Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
97
Vegyük például az első egysejtűt! Egyáltalán nem voltak szülei. Egyszerűen csak lett a semmiből. Összeépítette magát mindenféle vegyi anyagokból, aztán elkezdett élni. Elkezdett mozogni, táplálkozni, szaporodni, meghalni, és azóta sem értem, hogy miért volt erre szüksége. Sokkal egyszerűbb lett volna vegyi anyagoknak maradnia. Miért volt szüksége például arra, hogy meghaljon?
Elnéztem itthon a cserebogarakat még tavasszal. Tulajdonképpen az egész életük arról szól, hogy a föld alatt élnek, és esznek. ? Kertásáskor mindig egy csomót kiszedünk belőlük. ? Utána, ha már eleget ettek, bebábozódnak, kikelnek, és cserebogár lesz belőlük. Erre készültek egész eddigi életükben, viszont már csak egy pár napjuk van hátra, hogy párosodjanak, meg hogy repkedjenek egy kicsit sötétedéskor, és annyi. Közben pedig vadásznak rájuk a madarak, meg például az autók is sokat elütnek belőlük. Hallani mindig a koppanásukat a kocsi elején, amikor felkenődnek. Én pedig azon gondolkoztam, hogy ha egy cserebogár kikel a bábból, és rögtön az első repülésével nekimegy egy autónak, volt-e bármi értelme annak, hogy élt, hiszen mivel nem tudott szaporodni, nem érte el vele azt, amit kellett volna.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy talán maga az öregedés is csak egy ugyanolyan betegség, mint a többi, ami születésünktől fogva végigkísér minket. Hiszen a sejtjeink ugye folyamatosan cserélődnek, vagyis eltérő mértékben ugyan, de minden egyes sejtünk fiatal. A szervezet egésze viszont valami miatt mégis megöregszik.
Érdekes lenne tudni hogy a saját szenvedéseink hol vannak a 10-es skálán... Csak sejthetjük hogy másoknak mi jut, és mennyi. De csak a sajátunkat ismerjük igazán ... s ezt próbáljuk elhelyezni valahol a világegyetemben. Néha talán könnyebb attól nekünk, hogy azt gondoljuk a mi problémánk a legnagyobb. De igazából nem tudjuk... S ezt be is bizonyítja néha az élet, amikor a szarkupacunkra dob meg egy lapáttal ...
Aztán amikor elkeseredetten, zokogva és a falat kaparva találkozunk valakivel, aki még ennél is rosszabb helyzetben van, akkor a saját koordináta rendszerünkben elmozdul a pozíciónk ... s mi kicsit elszégyelljük magunkat.
Valakihez akarok költözni,
Valaki mellet felébredni,
Átölelni, rámosolyogni az arcára,
Huncutkodni, az ágyában,
Szeretni, átölelni,
És később a hiányától, könnyet vetni,
Nem sokat kérek, mégis annak látszik,
De hát ez ellen,
Mi emberek, semmit se tudunk tenni?
Tudnánk, persze,
De meghátrálunk,
Oly kudarcosan, hátrébb állunk,
Legyen bármi, tudok várni,
Míg a kés a nyakamba, nem szeretne várni.
Vad! Na, ez az, ami az én bajom. Sosem viseltem el a szabályokat és nem igen tűrtem a korlátokat! Sokszor megkapom azt , hogy túl válogatós vagyok és , hogy nem tudok alkalmazkodni . De hát a macska sem alkalmazkodik, senkihez mégis tud szeretni . Mi nők is macskák vagyunk , igényeljük a szeretetet, de a szabadságra is szükségünk van ! Kell a melegség, de bennünk van a vadászösztön is ! Tudunk dorombolni de ha bántanak kiengedjük a karmainkat ! Miért kéne ezen változtatni, a férfiak sosem változnak és ez természetes ! Akkor mi is lehetünk vadak, de ha kell mi is tudunk kedvesek, lenni !
Mona
Tánc...sokaknak nem jelent semmit. Neked mégis az életed. Először még nem, de azzá válik. Talán nem is a tánc maga, amit először megszerettél, hanem a vele járó társaság. A partnered, és a többi pár, akiket már a barátaidnak nevezel. Ezt az összetartást külső szemlélő nem látja. Mégis ezt a láthatatlan kapcsolatot TE érzed, s látod. Mert látni, és érezni akarod. Többek között ez is széppé teszi. Idővel pedig látható lesz. Fülig érő mosolyod arcodra fog villanni, és látni fogják...mert látni akarják...érezni ezt a láthatatlan érzést.
A szó hazugság, a beszéd álom, a csók élő lény.
Lehet most tabu témába nyúlok . De szerintem mi nők nem a szexért rajongunk . Mi is kívánjuk ugyan de nekünk a szeretkezés az ami igazán örömöt okoz . Aminek van eleje közepe és egy csodás befejezése . Nem az ami csupán egy aktus amiben nem biztos ,hogy nekünk is annyira jó . Nekünk kell az udvarlás a finom kis érintések az apró csókok sőt azok a rekedt szavak amiket a fülünkbe súgtok . Igen nekünk kell a figyelem az hogy ránk is odafigyeljetek és nem csak a saját igényeitekre , a tűzijátékot mi is nagyon várjuk , de utána is jólesik az a gyengéd ringatás amit sokan kifelejtenek ! Uraim igen is nekünk is jár a figyelem !
Mona
Soha nem voltam gazdag , sosem éltem fényűző életet . De úgy érzem megérdemlem a koronát ! Lehet sokszor vettem a fejemre a csörgő sipkát , hogy leplezzem az érzéseim . Ne lássák ha fáj , vagy csak könnyebb volt tenni a hülyét pedig szívesen kimondtam volna amit érzek ! De ha kimutattam volna minden érzésemet . Rám fogták volna gyenge vagyok . A mosolyok mögött gyakran zokogtam de nem hagytam hogy lássa bárki is ! Ma már büszke vagyok , ha fáj és beledöglök is nem mutatom viselem mint a királynő a nehéz koronát . Egy nőnek igazi kincse a tartása !
Mona

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló