Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Kedves ne engedj el még szoríts erősen magadhoz,
hadd tartson melletted a vágy.
Aztán könnyes szemekkel engedjél ha mennem kell tovább.

Ha végleg el kell engednem egyszer majd a kezed.
S becsukom örökre a beteg fáradt szemem.
Küldök neked egy utolsó csókot.
De már onnan egyedül kell mennem a hosszú úton tovább.
Könnyeiddel te törölgeted le az emlékünk legszebb porát.
Talmud
Láttad már csillogni a szemét? Láttad már meglepetéstől tágra nyílva? Láttad már örömtől, vagy éppen vidám kacagástól könnyesen? Vagy izgatottan pislogva minden filmjeleneten? Nem? Úgy gondolkozz el... Ha igen, szerencséd. Mert volt egy szem- amibe nézhettél, volt a lélek -amibe szerettél, volt a tükör-magadat láthattad, és volt a könny- azt elő te csaltad.Szemedet szemében egyedül csak Te láthattad.
Csak ölelgetem a fehér macimat...
Így próbálom kibírni a hiányodat.
Könnyes szemmel, csak rád gondolok,
s a szívem fájdalmától az égbe kiáltok!!!
Hiányzik minden egyes porcikád,
várom, hogy újra csókoljon a szád...
Ha itt lennél velem, én elmondanám neked, mennyire szeretlek! De nem vagy itt, ezért magamba fojtom, és erre a lapra neked leírom. Álmomból felébredve a párnára borulok, szemeim könnyesek és csak annyit kérdezek: Mért most hagyott el ? Ez nagyon rossz nekem. Ha egyet kívánhatnék, téged kérnélek, de ez egy játék mely nekem nem jön össze. Ha szeretnél, most itt lennél velem, nem valaki másnál járnál, távol tőlem. Utolsó szavam legyél nagyon boldog, de gondolj néha arra ki e verset írta, s ki a szívét örökre neked adta.
Lány: Most van a szívműtétem.
Fiú: (sóhajtotta) Tudom.
Lány: Szeretlek!(mondja szomorúan)
Fiú: (Ránéz könnyes szemekkel) Én téged jobban, Sokkal jobban!! (elsírja magát)
Nővér: (belépett a szobába) Itt az idő. ..............
Fiú: (szenvedélyesen megcsókolja)Szia!
Lány: Szia!
A műtét után, a lány megkérdezi, hol van a fiú.
Anyukája: Nem mondta neked? (és zokogva elsírja magát) Ő adta neked a szívét.....
Miért van az, hogy bárhogyan próbállak elfelejteni, nem megy, és mikor újra látlak, csak nézel rám könnyes szemmel, mitől én is bekönnyezem, és gombóc keletkezik a torkomban. Valójában ennyire nehéz lenne elviselni a magányt?
A szívem tört most össze, remegve nézek már a múltba
Könnyes szemmel állok egy körbõl kirúgva
Többet nem találkozunk, többet nem látlak már
Egy gyenge szellõ kellett, összedõlt a kártyavár
Nincs már több esélyem, nincs lehetõségem
Hogy szemedbe nézzek és kezedet elérjem
Rengeteg emlék után tanít meg az élet
Ragaszkodni mindenhez mit a jövõ széttéphet.
Ezernyi emlék, mely nyomot hagyott bennem. Sok millió szó, melyet felidézve könnyes lesz szemem. Csillagnyi mosoly, melyet ti szereztetek nekem..köszönöm Barátaim, hogy vagytok nekem.
Arcomat eltakarom, ne lásd, hogy szemem könnyes, ha más ölel át!
De emészt, éget a szótlanság!
Ha ennyire fáj,
Miért hazudom, hogy nincs ami bánt,
S hogy megleszek nélküled is ezután?!
Az igazság mindig a szívedben lakozik,
Kit szeretsz, valahol gyűlölhetsz is.
Ha kételyek gyötörnek,
Ő talán örülne,
Ha fognád két kezét,
Te csupán arra gondolsz, ennyi volt, elég.
Szakítasz, s vége mindennek.
Ő boldog, te vagy ki elveszett.
Sírsz otthon, utcán, a magányban,
Tán ő is gondol még rád szobájában,
Hogy valaha ott voltál, de többet soha,
Reménykedsz, hogy elfeled és nem gondol rád soha,
Így csak neked fáj e szomorú történet,
De ő is őrizgeti még fényképed.
Átkarol, s kérdi "Szeretsz e még"
Kicsúszik a szádon "Azt mondtam elég"
Jön az üzenet "Ezt elcseszted"
Mosolyogsz az egészen, mert túllépett.
Nem lesz még egy, ki így szeret,
Hát írsz neki egy sms-t.
"Szeretlek most, s örökké"
Magához húz, ismétel "Most, s örökké"
Élvezed a pillanatot, bár nincs szabadságod,
Gúnyol, kínoz, játszik veled,
Könnyes szemed, már nem érted.
Visszakaptad, ő az, ki elment,
Emlékszel?! Más így nem szeret.
Nincs szabadság, s talán nem is kell,
A tehetetlenség a sírba visz el...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló