Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Drágáim éreztétek már úgy , hogy jó a szabadság, de az a kis DE mindig ott van . Mostanában rajtam is előjön . Szeretem azt , hogy nem kell alkalmazkodnom senkihez , azt teszem, amit akarok, és amikor akarom . Azt eszem, amit szeretek, és amikor éppen megkívánom . De az a fránya DE folyton előbújik ! Talán kezdek beérni én is igaz 40 fölött, de sosem késő! Lehet, most jött el az az idő mikor már tudnék alkalmazkodni, hogy tartozzam valakihez! Vagy ne agy Isten még azt a bűvös karikát is fölhúzzam, amitől eddig kivert a víz, még a gondolatától is . Talán elérkezett az idő arra , hogy alkalmazkodjak .
Mona
Hidd el, nem az a fontos, ki vagy. Nem ez számít, hanem az, milyen érzéseket hagysz az emberekben. Ha rád gondolnak, hogyan gondolkoznak, mi az ami eszedbe jut rólad? Milyenek az érzéseik? Jók? Rosszak? Van akit pedig ez nem érdekel. Van akinek ez mit sem számít. Saját céljai elérése érdekében eltipor, leigáz másokat, elutasítja a kérő kezet, s a sajátját csakis maga felé fordítja segítő kéz gyanánt. Mégis: a földi utunk egyszer úgyis véget ér, s nem mindegy milyen nyomot hagyunk magunk után az utókornak. Én szeretném, ha Rám jó emberként gondolnának.És ez a legtöbb amit magamért, és másokért tehetek, amíg élek.
Hidd el, nem az a fontos, ki vagy. Nem ez számít, hanem az, milyen érzéseket hagysz az emberekben. Ha rád gondolnak, hogyan gondolkoznak, mi az ami eszedbe jut rólad? Milyenek az érzéseik? Jók? Rosszak? Van akit pedig ez nem érdekel. Van akinek ez mit sem számít. Saját céljai elérése érdekében eltipor, leigáz másokat, elutasítja a kérő kezet, s a sajátját csakis maga felé fordítja segítő kéz gyanánt. Mégis: a földi utunk egyszer úgyis véget ér, s nem mindegy milyen nyomot hagyunk magunk után az utókornak. Én szeretném, ha Rám jó emberként gondolnának.És ez a legtöbb amit magamért, és másokért tehetek, amíg élek.
"Hiszek egy jobb világban..
Egy világban ahol a szomorúságot csak hírből ismerik.
Egy helyet ahol nincsenek betegségek és az emberek szeretik egymást
Egy helyet ahol nem ismerik a hazugság kifejezését,
és ahol elítélik az irigységet..
Egy helyet ahol az emberek arcát elönti a mosoly áradata
és ahol generációk találkozásáról szól a nap.
Ahol dédapám és annak ükunokája kezet fog egymással.
Egy hely amely minden reményünket felszabadítja Földi fogságából.
Ilyennek képzelem az örökkévalót.."
Az ember életét sokan érezték csak álomnak, és jártomban-keltemben bennem is mindig itt ez az érzés. Korlátokat látok, amelyek útját állják az ember tevékeny és kutató erőinek, látom, hogy minden igyekezetük célja csak szükségletek kielégítése, annak megint nincs más célja, mint a koldus lét meghosszabbítása, aztán azt látom, hogy a kutakodás bizonyos pontjait illető megnyugvás csak álmatag rezignáció, csak tarka alakokkal és sugárzó látványokkal pingáljuk tele a falakat, amelyek közt raboskodunk.
Néha annyira nehéz, hogy bele tudnék dögleni. Bárkinek próbálok róla beszélni, a szavaim csak süket fülekre találnak. Talán azért, mert én magam sem értem, csak érzem, hogy beleszakadok. Nem tudom pontosan mi ez, hogy honnan ered a fájdalom vagy mi okozza, egyszerűen csak érzem, hogy valami legbelül bennem végleg megszakadt és ez a valami most teljesen felőröl. Azt mondják, az idő az majd segít, az majd változtat ezen a helyzeten, szebbé teszi a mindennapokat, alakít rajtam. Tisztában vagyok vele, hogy mindannyian a hátunkon cipeljük a sorsunkat, de néha annyira könnyű azt hinni, feltételezni, hogy az élet csak minket kínoz. Az igazság azonban az, hogy senki más nem tud téged hátráltatni, csak te magad. A többi csak ócska kifogás. Okolhatom én akár az atyaúristent is, de mi értelme van? Hiszen senki más nem tartozik érted felelősséggel, csakis te magad iránt. A saját életem egyedüli uralkodója vagyok és minden hiba, minden félresikerült próbálkozás csakis belőlem ered, ezáltal csakis én hozhatom helyre. Senki nem tud felhúzni, bár senki nem is nyújtja a kezét, mert senki nem is érti. Nem is kell, hogy értsék. Nekem kell felfedezni és neki állni, javítani, tenni azok a dolgok ellen, amik apró darabokra cincálják, szétszakítják a lelkem.
És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.
I know there is a God because in Rwanda I shook hands with the devil.I have seen him,I have smelled him and I have touched him.I know the devil exists and therefore I know there is a God.

(Tudom,hogy van Isten,mert Ruandában kezet fogtam az ördöggel. Láttam, éreztem, megérintettem. Tudom,hogy az ördög létezik és ezért tudom,hogy van Isten.
Élet,
A szó mely körűl ölel éjjel nappal s érkezik a virradattal ,veled van ő gondolatban a szíved mélyén akaratlan.
Ha megérkezett tudni fogod ,hogy szíved mélyén ő megfogott s ha megfogott nem enged el mindíg tart és körűlölel.
Ha meghallod azt a szót ,hogy szerelem eszedbe jut az érzelem,
mindkét szó oly gyönyörű .hogy elvarázsol a derű.
Csak nézem az arcod a távolból s érzem, a fájdalom áthatól.
Hogy nem látlak többé sohasem megszakad a szívem kedvesem.
, Fájdalom,
Egy este London híg ködében
Ifjú csavargót láttam én
Olyan volt mint szerelmem éppen
S egy pillantást vetett felém
Szememre nehezült a szégyen

Követtem a csibészgyerek
Fütyült a kezét zsebre vágva
Úgy jártunk utcát és teret
A megnyílt Vörös Óceánba
Mint Fáraó s a héberek...

E szerencsés királyokon
Tűnődtem mikor álszerelmem
S az akit szeretek nagyon
Összeütköztek mind a ketten
Hűtelen árnyak bánatom

Bánat melyen a pokol állott
Feledés ege nyiss utat
Eltűrnék szívesen haláluk
Eladnák érte árnyukat
Földi szegény hires királyok...

Hajóztunk már eleget eddig
Te szép hajóm emlékezet
Rossz ihatatlan vizek közt itt
Csavarogtunk-e eleget
Szép hajnaltól szomorú estig

Hamis szerelmem ég veled
S eltűnsz már keveredve véle
Te is kit elvesztettelek
Németországban most egy éve
S akit már látnom nem lehet...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló