Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
11
Mégiscsak különös belegondolni, különös tudni, hogy van kezünk, vannak lábaink, tudunk mozogni, beszélni, érzékelni, gondolkozni, hogy lélegzünk, hogy ver a szívünk, meg egyáltalán, hogy életben vagyunk, és hogy ilyen formában vagyunk életben. Pedig mindnyájan természetesnek vesszük, hogy így van, meg hogy kizárólag önmagától van így.
Amikor letörsz egy gallyat a fűzfáról, és leszúrod a földbe, azonnal gyökeret ereszt, és új fa lesz belőle. Azáltal lesz új fává, hogy saját maga is gyökeret eresztett. Amikor egy szilvafa sarjakat indít a gyökeréről, és kinőnek körülötte a sarjak, mindegyikből egyenként új fa lesz. A saját törzseik meg a saját ágaik teszik új fákká őket, nem pedig a gyökerük, ami egyébként mindannyiukban közös. Egyetlen élőlényről se tudni, hogy mitől lesz saját magává, hogy mitől tekintjük annak, mégis biztosan tudjuk róla, hogy nem azonos azzal, amiből származik.
Nem változott semmi. Csak mi - akik a birodalmunk keresésére indultunk, és olyan földekre jutottunk el, ahol még nem jártunk soha -, csak mi tudjuk, hogy mások lettünk. De minél többet magyarázzuk, annál inkább meggyőződünk róla, hogy ez az utazás is, akárcsak a többi, csak az emlékeinkben létezik. Talán majd elmeséljük az unokáinknak, vagy éppenséggel könyvet írunk róla, de hát mit is mondhatnánk pontosan? Semmit. Legfeljebb azt, ami odakint történt, de azt soha, ami belül megváltozott.
Az élet megtanított, hogy kibírj dolgokat. Erősséged, határozottságod, bátorságod mind jele annak a nem feladásnak, ami veled kapcsolatban másokban rólad megmaradt. Nem adhatod fel! Te mindig erős vagy! Te ezt is megoldod! Te ezt is kibírod. És felállsz, erős vagy, kibírod, még ha bele is pusztulsz, még ha szíved is megszakad. És azért, mert nem okozhatsz csalódást sem magadnak, sem másoknak. Mert az erősséged másnak erőt ad. A kitartásod mást is kitartásra ösztönöz. Megoldásaid mások életére is megoldást nyújtanak. Ezért sem adhatod fel! Akkor sem, ha az Élet olykor nehéz.
Hidd el, nem az a fontos, ki vagy. Nem ez számít, hanem az, milyen érzéseket hagysz az emberekben. Ha rád gondolnak, hogyan gondolkoznak, mi az ami eszedbe jut rólad? Milyenek az érzéseik? Jók? Rosszak? Van akit pedig ez nem érdekel. Van akinek ez mit sem számít. Saját céljai elérése érdekében eltipor, leigáz másokat, elutasítja a kérő kezet, s a sajátját csakis maga felé fordítja segítő kéz gyanánt. Mégis: a földi utunk egyszer úgyis véget ér, s nem mindegy milyen nyomot hagyunk magunk után az utókornak. Én szeretném, ha Rám jó emberként gondolnának.És ez a legtöbb amit magamért, és másokért tehetek, amíg élek.
Hidd el, nem az a fontos, ki vagy. Nem ez számít, hanem az, milyen érzéseket hagysz az emberekben. Ha rád gondolnak, hogyan gondolkoznak, mi az ami eszedbe jut rólad? Milyenek az érzéseik? Jók? Rosszak? Van akit pedig ez nem érdekel. Van akinek ez mit sem számít. Saját céljai elérése érdekében eltipor, leigáz másokat, elutasítja a kérő kezet, s a sajátját csakis maga felé fordítja segítő kéz gyanánt. Mégis: a földi utunk egyszer úgyis véget ér, s nem mindegy milyen nyomot hagyunk magunk után az utókornak. Én szeretném, ha Rám jó emberként gondolnának.És ez a legtöbb amit magamért, és másokért tehetek, amíg élek.
Aki ismeri Istent, az nem beszél róla. Aki beszél Istenről, az nem ismeri.



Mond mit tegyek, hogy elhidd mennyire Szeretlek?
Mond mit tegyek, hogy elhidd megőrülök érted?
Mond mit tegyek, hogy el fogad szerelmes szívem?
Mond mit tegyek, hogy boldoggá tehesselek?
Mond mit tegyek, hogy mosolyt csaljak az arcodra?
Mond mit tegyek, hogy karjaimba tarthassalak?
Mond mit tegyek, hogy láthassam két szép szemed?
Mond mit tegyek, hogy foghassam két kezed?
Mond mit tegyek, hogy elhidd Te vagy az egyetlen?
Mond mit tegyek, hogy elhidd Te vagy az Életem?
Mond mit tegyek, hogy Te légy a múzsám?
Mond mit tegyek, hogy velem légy egy életen át?
Mond mit tegyek, hogy nekem ad a kezed?
Mond mit tegyek, hogy Enyém legyen a szíved?
Mond mit tegyek, hogy csak rám gondolj?
Mond mit tegyek, hogy csak rólam álmodj?
Mond mit tegyek, hogy elhidd végre?
Hogy Te vagy az Egyetlen, az Életem?
Eljött újra anyák napja
Minden asszony nagy napja.
Ez a nap csak rólatok szól nem másról
Az önzetlen, gyönyörű anyákról.
Tudom sokszor megbántottalak már,
De hidd el szeretetemnek irántad nincs határ.
Gyermekként kívántam néha más anyát,
Mindent megengedő pótmamát.
De felnőve jöttem rá csak igazán,
Mennyi áldozatot hozott az én anyám.
Mennyi mindent tudtál jobban, mint én
S nem hiába tiltottál meg dolgokat, te szegény.
Első voltam tesómmal együtt tudom,
S kívánni jobb anyát nem tudnék már látom.
Mindig azért dolgoztál,
Hogy nekünk jobb életmódot adhassál.
Csupa szeretetet és áldozatot kaptam tőled,
S nem tudom valaha viszonozni tudom-e.
Igyekszem, próbálok mindig valami csekélységgel,
Hogy ha néha nem is így tűnik kérlek hidd el.
Felnevelni engem nem lehetett könnyű tudom,
Nem fogadtam mindig szót, belátom.
De úgy érzem már felnőttem
S nem feledtem, miket tanítottál nekem.
Mindennél jobban szeretlek téged,
Így kívánok boldog anyák napját neked.
Szeretet,
Néha annyira nehéz, hogy bele tudnék dögleni. Bárkinek próbálok róla beszélni, a szavaim csak süket fülekre találnak. Talán azért, mert én magam sem értem, csak érzem, hogy beleszakadok. Nem tudom pontosan mi ez, hogy honnan ered a fájdalom vagy mi okozza, egyszerűen csak érzem, hogy valami legbelül bennem végleg megszakadt és ez a valami most teljesen felőröl. Azt mondják, az idő az majd segít, az majd változtat ezen a helyzeten, szebbé teszi a mindennapokat, alakít rajtam. Tisztában vagyok vele, hogy mindannyian a hátunkon cipeljük a sorsunkat, de néha annyira könnyű azt hinni, feltételezni, hogy az élet csak minket kínoz. Az igazság azonban az, hogy senki más nem tud téged hátráltatni, csak te magad. A többi csak ócska kifogás. Okolhatom én akár az atyaúristent is, de mi értelme van? Hiszen senki más nem tartozik érted felelősséggel, csakis te magad iránt. A saját életem egyedüli uralkodója vagyok és minden hiba, minden félresikerült próbálkozás csakis belőlem ered, ezáltal csakis én hozhatom helyre. Senki nem tud felhúzni, bár senki nem is nyújtja a kezét, mert senki nem is érti. Nem is kell, hogy értsék. Nekem kell felfedezni és neki állni, javítani, tenni azok a dolgok ellen, amik apró darabokra cincálják, szétszakítják a lelkem.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló