Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Nem változott semmi. Csak mi - akik a birodalmunk keresésére indultunk, és olyan földekre jutottunk el, ahol még nem jártunk soha -, csak mi tudjuk, hogy mások lettünk. De minél többet magyarázzuk, annál inkább meggyőződünk róla, hogy ez az utazás is, akárcsak a többi, csak az emlékeinkben létezik. Talán majd elmeséljük az unokáinknak, vagy éppenséggel könyvet írunk róla, de hát mit is mondhatnánk pontosan? Semmit. Legfeljebb azt, ami odakint történt, de azt soha, ami belül megváltozott.
A lovaktól lehet a legtöbbet megtanulni és minél többféle lovon ül az ember, annál nagyobb lesz a szókincse a lovak nyelvén.
Élet,
Bús szívből énekelni édesen
nehéz dolog, s gyászban vígan nevetni,
a bensőnkkel ellenkezőt tetetni,
búból kacajba csapni hirtelen.

Pedig mindennap ezt kell hogy tegyem,
illik nekem, mert bánatom elrejti,
bús szívből énekelni édesen.

Mert szívemben hordom, elrejtve benn,
a gyászt, minél jobban nem fájhat semmi,
mégis a szóbeszédnek hangját venni,
sírva nevetnem kell keservesen,
bús szívből énekelni édesen.
Van szív, mely érted dobban,
Szeresd őt minél jobban,
Szeresd tiszta szívből ha lehet,
Mert rossz lesz ha már nem lesz veled!
Olyan makacs a természetem, hogy nem tűri az ijesztgetést, akárhogyan is próbálkoznak vele. Minél inkább meg akarnak félemlíteni, annál jobban nő a bátorságom.
Kevés embert szeretek igazán, még kevesebbről van jó véleményem. Minél jobban megismerem a világot, annál elégedetlenebb vagyok vele, s minden nap erősödik az a hitem, hogy az emberi jellem állhatatlan, s az emberekben akkor sem lehet bízni, ha szilárdnak vagy értelmesnek látszanak.
...álmok! minél szebbek voltak, annál keserűbb ébredéskor a csalódás.
Ostobának érzed magad, hiszen eddig azt hitted szeretnek? és aztán nehéz beletörődni az igazságba. Jobb álomvilágba élni és elkerülni a szomorú igazságot, de aztán mikor felébredsz az álomból jó nagyot pofára esel. Annál nagyobbat csalódsz ,minél hosszabb ideje álmodozol.
Ez az az idő, amikor az ég és a föld összeér a sötétségben, a valósággal az álmokkal, a múlt a jelennel s az élet a halállal, amelyeknek nem tudni, hol vannak a határai.
Ez az az idő, amikor összefolyik a mozgás a mozdulatlansággal, a szín a színtelenséggel, a van a ninccsel, a ma a holnappal, a lehető a lehetetlenséggel, és a gondolatok is úgy mozognak, mintha semminek nem lenne sem neve, sem értelme; amikor a magányos ember rádöbben önmagára, csodálatos emberi valóságára, s ugyanakkor arra is, hogy ez a valóság alig valamivel kevesebb vagy valamivel több a semminél.
Tutajos már ötödször akarta mondani, hogy mindez csodálatosan szép, de minek mondja? Hiszen látja Matula is, és látja Jóska bácsi is. Szép! De minek ezt mondani? Ha nem éreznék, hogy szép, másról beszélnének. De nem szólnak, mert az ő nehéz, munkás életükben is ünnep a Szép, és annál nagyobb ünnep, minél szótlanabb.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló