz, mindenről ő jut az eszedbe, ehhez még persze megkapod a szerelmi bánathoz járó szívfájdalmat is. Elkezdesz olvasni idézeteket, melyek elhitetik veled, hogy az ő hibája, hogy ha igazán szeret, visszajön, ha nem akkor sohasem szeretett igazán, hogy az első szerelem sohasem múlik el, stb. Aztán valami megváltozik, olyan mintha a könnyek tisztára mosnák a szemed. Kezded megérteni azt, hogy gyakorlatilag a szerelmi bánatot részben mi generáljuk saját magunknak. Mert valahogy minden egyes boldog pillanatot felidézünk magunkban, felidézzük, hogy milyen volt, amikor még igazán szeretett (és boldogok voltunk), így elkezdünk gondolkodni azon, hogy mi romlott el, mikor, és hogyan, egyáltalán kinek a hibája?!?! Itt persze két dolog lehetséges, vagy megbánod, hogy nem tettél meg mindent érte, vagy tisztában, vagy vele, hogy mindent megtettél, így nincs mit megbánnod. Hogy melyik a szerencsésebb helyzet? Talán az, ha nincs mit megbánnod. Igaz, piszok egy érzés, ha mindent megteszel valakiért, és úgy is elhagy, de a legkevésbé sem a te hibád. Aztán telnek a napok?először lassabban? aztán gyorsabban, és egyszer csak azon kapod magad, hogy eltelt egy hónap. Ami azért ijesztő, mert sokkal többnek érzékeled. Ez alatt az idő alatt tényleg átalakult benned valami és te magad is elkezdesz kételkedni az érzéseidben. Vajon szerelmes vagyok még belé? Egy ponton rájössz, hogy mennyit szenvedtél már miatta, kihúzod magad, és azt mondod, elég volt. Igaz, valljuk be sok küzdelem áll mögötted érte, de ha az élet mégis más útra sodorta, talán tényleg így kellett történnie, és talán tényleg neked is ez lesz a legjobb. Szép pillanat ez, amikor képes vagy feladni valamit, amihez oly régóta hozzá vagy szokva, és aki életed része volt évekig, most mégis azt mondod, hogy menjen. Nem akarsz már taktikázni, nem akarod újra felszakítani a sebeidet, mert nem látod értelmét, mert ha menni akar, menjen. Valahol az emberek el akarják hitetni veled, hogy úgyis vissza fog jönni, mert annyit érsz neki, de azon felül, hogy jól esik ezt hallani, kezdesz úgy tenni, mintha meg sem hallanád. Talán felnőttél, talán megelégelted a szenvedést, de egy ponton túl, készen vagy arra, hogy az életre bízd a dolgokat. Biztos vagyok benne, ha eddig eljutsz, akkor jó úton haladsz. Aztán majd azt veszed észre, hogy tele vagy tervekkel, hogy mindent meg akarsz valósítani, amit eddig nem tudtál, vagyis amihez nem volt elég merszed egy párkapcsolat mellett. Csak vedd észre, hogy egy új világ nyílik ki előtted, ahol talán minden lehetséges, amit eddig lehetetlennek hittél...
Szabadság, Megbocsátás,
Mennyi könnycsepp csordulhat végig szomorú arcodon.
Mert Úgy érzed,hogy magadra maradtál egy csendes hajnalon.
Súlyos lelki terheket cipelsz mind a két válladon.
Egyedül érzed magad ezen a pimasz világon.
Képtelen a szád mosolyra görbülni,
két szép szemed elfelejtett már vidáman nevetni.
Nehéz perceket gördít eléd mindig a kegyetlen élet,
hidd el,ezek tesznek erőssé téged.
Minden gondon,minden nehézségen,
amelyen felülkerekedsz,
egyszer az életben előnyödre lesz.
A jövődet nagyon zavarosan látod, Mint a téli ködben a beteg jó apádat.
Majd meglátod,
a sok idő minden bánatot, sebet begyógyít.
Völgyek követnek hegyet.
Sok napokból lesznek sok-sok hetek.
Észrevétlenül a bánatod elmúlik,
boldog lesz örökre a lelked.
Már rég nem vagy itt, közelbe sem jársz tán, de tisztán emlékszem az arcodra.Szívem adtam kezedbe, s te elvitted a
boldogsággal együtt. Messze innen, hol a madár se jár, ahol senki sincs, ahol nem én vagyok.Itt hagytál szótlanul,
egy csalfa mosollyal az arcodon, és én csak álltam és néztem ahogy elhajtassz.Nem tudom merre jársz, mit csinálsz,
de remélem eszedbe jutok még, hogy néha gondolsz rám, hogy olykor hiányzom. Nekem nem hiányzol... nem vágyom arra,
hogy itt legyél, hogy újra hazudj... bárcsak igaz lenne. Mikor a szemedbe néztem szenvedéjt láttam, a mosolyodba
ott volt a kisgyerek, de nem hibáztatlak, hisz te is csak ember vagy, aki érez,visszautasít,hazudik, megbánt
és olykor csalodik. Sokszor mosta arcomat a könnyem, rengetegszer zárkóztam be órákra a szobámba, s gondoltam arra,
hogy még mindig itt vagy, hogy ölelsz,hogy fogod a kezem...hát csak annyit akartam mondani, hogy azt hiszem mégis
hiányzol...minden, még a hazugságok is, de leginkább az aki veled voltam.Önmagam...BOLDOG.

Láttad már csillogni a szemét? Láttad már meglepetéstől tágra nyílva? Láttad már örömtől, vagy éppen vidám kacagástól könnyesen? Vagy izgatottan pislogva minden filmjeleneten? Nem? Úgy gondolkozz el... Ha igen, szerencséd. Mert volt egy szem- amibe nézhettél, volt a lélek -amibe szerettél, volt a tükör-magadat láthattad, és volt a könny- azt elő te csaltad.Szemedet szemében egyedül csak Te láthattad.
Előbb vagy utóbb rájössz, mennyi mindent ki lehet bírni. Senki nem mondta, hogy könnyű az élet. Amire azt mondtad, ezt már nem lennél képes elviselni,...elviseled. Soha nem hitted, hogy Isten így megpróbál, a határaidat feszegeti, csakis azért, hogy számodra bebizonyítsa, erős vagy, és mindenre képes. Igazi túlélő. A körülötted élőket is azzá teszed. És amikor már azt hiszed vége, nincs tovább, jön egy újabb jel, egy lehetőség, egy éles fénysugár ebbe a reménytelenségbe. És rájössz, hogy minden érted van, téged szolgál. Ezért a szemedből lecsorduló könny már csak a hála jele legyen, ha mindezt végiggondolod. Te erős, határozott, önmagát mindenáron megvalósító nő.
Kitartani magad mellett, kitartani elveid mellett, megvédeni magad mindenféle negatív dologtól, ez a belefektetett energia kérdése. Sok-sok energiáé. De megéri... hiszen így leszel tökéletes a saját szemedben, így leszel határozott egyéniséggel rendelkező, önmagát mindenáron megvalósító ember, nem pedig olyan, aki védtelen. Vagy akivel bárki, bármit megtehet. De kinek is van joga ahhoz, hogy formálja az életed, ha nem neked? Ki lehet az, aki jobban tudja mit érzel, min mész keresztül, mik a gondolataid, mik a terveid, céljaid? Ki lehet az? Te, csakis te magad. Hát állj ki magad mellett, éld meg az életed, úgy ahogy neked jó, s nem úgy ahogyan neked mondják hogy jó lehet. Minden csak nézőpont kérdése. Ez a Te nézőpontod. A Te szemed, a te agyad, a te füled, a te tested, a te életed. Hát éld!



Mond mit tegyek, hogy elhidd mennyire Szeretlek?
Mond mit tegyek, hogy elhidd megőrülök érted?
Mond mit tegyek, hogy el fogad szerelmes szívem?
Mond mit tegyek, hogy boldoggá tehesselek?
Mond mit tegyek, hogy mosolyt csaljak az arcodra?
Mond mit tegyek, hogy karjaimba tarthassalak?
Mond mit tegyek, hogy láthassam két szép szemed?
Mond mit tegyek, hogy foghassam két kezed?
Mond mit tegyek, hogy elhidd Te vagy az egyetlen?
Mond mit tegyek, hogy elhidd Te vagy az Életem?
Mond mit tegyek, hogy Te légy a múzsám?
Mond mit tegyek, hogy velem légy egy életen át?
Mond mit tegyek, hogy nekem ad a kezed?
Mond mit tegyek, hogy Enyém legyen a szíved?
Mond mit tegyek, hogy csak rám gondolj?
Mond mit tegyek, hogy csak rólam álmodj?
Mond mit tegyek, hogy elhidd végre?
Hogy Te vagy az Egyetlen, az Életem?
Nyitott szemmel járj.. szól a mondás
mégis ha látsz minden oly más
Láss anélkül hogy néznél mást
hunyd le szemed, lelked tárd
Én látok egy ablakot, zárt
kilincs, zár hiányzik csupán
kézzel nyitni nem lehet már
egy ablak a semmiben száll
melynek tuloldalán mindenség vár
Félsz, kételkedsz, vársz
mire, te sem tudod csak állsz
lelkedet nyitva tartva, védtelenül, készakarva tévedsz!
Tévelyegsz mert csak keresel céltalan a semmiben
egy ablakra találva, azt megcsodálva. mit rejt?
kérdesre választ nem lelsz
egy ablak, sejted?
keresd, ne add fel, ne vessz el
merj ablakot nyitni,
de bármit lelkedbe ne engedj!
Élet,
Nem hatnak rám rímek és szavak,
Nem kell, hogy rejtegesd,
inkább mutasd meg önmagad.
Látom szemedben a vágyat,
mellyes szeretnél szeretni,
az életet élvezni,
mosolyogva felkelni.
Fogadd el, hogy egyedül
ez nem nagyon menne,
Fogd meg a kezem, Fogd meg örökre.
Élet,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló