Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
65
Hiszen ha körülnézel, a növények se mind ugyanarra jók. A gólyahírek szépek, ők erre jók. A maga módján a barka is. A bodzabokor viszont egyáltalán nem szép, de nagyon finom szörpöt lehet csinálni belőle. A csalánnak pedig gyógyhatása van. Egyikről sem mondhatod azt, hogy hiábavaló lenne.
Próbáld ki egyszer, hogy ki tudsz-e találni mondjuk egy olyan színt, amilyen eddig még nem létezett, vagy egy olyan érzést, amilyet senki sem érzett még idáig!
Sosem azt mondja, mit hallani szeretnél,
lelkedbe gázol, de igazat beszél.
Kímélet nélkül egy tükröt tart eléd,
magadat látod, itt nincs mellé-beszéd.
De őt bármikor hívhatod bármivel,
nem ad fel, megvéd, ha kell.
Soha nem voltam gazdag , sosem éltem fényűző életet . De úgy érzem megérdemlem a koronát ! Lehet sokszor vettem a fejemre a csörgő sipkát , hogy leplezzem az érzéseim . Ne lássák ha fáj , vagy csak könnyebb volt tenni a hülyét pedig szívesen kimondtam volna amit érzek ! De ha kimutattam volna minden érzésemet . Rám fogták volna gyenge vagyok . A mosolyok mögött gyakran zokogtam de nem hagytam hogy lássa bárki is ! Ma már büszke vagyok , ha fáj és beledöglök is nem mutatom viselem mint a királynő a nehéz koronát . Egy nőnek igazi kincse a tartása !
Mona
Ha megtagadod azt, aki vagy, azt, amit érzel, amit gondolsz, hirtelen minden túl szűk lesz. A ruhák nem jönnek fel rád, már nem olyan kényelmesek, mint régen. Az ételek íztelenek, és unalmasak, a világ egyre kisebb lesz számodra. Szóval csak engedd el a megfelelési kényszert, nem érdemes a keskeny kis utcát választani, amikor a Tiéd lehet az egész országút. Akinek pedig nem vagy jó így, mit keres még az életedben? Megmondanád?
Talán bolondnak látszom . De néha jobb így mint , elmondani értem én de rohadtul fáj ! Legyek bolond esetleg naiv ! De nem akarom , hogy mindenki megtudja, mennyire vagyok sebezhető . Maradok így egy őrült a nagyvilágban aki hisz a csodában !
Mona
Sokáig szent meggyőződésem volt, hogy amikor az élettől pofont kaptam az azért van, mert engem utál az egész világegyetem. Szitkozódtam és mindenki hibás volt csak én nem.
Teltek az évek, és a rengeteg ember, könyv, na meg persze a változás (amin minden ember átmegy, mondhatni fejlődik a személyisége) hatására, máshogy kezdtem gondolkodni. Rájöttem, hogy ha csapkodom az asztalt, cifrákat káromkodok és szidok mindenkit, attól a helyzetem nem lesz jobb. Sőt a közérzetem se és a körülöttem élőké sem. (Amit persze sokan nem vesznek észre, hisz annyira lefoglalja őket az önsajnálat)
Rájöttem, hogy ha feladatként és nem átokként nézek a problémákra, meg fognak oldódni. Hit kérdése és akaraté. Hálás vagyok minden gondért és nehézségért, mert erősítik a lelkem. Megmutatják, még mire vagyok képes. Megmutatják, hogy amit hittem, hogy ?csak? ennyire vagyok képes, azt még tudom fokozni. Az persze csak grátisz, ha van melletted valaki, aki segít, de nem feltétel. Hisz egyedül, egymagad is képes vagy bármit megoldani.
Ne siránkozz azon, hogy miért pont te? ha ezt teszed, a problémák akkor is meglesznek. Csak nehezebb lesz őket áthidalni. Legalább te könnyíts a nehézségeken azzal, hogy emelt fővel mész neki. Visszanézve pedig irtó büszke leszel majd magadra! MEGÉRI! ÉS KÉPES IS VAGY RÁ!!!
Van egy mondás . Házi nyúlra nem lövünk! De mi van ha az a nyuszi lehet akire eddig vártunk. Ő az akiben megvan minden amit eddig kerestél. Mi fontosabb a te boldogságod vagy mások véleménye ? Lehet jobb ha vadászunk, vagy örökre ott motoszkál a gondolat mi lett volna? Tehát állj vagy lövök?
Mona
Találomra leszálltam valahol a villamosról, és megint csak találomra felültem egy másik vonalon közlekedő kocsira; a végtelen ostravai kültelkek, ahol csodálatos összevisszaságban egymást éri gyár és természet, mező és szemétdomb, erdőcske és meddőhányó, bérház és falusi porta, különös módon vonzottak és izgattak; újra leszálltam a villamosról, és gyalogszerrel hosszú sétára indultam: szinte szenvedélyesen figyeltem ezt a furcsa tájat, és igyekeztem megérteni lelkét; igyekeztem szavakkal is meghatározni azt, ami egységbe és rendbe fogja ezt az annyira különböző elemekből összetett vidéket; elmentem egy borostyánnal benőtt, idillikus falusi házacska mellett, és az a gondolatom támadt, hogy éppen ezért tartozik ide, mert egyáltalán nem illik a málladozó bérházakhoz amelyek a közelében állnak, sem a hátteret alkotó aknatornyok, kémények és kohók körvonalaihoz; elmentem alacsony szükségbarakkok mellett, amelyek valamiféle telepet képeztek e telepen belül, s egy kicsit távolabb megláttam egy villát, amely piszkos és szürke volt ugyan, de kert és vasrács vette körül; a kert sarkában nagy szomorúfűz nőtt, amely mintha tévedésből került volna erre a vidékre - és mégis, így gondoltam, talán éppen ezért tartozik ide. Izgattak az ellentmondásnak ezek az apró jelei, nemcsak azért, mert bennük láttam a táj közös együtthatóját, hanem elsősorban azért, mert saját sorsom képét fedeztem fel bennük, saját száműzöttségem képét ebben a városban; no és persze: mihelyt beleillesztettem saját sorsomat az egész város objektív keretébe, bizonyos fokig megbékéltem; megértettem, hogy nem tartozom ide, mint ahogy nem tartozott ide a szomorúfűz és a borostyánnal benőtt házacska, mint ahogy nem tartoznak ide a semmibe, az ürességbe vezető rövid utcák, amelyeknek házai mintha mind máshonnan jöttek volna ide, nem tartozom ide, mint ahogy nem tartoztak ehhez a hajdan derűsen falusi tájhoz az alacsony szükségbarakkokból álló csúf városrészek sem, és tudomásul vettem, hogy éppen azért, mert semmiképpen sem tartozom ide, itt kell lennem az ellentmondásoknak ebben a rémes városában, amelynek könyörtelen ölelésében minden összeforrt, ami idegen egymás számára.
Köszönöm, mit elmondani sem lehet!
Teljes szívemből szeretlek!
És örülök hogy én vagyok a gyermeked.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló