Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
33
Elnéztem itthon a cserebogarakat még tavasszal. Tulajdonképpen az egész életük arról szól, hogy a föld alatt élnek, és esznek. ? Kertásáskor mindig egy csomót kiszedünk belőlük. ? Utána, ha már eleget ettek, bebábozódnak, kikelnek, és cserebogár lesz belőlük. Erre készültek egész eddigi életükben, viszont már csak egy pár napjuk van hátra, hogy párosodjanak, meg hogy repkedjenek egy kicsit sötétedéskor, és annyi. Közben pedig vadásznak rájuk a madarak, meg például az autók is sokat elütnek belőlük. Hallani mindig a koppanásukat a kocsi elején, amikor felkenődnek. Én pedig azon gondolkoztam, hogy ha egy cserebogár kikel a bábból, és rögtön az első repülésével nekimegy egy autónak, volt-e bármi értelme annak, hogy élt, hiszen mivel nem tudott szaporodni, nem érte el vele azt, amit kellett volna.
"Meg kell tanulnod veszíteni, a padlóra esni. De mindezek után meg kell tanulnod felállni a padlóról és megmutatni mennyire erős is vagy azoknak, akik nem bíztak benned, elárultak és akik nem hittek benned. Álmodj, Tervezz majd valósítsd meg, és ezután mindenki irigykedni fog majd rád..!"
Tánc...sokaknak nem jelent semmit. Neked mégis az életed. Először még nem, de azzá válik. Talán nem is a tánc maga, amit először megszerettél, hanem a vele járó társaság. A partnered, és a többi pár, akiket már a barátaidnak nevezel. Ezt az összetartást külső szemlélő nem látja. Mégis ezt a láthatatlan kapcsolatot TE érzed, s látod. Mert látni, és érezni akarod. Többek között ez is széppé teszi. Idővel pedig látható lesz. Fülig érő mosolyod arcodra fog villanni, és látni fogják...mert látni akarják...érezni ezt a láthatatlan érzést.
Kezdem érezni a szabadság ízét . Újra bontogatni szárnyim mint a rabságból kikerült madár . Végre élvezni a nap sugarát . Csak egy dolog van mi még mindig fáj . A méreg mit a szívembe oltottál . Talán az sosem lesz a régi . Őszintén már soha nem fog szeretni . De végre kiszabadult a te kalitkádból néha még vérzik és fázik egyedül de boldog hogy lekerültek láncai.
Élj magadért, és azokért akiket szeretsz. Élj azokért, akiknek jelentesz valamit, és ne fuss többé olyan szekér után, ami úgy sem vesz fel. Élj a családodért, a céljaidért. Minden csak átmeneti. Hidd el, nem tart örökké a szomorúság, de a boldogság is véget ér egyszer. Soha ne veszítsd el a reményt. Mindig kell valami, amibe kapaszkodhatsz. Értékes vagy. Kellesz magadnak. Tedd meg magadért. Mindig küzdj és harcolj. Nem kell hősnek lenned, de inkább a kitartásodról ismerjenek, mint a gyengeségről. Soha ne add fel! Nézd végig mennyi mindent túléltél már, ebből nyerj erőt. Ha netán összeomlik a várad, kezdj el újat építeni magad körül. Rejtőzz el benne, ez majd megvéd az ellenségeidtől, de ne feledd, a barátokban is csalódik az ember. Sírj, tombolj, ordíts ha fáj. De soha ne nézz vissza. Engedd el, mert nem a tiéd többé. Hagyd hogy az idő enyhítse a fájdalmadat. Mindennap mondd el, hogy képes vagy rá. Higgy magadban. Abban, hogy legyőzhetetlen vagy.
Nem változott semmi. Csak mi - akik a birodalmunk keresésére indultunk, és olyan földekre jutottunk el, ahol még nem jártunk soha -, csak mi tudjuk, hogy mások lettünk. De minél többet magyarázzuk, annál inkább meggyőződünk róla, hogy ez az utazás is, akárcsak a többi, csak az emlékeinkben létezik. Talán majd elmeséljük az unokáinknak, vagy éppenséggel könyvet írunk róla, de hát mit is mondhatnánk pontosan? Semmit. Legfeljebb azt, ami odakint történt, de azt soha, ami belül megváltozott.
Vannak emberek akik folyton a boldogságot kergetik, keresik az igazit, de a nagy keresésben elmennek amellett aki mindenét odaadta nekik. Kihagyták a szerelmet, mert nem ismerték föl! Ők azok akik egy álmot szeretnek és elveszítik a valóságot!
Magányos lovasként, mentem eltévedve,
Felesleges időt pocsékoltam, reménytelen képekbe,
Illúzió, bábjáték, olyan mint a szahara,
Vajon egszer valaki, szeretni fog valaha?
Szálltam szembe széllel, szemben a széllel álltam,
Egész életemben egy olyan lányra vágytam,
Mint te,idáig csak vártam, most már megtaláltam,
Na végre... Rádtaláltam,köszönöm uram, hogy kikövezted az utam,
A mennyország kapui, csak illúziós képek,
Nem létezik az amit anno megígértek,
Ha eltávozol a földről,nincs olyan hogy választhatsz,
A valóság messzi falait, na az amit támaszthatsz,
Nem tudom milyen, nem voltam odalent,
Nem tudom milyen, de talán jobb mint idefent,
Nem létezik a herceg,királynő vagy sárkány,
Tudod mivan tesó? Egy pesti esti párkány,
Vagy infúzión illúzió,ez a két opció,
Mamár nem a belső számít hanem hogy a popsijó,
Ez a helyzet öreg, tudom pesszimista,
Milyen világ ez ha a fiú feminista,
Vagy a mai lányok, inkább megyek tovább ha netán rátalálok.
A nyár már eltűnt
mint ébredés után,
szemünkből az álom.
Az ősz sétál már a hegyekben és a rónaságon.

Sírva hullanak a fáról a levelek.
Vajon lesz még nekem új tavasz,
lesz-e még kikelet?

Jöjj kedvesem mert félek szorosan ölelj át,
reménykedjünk a jövő gyönyörű szép nyárba.
A halált meg küldjük vissza a pokoltornácára.
Az életem során rá kellett jönnöm , hogy a jó dolgok is elromlanak . Az emberek is eltűnnek mellőlem, akikben bíztam vagy éppen tiszta szívvel szerettem ! De pont ezek a dolgok juttattak el arra a pontra ,hogy élni mindig érdemes . Mert minden napban vagy éppen egy percben történnek szép dolgok és várnak még engem is csodák !

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló