Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Bárcsak volna varázspálcám, hogy mosolyt varázsoljak arcodra. De tudnod kell, hogy az élet nem ígéretekről és szép szavakról, hanem igazi tettekről szól. Mert egy ember értékét nem szavaiban, hanem tetteiben mérik. Elmondanám, hogy a hit, az irgalom nem egy lehetőség, az vagy van, vagy nincs. Hozhatnék példát, hogy nem elég kitűzni egy célt, és nem is elég elérni azt, több kell: lemondás, kitartás, vak hit, hogy egyedül is sikerülhet, az oroszlánok elszántsága, hogy el ne téríthessenek, és az önbecsülés.
Akarom, hogy a sötétségben meglásd a fényt, a néma tekintet mögött meghalld a hangot, a feléd nyújtott kézben vedd észre a kérőt, s a szemekben lásd a megbújt könnyeket.
A szavak lehet üresen hangzó ígéretek, ezért nem ígéretek, tettek kellenek. És példa, hogy igenis ez az élet jobb lehet.
Ez van, amikor az ember nem tervez előre, csak hagyja megtörténni a dolgokat. Úgy eljönni gyermekkora helyszínéről, hogy maga sem hiszi, mindez vele történik, mintha egy filmet nézne folyamatosan, de nem érti, mit keres ő ebben? Miért pakolja a dobozokat ruhákkal, edényekkel, tárgyakkal tele? És csak folyamatosan a "nem hiszem, hogy én ezt csinálom" szavak formálódnak az ajkán, s a következő képben már az autópályán imádkozik, hogy autója ne adja be most a kulcsot. Végül elérkezik egy olyan helyre, amelyről csak hallott, és talán pár fotót ha látott - s megint az a furcsa érzés keríti hatalmába amikor megpillantja a városhatárt jelző táblát. Nem, ez már nem az ami volt, annak vége, most átlépve eljövendő élete helyszínének jelző tábláját csak a tájat figyeli: vannak-e hegyek? Mert ez a legfontosabb. A hegyi ember nem tud meglenni nélkülük. Emberek nélkül igen, hegyek nélkül nem. Kellenek a hegyek, mementóként. Hogy tudjam, honnan jövök, és hová tartok.
"Az ember gyakran megfeletkezik azon dolgokról amelyek nem természetesek hogy vannak, az emberi kapcsolatairól..
Ám azonban ha ezek eltűnni látszanak és felveszik egy "letűnt kor világának" képét, rájövünk hogy nincs olyan kapcsolat az ember életében amelyet ne kellene ápolni és odafigyelni rá.Fiatalként minden egyszerű de aztán eljön egy pont ahonnan minden bonyolultá válik..


Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Te azt mondod: Nem Szeretlek!
Én azt:, Hogy az Életem adnám Érted!
Te azt mondod: Csak fellángolás!
Én azt mondom: Reménytelen Szerelem!

Te azt mondod: Nem szeretsz!
S megvetsz!
Én azt mondod: Inkább nem kell,
Az Élet Nélküled!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Azt mondod: Felejtselek el!
De tényleg ezt akarod?
De mire leírom,
A választ már úgyis tudom!

Azt mondod: Nem!
Maradj velem!
S kérdem én!
Akkor ez most Szerelem?

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Azt mondod, nem szeretsz!
De hiányzok neked!
S én meg nem értem,
Akkor miért nem vagy velem?

Azt mondod, nem szeretsz!
Nem olyan mélyen, mint kellene!
De el nem engedsz!
Gyötröd sebzett szívemet!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Kérsz maradjak veled!
Kellek neked!
De én tudom,
Hogy más is van az életedben!

Kérdem én:
Mond mit tegyek?
Hogy el hidd v égre?
Mennyire Szeretlek!!!!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Mást mond az eszem,
S mást a szívem!
Az eszem mondja: Feledjelek!
A szívem meg, hogy: Szeresselek!

Nem tudom mit tegyek!
De nem jó ez így nekem!
Fáj ez az egész!
Fáj, hogy nem szeretsz!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Nem bízol bennem,
S hazudtál nekem!
Átejtettél!
Megsebezted szívemet!

Mindenhonnan vérzek!
Fájnak az emlékek!
Fáj, hogy nem szeretsz!
Hogy eldobtad Szerelmemet!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Nem kell a szerelmem!
S nem kellek én sem!
De azt mondod maradjak veled!
Akkor, hogy is van ez?

Már nem tudom!
Mi az mit érzek!
Fellángolás vagy Szerelem?
Nem tudom mit tegyek!

Mi az mit érzek?
Fellángolás vagy Szerelem?
Szerinted fellángolás!
Szerintem meg Szerelem!

Az ember mindent elfeled
Élni, hazudni, halni, adni,
De csók-kérő daganata
A sírban sem fog lelohadni.

Drágám, az évek és napok,
Hidd el,nem lesznek sose szebbek:
Holnap s mindig az emberek
Ölnek, szülnek és temetnek.

Valahogyan, valahogyan
Ezt kellene feledni máma.
Ez a kicsi kis feledés:
Ez az emberek boldogsága!
Élet,
Furcsák az érzések mik keringenek bennem.
Miért kellene mindig tökéletesnek lennem?
Annyi kérdés van bennem, de válasz az nincs
Pedig az lenne számomra a legnagyobb kincs
De sajnos nincs, és ez nekem fáj
Számomra ez a legnagyobb akadály
Fájnak a szavak, miket hozzám vágtál
Mert minden betűvel, szívembe újat hasítottál
Amit te megtehetsz, azt én miért ne?
A tetteid fájnak a legjobban nekem...
Kell egy kis idő, hogy mindent átgondoljak
Hogy fejemben, szívemben újra rendet rakjak
Mert ami most van, az tiszta zűrzavar...
Ami állandóan újra port kavar
Nem tudom hogy amit mondok azt valóban érzem?
Ezt a mondatot folyton magamtól kérdem
Rájöttem hogy igen, de mindhiába minden
Vége, s még nagyobb zűr itt bent...
Fájdalom, Csalódás,
Ne járkálj fel-alá, azt hajtogatva, hogy a világnak kellene eltartania téged. A világ nem tartozik neked semmivel, hiszen a világ volt itt előbb.
Rád gondolok és a sírás fojtogat.
Ha behunyom szemem, még látom arcodat.
Hallom a hangod, s érzem az illatod.
Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok.
Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak,
Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek.
Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet,
És feledni hogy mennyire szerettelek,
Feledni hogy a sebek még sajogva égnek,
S hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok s az éjek,
Mert feledni téged hogy tudlak én.

Már nem kellene sírni, de erősebb a fájdalom,
És felemészt a bánatom, reménykedve alszom el,
hogy jobb lesz majd a holnapom.
De ez csak álom nem valóság,
mert nekem nem jutott már más,
csak a fájdalom és a bús magány.
Ez lett a végzetem nekem.
?Azt hiszem, amikor válaszúthoz érkezünk és tétován nem tudunk dönteni, eszünkbe kellene hogy jusson a halálunk, hogy az életet válasszuk. Mert a halálunk nem teszi boldogabbá a világot.
Az ilyen (könnyűvérű) lányok csak egy dologra képesek: összetörni egy férfi szívét. Olyanok, mint a rózsa, gyönyörűek, de tele vannak tüskével. Ha nem volnának nők, a férfiaknak sem volna gondjuk. Miért kellene a pénz, ha nem azért, hogy imponálhassunk. Különösen az olyan nagyravágyó szerzeteknek, mint Catalina. Az ilyen nőknek nincs szívük, ezek kizárólag a pénzre és a ruhákra gondolnak. A fejük is teljesen üres. Egy dolog számít nekik, hogy szebbek legyenek a többinél. Ezért járnak plasztikai sebészhez, hogy megmaradjon a múlandó szépségük. Nem is érdeklik őket a férfiak, csak a pénzük, a gazdagságuk. Közben pedig észre sem veszik, hogy ezzel a saját méltóságukat adják el. Az ilyenek mind szánalmas vesztesek, egy férfi szerelmét és figyelmét sem érdemlik meg.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló