Kiemelt kategóriák
» Anyák napja
» Család
» Gyerek
» Szeretet
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
...
of
13
Utolsó oldal »
Meg lehet állítani az időt ? Nemrég még boldog gyermekként éltem az életem , és mintha csak egy szempillantás lett volna egy negyvenes nő ébred föl reggel . Olyan mintha csak álmodtam volna az életet . Egy éjszaka alatt eltelt megannyi idő . Voltak benne csodás álmok , mikor mosolyogva alszol , de sok sötét és viharos álom is mikor várod , hogy egy anyai kéz végsimit a hajadon és nyugtató szavakat súg füledbe . Május első vasárnapja régen csodás ünnep volt mert volt egy tündér kihez odafuthattál ki ha fájt az élet megvigasztalt . De ma már egy olyan nap az évben mikor rájössz a tündér elment s csak föntről figyel . A mesének vége s te végleg felnőttél . Ez nem álom sajnos nincs ki megvigasztaljon . Szeretnél újra felébredni , hogy ez csak álom volt és ő még mindig ott ül az ágyon ! ANYA csak ennyire vágyom !
Mona
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
Mindent elsöprő vágy, viharokkal dacoló szerelem! Kérdem én találkozott már valaki vele? Mert nekem jutott belőle egy másodpercnyi, de ezek a szerelmek amennyire hevesek olyan gyorsan ki is alszanak! Jobban érdekelne egy olyan langyos nyári zápor ami lehűti őrült énemet és kicsit átölel fázós éjszakákon . Nem a tomboló vágy hiányzik, inkább a gyermekkorból ölelő meleg és puha plüss mackó aminek ölelésében még az ágy lábánál kószáló szörnyek is elmenekültek ! Akinek minden kicsi titkom és félelmem megsúghattam! Hol lehetne ilyen mackót találni felnőtt nőknek is?
Mona
Eltűnt minden,minden mit szerettem,
Vége van mindennek,amin régen még nevettem.
Régen más volt,nevetgéltünk,beszélgettünk,
De már vagy egy hónapja egy csókot sem ejtettünk..
Mióta velük vagy más lettél,
És nem az aki megtetszettél.
Belevisznek téged minden szar dologba,
Érted mondok imát éjszakánként zokogva!
Nem tudom, miért lett mindez így egyszerre,
De nem lehetsz büszke minden egyes tettedre....
Azt mondtad egykor elengedni kár, elengedni nehéz, elengedni képtelen vagy. Aztán jöttek borongós napok, néma telefonok, csak gondolatban kivetített képekkel arról akit annyira szerettél, arról, aki másfele indult. Volt, hogy őrjöngtél, nem ettél, és végigzokogtad az éjszakát. De semmi nem történt, majd ezek az órák percekké és pillanatokká váltak. Aztán már nem is tudod, mikor történt meg. Elengedted. És egyre hosszabbak lettek a nyugalmas percek. Órákká, napokká váltak hirtelen. A rég elfeledett mosoly, észre sem veszed kiül az arcodon, sugárzol, mint a Nap És nem érted, hol volt ez a lány eddig. Milyen megmagyarázhatatlan börtön rabja volt, s most újra szabad. És nyugalom lengi körül egész nap. Azt mondod, ez hihetetlen... nem hihetetlen: tény. Végre élsz!
Sokan azt hiszik, boldoggá tenni másokat
Az nehéz és kiváltságosoknak való feladat.
Pedig nem: A lehető legkönnyebb feladatok egyike.
Nem kell hozzá hatalom vagy más földi jó.
Csak szeretet, tisztelet és naponta egy pár kedves szó!



Telihold éjjelén, mit is kívánhatnék Néked,
Angyalok serege kísérje minden lépted.
Őrizzék álmodat, segítsék szíved vágyát,
Szeretettel kívánok békés, jó éjszakát!
Tengernyi, csillámló hópihe szálldogál,
Éjszaka a mikulásnak fehér utat csinál.
Lassú lépteit meghinti csöndporral,
Alvó gyermekek álmába mosolyt csal.
Piros fénycsóva kúszik át az égen,
Óvatos a röpte, nehogy bárki felébredjen.
A "pesti ember" sietett, és nem törődött vele. Rögtön megérkezésekor tapasztalta ezt. (...) Ez a modor fájt neki, de roppant bámulattal töltötte el. (...) Néha azonban hidegnek látszottak, sőt szívtelennek. Senki se kérdezte például azt, amit otthon a főispántól kezdve mindenki föltétlenül megkérdezett volna tőle, még az is, aki csak látásból ismeri: - "no, Kornél barátom, ugye gyönyörű Pest?", "ugye nagy a Duna?", "ugye magas a Gellérthegy?" Aztán nem tekintettek nyílt, szeretetre áhítozó arcába sem, melyet eleinte - az első órákban - oly határtalan bizalommal emelt mindenki felé, hogy egyesek önkéntelenül elmosolyodtak, s háta mögött összenevettek ennyi tapasztalatlanság és ifjúság láttán, mindaddig, amíg - pár óra múltán - meg nem tanulta, hogy arcát el kell zárnia, ha nem akar nevetségessé válni. Itten megszűnt az a széles, kedélyes világ, az a cukros babaélet, az a főzőcskejáték, melyet a vidéken megszokott. Egészen más kezdődött itten. Több annál és kevesebb.
Fölzaklatva ezektől az újságoktól, minden helyzetben megaláztatva és újra-újra vérig sértve lézengett ide-oda, s mint akit megnyúznak és nyers húsához tapadnak a tárgyak, fájóan fölszaggatva a gyógyuló hegeket, minden benyomásra betegesen fogékony lett.
Élet,
Csak a holdfényt tűrte el. A holdfény eltüntette a színeket, és a formákat is csak kontúrjaikban mutatta. Piszkosszürkével vonta be a tájat, és megfojtotta az életet egyetlen éjszakára. Csak ez a szürke ólomba öntött világ, ahol csak a szél mozdult néha, szürke árnyként vetült az erdőkre, és amelyben a meztelen föld szagán kívül semmi sem élt, csak az volt az egyetlen, amit még elviselt, mert ez hasonlított lelkének világához.
Szomorú,
Sötétben az utcákat járom,
feledni haragom, s bánatom.
Csak lépek a zene ritmusában,
lassan elveszek az éjszakában.

Bolyongok, mintha mennék egy helyre,
de nem tudom mi van ott vagy, hogy merre,
ha egyszer megtalálom, azt tudni fogom,
mert csak akkor fog beteljesülni a sorsom.
Mikor még kislány voltam, nem értettem anyukám fájdalmát, amit éjszakánként sírással vészelt át.
Most ,hogy felnőttem , mar mindent értek, főleg amikor a könnycseppjeim mesélnek.
Mikor senki nem tudja bánatom, és mosolyogva mondogatom,"semmi gond én megoldom"
Egyszer éreznéd halk sóhaját a szavaknak, forró könnyed adna forrást a pataknak.
Mikor még kislány voltam szerettem volna segíteni ebben, most felnőttként próbálok túljutni a tengeren.
Élet,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom