Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
A szó mely körűl ölel éjjel nappal s érkezik a virradattal ,veled van ő gondolatban a szíved mélyén akaratlan.
Ha megérkezett tudni fogod ,hogy szíved mélyén ő megfogott s ha megfogott nem enged el mindíg tart és körűlölel.
Ha meghallod azt a szót ,hogy szerelem eszedbe jut az érzelem,
mindkét szó oly gyönyörű .hogy elvarázsol a derű.
Csak nézem az arcod a távolból s érzem, a fájdalom áthatól.
Hogy nem látlak többé sohasem megszakad a szívem kedvesem.
, Fájdalom,
Ma este csak téged látlak a teliholdban
Olyan érzés kerülget mint mikor veled voltam
Mikor először csókoltalak az ajkadon
Teljes szívemből egészen szabadon
Mintha megállt volna az idő körülöttünk
Egymás karjaiban szeretetében fürödtünk
Azt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni
És amíg velem leszel én Téged foglak szeretni!
, Szeretet,
Sajnálom, hogy így kellett vége legyen...de én hiszek abban, hogy minden megvan írva és ez is megvolt. Talán ennek így kellett történnie. Még mindig iszonyatosan fáj, hogy nem láthatlak, nem keresel, nem kell elkerülnöm téged a
folyosón, nem lesz már olyan, hogy sétálunk egymás mellett az utcán. A legjobban talán az emlékek hiányoznak, a régi szép dolgaink...mert olyan érzést keltettél
bennem, amit senki nem tudott és érzem hogy sohasem foglak tudni elfelejteni. Az egyik énem azt mondja, hogy jó, hogy elmentél, és már nem vagy itt a városban sem, nem futhatok veled véletlenül össze az utca közepén, nem kell félnem, hogy
nem áll éppen tökéletesen a frizurám és így kell látnod...a másik felem pedig elmondhatatlanul szenved...azért, mert nem láthattalak többet a folyosón, nem várhatom a rezgést a telefonomból, hogy üzenetet írtál...nem fog az üzeneted várni
amikor hazaérek, miután együtt sétáltunk...nem lesznek hajnali átbeszélgetett estéink...mindezeknek sajnos csupán csak régi, szép. vissza nemtérő emlékek, amiket minden este és reggel újra és újra lejátszok a fejemben. Senkivel nem tudlak pótolni, pedig csomószor próbáltam már...mindenkiről te jutsz az eszembe, mindenkiben téged kereslek és utánad kutatom. A legrosszabb az egészben talán nem is az, hogy távol vagy, hanem az, hogy mást szeretsz és mással vagy boldog. Tudom, én soha nem tudtam volna neked kellő boldogságot adni, de te már a puszta jelenléteddel, ha csak láttalak elmenni az utcán, bearanyoztad az egész napom...csak egy rólad látott kép miatt boldog leszek és elmosolyodom...ha csak meglátom valahol a nevedet, vagy hallok rólad egyből elkezd dobogni a szívem, mint amikor csak meglátlak. Szomorú vagyok és egyben szerteszét van repedve a szívem, már több éve miattad...de mégsem tudok haragudni rád, pedig meg sem kaphattalak soha...igazából szeretném megköszönni, hogy megismerhettem, milyen is a szerelem, és érezhettem olyan érzéseket, amiket van aki sohasem érzett még.,.köszönöm a legszebb pillanataim, és köszönöm a sok szép emléket! És remélem, amikor majd valamikor az idő múltán eszedbe jutok, és neked is felderengenek majd az emlékeink, amik egy apró kis mosolyt fognak csalni az arcodra...és ha ez tényleg úgy van
megírva, hamarosan újból rám találsz, és adhatok némi boldogságot vagy csak egy tizedét annak amit te adtál nekem az évek alatt.



Csalódás, Fájdalom,
Miért nem vagy velem szívem rózsaszála?
Miért nem ölelsz lelkem tulipánja?
Hiányzol nekem, mint víz a száraz földnek.
Mikor látlak újra? Lássam csillogó szemeidet!
Szememben könnycseppek ülnek,többé nem látod hogy érted, kiszállok az életedből úgy, ahogyan azt kérted. Nincs többé mi, vagy te és talán vagyok én, élünk egymástól távol a Föld kerekén..
Mindenhol téged látlak, téged kereslek, csak hogy tudd, téged soha el nem feledlek. Hogy te boldog vagy mással, az nekem is jó nagyon, csak színlelek, mer közbe szétmar a fájdalom.
Szétmar, felemészt teljesen, hiányzol, s fáj hogy már nem lehetsz velem. Várok rád egy életen át, amíg szívem dobog, ez csak akkor szűnik majd ha felettem sötét zászló lobog
Megpróbálom elmondani, hogy mit érzek irántad:
Úgy szeretlek, hogy az szinte fáj,
Mert te vagy lelkem másik fele és hogyha nem látlak,
Hát jön egy érzés, mit úgy hívnak, hiány...

De miért van az, hogy ha velem is vagy, ugyanúgy hiányzol
És nem bírok betelni veled?
Ez azért lehet, mert a lelkünk végleg összeforrott
És egymás nélkül élni nem lehet...
Amikor hiányzol akkor hiába nézek szét a világban mindenhol csak téged látlak.
Ha meglátlak elfog a vágy, úgy ölelnélek, úgy csókolnám a szád. Ha szemembe nézel rögtön elolvadok, tudnod kell, nélküled semmi vagyok. Égek a vágytól, hogy Veled lehessek és senki mást csak Téged szeresek. Igaz szerelmet még nem érzek, de tudom, hogy Veled szép lehet az élet. Azt sem érzem, hogy Te szeretsz engem, de ha mással vagyok látom a féltékenységet a szemedben. Kérlek mondj valamit, mondd, hogy Te is azt érzed amit én, mert csak Te kellesz e föld kerekén.
,
Miért van az, hogy bárhogyan próbállak elfelejteni, nem megy, és mikor újra látlak, csak nézel rám könnyes szemmel, mitől én is bekönnyezem, és gombóc keletkezik a torkomban. Valójában ennyire nehéz lenne elviselni a magányt?
Téged látlak mindig magam előtt,
A varázslatos színekbe öltözőt.
Érzem simogató lágy sóhajod,
Nem felejtem mámorító csókod.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló