Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
77
Erőtlennek és fáradtnak érzem magam . Bár a tavaszi nap életre csalogat , de belül mégis valami haldoklik bennem . Nem tudom úgy élvezni a virágok illatát mint rég . Nem tudom mi az oka de azt érzem mintha megfagyott volna bennem valami . Valami amit már régen éreztem . Hiányzik valami , valami amit sosem kaptam meg . Egy őszinte szó vagy egy őszinte érzés ! A lelkem mélyén vágyom az új tavaszt, de testemben csak a fagyos telet érzem !
Mona
Mikor már kezded elfeledni a múltat , mikor már azt hiszed teljesen beforrtak a sebeid . Akkor jön egy érzés mintha valamit elvesztettél volna , mintha valami üresség lenne úrrá rajtad . Eszedbe jut a rég múlt és az ördögi kör kezdődik újra . Sebek amiket hosszú ideig próbáltál begyógyítani újra véreznek és te újra ott találod magad a gödör alján . Miért van ez , hogy ami fáj mégis hiányzik ? Miért nem lehet kitörölni egyszerűen ? Vagy legalább is mélyen eltemetni , hogy soha ne kerüljön újra napfényre !
Mona
Megalkuvás ! Talán lehet ezt kéne tennem , de valahogy nem illenek rám a kiszabott klisék ! Jól érzem magam a bőrömben , szeretem , hogy a magam ura vagyok ! Sohasem volt álmom a házasság . Az csak egy papír . Miért kell mindent igazolni . A személyiségünket a tudásunkat és hát az érzelmeinket . Sokan nem értik miért nem vagyok hajlandó végre családot alapítani .
Elmúltam negyven de még most sem érzem elég érettnek magam arra hogy másokért papíron jogilag felelősséget vállaljak . Lehet sokan azt hiszik ez az élet rendje , de én úgy gondolom nem kell kihirdetni ha valakit szeretek . Nem attól tökéletes egy kapcsolat hogy papíron létezik !
Mona
Van valamitek, ami igazán különleges. Túl a stresszen, a dühön, a meg nem értettségen, a fájdalmon, a múlt árnyain, a jövő félelmein, túl a szorongáson és a rettegésen, mindenen túl, ami miatt szorítást érzel a gyomrodban ott van a Ti világotok. Az a világ, ahol haza várnak, ahol az ölelés ezredjére sem ugyanolyan, és mindig jól esik. Ahol a csók nem rutinos, hanem édesen megnyugtató, és amiben nem csak a szenvedély van benne, hanem a csak feléd irányuló szeretet. Ahol a szeretkezés nem felszínes, időszerű kielégülés, hanem maga a törődő, kölcsönös kényeztetés. Ahol nincsenek álarcok, és nincs képmutatás, ahol nincs közöny. Jól vigyázz erre a világra, és ne vidd bele a világ szennyét, és bánatát. Őrizd ezt a világot, mint legféltettebb kincsedet, építgesd benne a házat, mely a közös otthonotok, és ne feledd, minden nap kell hozzátenned egy téglát, hogy épülhessen, és minden nap kell törődnöd vele, szépítgetned kell. Sose vedd természetesnek, hogy van. Az ember túl keveset kap különleges dolgokból.
Sokáig szent meggyőződésem volt, hogy amikor az élettől pofont kaptam az azért van, mert engem utál az egész világegyetem. Szitkozódtam és mindenki hibás volt csak én nem.
Teltek az évek, és a rengeteg ember, könyv, na meg persze a változás (amin minden ember átmegy, mondhatni fejlődik a személyisége) hatására, máshogy kezdtem gondolkodni. Rájöttem, hogy ha csapkodom az asztalt, cifrákat káromkodok és szidok mindenkit, attól a helyzetem nem lesz jobb. Sőt a közérzetem se és a körülöttem élőké sem. (Amit persze sokan nem vesznek észre, hisz annyira lefoglalja őket az önsajnálat)
Rájöttem, hogy ha feladatként és nem átokként nézek a problémákra, meg fognak oldódni. Hit kérdése és akaraté. Hálás vagyok minden gondért és nehézségért, mert erősítik a lelkem. Megmutatják, még mire vagyok képes. Megmutatják, hogy amit hittem, hogy ?csak? ennyire vagyok képes, azt még tudom fokozni. Az persze csak grátisz, ha van melletted valaki, aki segít, de nem feltétel. Hisz egyedül, egymagad is képes vagy bármit megoldani.
Ne siránkozz azon, hogy miért pont te? ha ezt teszed, a problémák akkor is meglesznek. Csak nehezebb lesz őket áthidalni. Legalább te könnyíts a nehézségeken azzal, hogy emelt fővel mész neki. Visszanézve pedig irtó büszke leszel majd magadra! MEGÉRI! ÉS KÉPES IS VAGY RÁ!!!
Találomra leszálltam valahol a villamosról, és megint csak találomra felültem egy másik vonalon közlekedő kocsira; a végtelen ostravai kültelkek, ahol csodálatos összevisszaságban egymást éri gyár és természet, mező és szemétdomb, erdőcske és meddőhányó, bérház és falusi porta, különös módon vonzottak és izgattak; újra leszálltam a villamosról, és gyalogszerrel hosszú sétára indultam: szinte szenvedélyesen figyeltem ezt a furcsa tájat, és igyekeztem megérteni lelkét; igyekeztem szavakkal is meghatározni azt, ami egységbe és rendbe fogja ezt az annyira különböző elemekből összetett vidéket; elmentem egy borostyánnal benőtt, idillikus falusi házacska mellett, és az a gondolatom támadt, hogy éppen ezért tartozik ide, mert egyáltalán nem illik a málladozó bérházakhoz amelyek a közelében állnak, sem a hátteret alkotó aknatornyok, kémények és kohók körvonalaihoz; elmentem alacsony szükségbarakkok mellett, amelyek valamiféle telepet képeztek e telepen belül, s egy kicsit távolabb megláttam egy villát, amely piszkos és szürke volt ugyan, de kert és vasrács vette körül; a kert sarkában nagy szomorúfűz nőtt, amely mintha tévedésből került volna erre a vidékre - és mégis, így gondoltam, talán éppen ezért tartozik ide. Izgattak az ellentmondásnak ezek az apró jelei, nemcsak azért, mert bennük láttam a táj közös együtthatóját, hanem elsősorban azért, mert saját sorsom képét fedeztem fel bennük, saját száműzöttségem képét ebben a városban; no és persze: mihelyt beleillesztettem saját sorsomat az egész város objektív keretébe, bizonyos fokig megbékéltem; megértettem, hogy nem tartozom ide, mint ahogy nem tartozott ide a szomorúfűz és a borostyánnal benőtt házacska, mint ahogy nem tartoznak ide a semmibe, az ürességbe vezető rövid utcák, amelyeknek házai mintha mind máshonnan jöttek volna ide, nem tartozom ide, mint ahogy nem tartoztak ehhez a hajdan derűsen falusi tájhoz az alacsony szükségbarakkokból álló csúf városrészek sem, és tudomásul vettem, hogy éppen azért, mert semmiképpen sem tartozom ide, itt kell lennem az ellentmondásoknak ebben a rémes városában, amelynek könyörtelen ölelésében minden összeforrt, ami idegen egymás számára.
A barátság álom, melybe visszavágysz...
Egyre rejtett út, de ha őszinte vagy rátalálsz!
Hogy honnan tudhatod meg ki is a barátod?
Ha vele beszélsz, magad mindig mosolyogni látod. :)
Múlnak az évek, fakulnak az emlékek , de amit a szívemben ejtettél sebek egyre mélyebbek . Felejteni szeretnék, de sajnos nem megy . Minden sebre van orvosság , de amit a szerelem okoz arra nincs csak a néma jajgatás . Sötétben elsuttogott imák. Hit a jövőbe ,hogy talán majd jön valaki aki gyógyír lesz sajgó sebeidre . Ki elrepít újra fel a fellegekbe . Aki megmutatja a szürkeségből felsejlő napot ! Mitől arcod újra fényben ragyog.
Szeretlek... A legszebb szó amely elhagyhatja az ember ajkát, amit nem mondasz csak úgy bárkinek, amit néha nehéz beismerni és még nehezebb kimondani. A szó mellyel bármit elmondhatsz legyen öröm, fájdalom, vagy megbánás. A szó amit ha a számodra fontos ember mond neked érzed azt hogy szívből szól és nincs mögötte gonoszság vagy hazugság..A SZÓ melyet nem lehet megjátszani...
Sosem tűnődtem azon hol talállak kedvesem. Tudtam hogy nem kell keresnem. A sors az amely az utamba sodor téged.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló