Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Soha ne szeress csak szánalomból , ne tedd azt amit veled is megtettek ! A szánalom szülte kapcsolat soha nem lesz őszinte , mert te nem azért vagy vele mert őt szereted hanem azért mert sajnálod és félsz egyedül lenni ! Inkább légy őszinte és mond el szeretlek de nem szívvel , hanem csak ésszel ! Nem szabad játszani senki érzéseivel , ha magadban nem vagy biztos akkor inkább lépj ki mint , szenvedjetek mind a ketten !
Mona
Pillanatnyi boldogság ezek voltunk mi ketten ! Két szikra mely föllobbant és gyorsan el is hamvadt . A helyén csak fekete hamu maradt és egy megperzselt szív , az enyém . T e neked ez csak egy kis könnyed játék volt nekem az élet . Ma már tudom nem szabad bízni sem hirtelen lángolni .
Jobban szerették egymást, mint valaha, s ezt tudták is mindketten. De azt is tudták, hogy szeretni valakit, vagy együtt élni valakivel: két egészen különrendű kérdés.
A folytonos újrakezdés volt benne a legszebb. Mi ugyanis, mind a ketten, szenvedélyesen szerettünk újrakezdeni és ezt bizonyos időközönként meg is tettük. Mi egymásnak "életünk legnagyobb szerelme" voltunk, de soha nem akkor, amikor éppen együtt éltünk, mindig csak akkor, ha újra megpróbáltunk egymásra találni.
Butaság,
Egy este London híg ködében
Ifjú csavargót láttam én
Olyan volt mint szerelmem éppen
S egy pillantást vetett felém
Szememre nehezült a szégyen

Követtem a csibészgyerek
Fütyült a kezét zsebre vágva
Úgy jártunk utcát és teret
A megnyílt Vörös Óceánba
Mint Fáraó s a héberek...

E szerencsés királyokon
Tűnődtem mikor álszerelmem
S az akit szeretek nagyon
Összeütköztek mind a ketten
Hűtelen árnyak bánatom

Bánat melyen a pokol állott
Feledés ege nyiss utat
Eltűrnék szívesen haláluk
Eladnák érte árnyukat
Földi szegény hires királyok...

Hajóztunk már eleget eddig
Te szép hajóm emlékezet
Rossz ihatatlan vizek közt itt
Csavarogtunk-e eleget
Szép hajnaltól szomorú estig

Hamis szerelmem ég veled
S eltűnsz már keveredve véle
Te is kit elvesztettelek
Németországban most egy éve
S akit már látnom nem lehet...
A szél süvít, a Nap már lement,
Csak egy pislákoló tűzrakás odalent.

A tűz körül két árnyék,
Egymással szemben, csöndben.
Az egyik ridegen figyeli,
Miként a másik a tüzet éleszti.

Dobálja sorba az ágakat,
Remélve, a láng újra erőre kaphat.
A másik türelmetlenül várja,
Hogy mikor adja fel a társa.

Jól tudják mindketten,
Együtt sikerülhetne minden.
De a Csalódás már belefáradt,
Míg a Remény sosem adja fel a vágyat.

A vágyat, hogy a Csalódás eltűnik,
S egy új társ a helyébe feltűnik.
Egy lány, ki segít mindenben,
Hogy újra fellángoljon a Szerelem.
Ha a nyergedben vagyok, akkor nem én és te vagyunk, hanem most MI ketten vagyunk!
Az általunk rabságra ítélt lényt rövid időre kiszabadítva s ezáltal magamat is megszabadítva az emberek anyagias, számító, önző világától, messze minden zajtól és keserűségtől, amit az emberi lét von maga után, lóháton érzem, otthon vagyok.


Amit érzek ilyenkor, az maga az ÉLET. Ugyanazok a fák adnak árnyékot a vakító naptól, mely mindkettőnket éget, ugyanaz a szél hűti testünket, ugyanazt a levegőt szívjuk. Egy ritmusra dobban a szívünk, együtt emelkedik és süllyed mellkasunk, egyszerre feszülnek meg izmaink, szemünk ugyanarra a távoli pontra figyel, valahol a horizonton túl. Egy testként mozdulunk, összeforrt lélekkel. Most igazán szabadok vagyunk, így együtt.


Csak ketten vagyunk. Körbenézek a tájon ahol nemrégen gyalog jártam, lehajtott fejjel, egyedül. Most lovam büszkén felveti fejét, tekintete a távolba mered, szemünk ugyanazt a tájat pásztázza, de most úgy érzem, az egész világ az enyém, amíg csak a szem ellát. Hiszen csak egy perc, egy apró jel, egy ugrás és bárhová eljuthatok. Csak tudatnom kell akaratomat s ez a fenséges lény sóhajtásomat, egy elsuhanó vágyamat megérezve, még meg sem született gondolatomat is meghallva azonnal nekirugaszkodik.



Az erek kidagadnak lovam erős nyakán, izmai megfeszülnek, sörényét tépdesi a szél ahogy izgatottan figyel előre. Ereje és gyorsasága, biztos lábai, az inak, az utolsó szőrszál a testén, most mind az enyém és tudásom az ő tudása is.


Felülök, lábammal megkeresem a kengyelt, rendezem a szárakat és magamat, kitisztul a fejem, most szó szerint nyeregben érzem magam és elindulunk, csak ketten.


~ Mondd csak, Nana. Ha lenne esély arra, hogy mi ketten örökké egymás mellett maradjunk, megragadnánk az alkalmat? Vagy hagynánk az egészet, és próbálnánk egy magunk választotta férfi mellett boldog életet élni? ~

(...)

~ Nem tudom a kérdésedre a választ, Hachi. Nem tudom, hogy képes lennék-e Ren nélkül élni, hisz a testi élvezeteket te nem tudnád pótolni. Ahogy én sem neked. Rá vagyunk kényszerülve azokra, akiket választottunk. De az biztos, hogy én nem tudnálak téged még egyszer elengedni. Nem engedem meg, hogy még egyszer elmenj mellőlem. ~
Veszekedve váltunk el..mindketten mondtunk dolgokat,mindketten forrófejüek voltunk,és mindketten csak jót akartunk..de mégsem tudtam elégszer elmondani neked mennyire szeretlek,mégsem tudtam megosztani ezt a titkot veled kellőképpen..mikor elterveztem megteszem nem hittél nekem,eltoltál magadtól..mikor elakartam mondani hogy szeretelke és féltelek te csak kinevettél és közölted hogy nem hiszed el..most itt ülök egy robogó vonaton és szívem egyre csak szerte foszlik..úgyérzem millió darabokra hullik amint távolodik a vonat az állomástól..szeretnék felállni,szeretném a vészféket meghúzni...szeretnék leszállni és feléd futni..szeretném elmondani mégegyszer ..csak még egyszer,hogy tudjam meghallottad a sok lényegtelen szó között,azt ami lényeges,ami fontos..hogy szeretlek..!..

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló