Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
32
Drágáim éreztétek már úgy , hogy jó a szabadság, de az a kis DE mindig ott van . Mostanában rajtam is előjön . Szeretem azt , hogy nem kell alkalmazkodnom senkihez , azt teszem, amit akarok, és amikor akarom . Azt eszem, amit szeretek, és amikor éppen megkívánom . De az a fránya DE folyton előbújik ! Talán kezdek beérni én is igaz 40 fölött, de sosem késő! Lehet, most jött el az az idő mikor már tudnék alkalmazkodni, hogy tartozzam valakihez! Vagy ne agy Isten még azt a bűvös karikát is fölhúzzam, amitől eddig kivert a víz, még a gondolatától is . Talán elérkezett az idő arra , hogy alkalmazkodjak .
Mona
A megsárgult Hajdúbagosi rónán járok,
csöndes lett és fakó.
Szeretném-e tájat itt hagyni sokszor.
Istenem hogyan is tehetném,
mikor annyira imádom?
Haldoklásában is csak a szépségét látom.

Nagyon csöndes lett novemberben kis falum felett az ég is,
Afrikában mentek a vándormadarak.
Maguk mögött hagytak végtelen nyugalmat.

Az ősz jötte miatt minden fecske búcsút intett nekünk.
Az égbolton egyet sem látok pedig annyira szeretnék.

Hiába nézem egész nap a Hajdúbagosi sárguló tájat.
A szemem villás farkú fecske helyett csak sötét varjat láthat.
A gólya sem vadászik békára a szendergő tájon.
Elmélázom a fán csókolózó vadgerle páron.
Még mindig keserű a szívem,
mikor eszembe jut az a tavaszi derűs nap.
Mikor szegény apám a Hosszúpályi
Szomjú-háti tanyán örökre elaludt.

Fáj a sötétség,nagyon fáj a magány.
A halottaknak, mi nem tudhatjuk,
csak az isten tudja,hogy odaát mi fáj.

Mikor télen hull a fehér hó,
Nyáron fúj a langyos szél.
Mindig arra gondolok,
fentről nekem a drága jó apám,
szél formájában az életről
és a keserű sorsáról beszél.
Aranykoszorúját sutba dobta
Isten által a világ,
ezüst színre változtatta
fejünkön a koronát.
Selyemfényű rétek zöldje
hamvassá vált hirtelen,
elmúlt minden pillanat
ez maradt csak énnekem.
Búcsúzom hát én is véle,
elinalnak éveim
visszanézek van-e lélek
ki kíséri lépteim.
S hogyha vége,elég ennyi,
itt az idő, meghalok,
a felhők fölött
akkor is táncolnak majd
a függőágyban a csillagok.
Ideje van mindennek:
az örömnek, a bánatnak;
a nevetésnek, a sírásnak;
a szerelemnek, az elválásnak;
a születésnek, a halálnak.
S még mielőtt nyílik az égnek ajtaja ajándékom leteszem lábaid elé. Íme Életem az örömmel, bánattal, nevetéssel, sírással, szerelemmel, elválással, születésemmel, s halálommal. Mindenért, amit a földi lét adott, azért hálával Istennek tartozok.
Lehet hogy úgy érzed még nem vagy felkészülve rá, mégis várod azt a percet. Úgy, mint tavaly a szilveszteri éjféli harangszót, majd a tűzijátékot, jelezve annak az évnek is vége a maga örömeivel, szomorúságaival együtt. Most meg mintha minden másodperc egy ezredév lenne, a gombóc a torkodban egyre nagyobb és nagyobb, mert félsz újrakezdeni mindent- máshol, más helyen, más emberek között. Az ismeretlen, az hogy életedben ilyen nagy lépést még soha nem tettél meg, megrémiszt. Pedig hidd el, jó lesz, jobb lesz ezután. A lábad elé sodort lehetőség új értelmet ad majd az életednek, csak indulj el. Most már nincs visszaút, de van elég idő, hogy a fennmaradó napokat úgy élvezd és érezd át, ahogy szeretnéd, mert ez soha nem fog visszajönni. Köszönj az embereknek, mint eddig, szemeiddel vésd eszedbe minden ház színét, szegletét, és szépen csöndben ints "Isten hozzád"-ot mindenkinek. Mert Mindenki, és minden a szívedben marad.
Előbb vagy utóbb rájössz, mennyi mindent ki lehet bírni. Senki nem mondta, hogy könnyű az élet. Amire azt mondtad, ezt már nem lennél képes elviselni,...elviseled. Soha nem hitted, hogy Isten így megpróbál, a határaidat feszegeti, csakis azért, hogy számodra bebizonyítsa, erős vagy, és mindenre képes. Igazi túlélő. A körülötted élőket is azzá teszed. És amikor már azt hiszed vége, nincs tovább, jön egy újabb jel, egy lehetőség, egy éles fénysugár ebbe a reménytelenségbe. És rájössz, hogy minden érted van, téged szolgál. Ezért a szemedből lecsorduló könny már csak a hála jele legyen, ha mindezt végiggondolod. Te erős, határozott, önmagát mindenáron megvalósító nő.
Kár, hogy elfelejtjük, miért is jöttünk erre a világra. Azt, hogy mi magunk vagyunk felelősek saját boldogságunkért.
Vegyünk hát virágot, ékesítsük fel vele a szobát, gyűjtsük magunk köré azokat akiket szeretünk, akik méltóak arra, hogy boldogságunk részesei legyenek.
Hosszú sétákat, tartalmas beszélgetéseket, öleléseket, önfeledt nevetéseket nyújtó alkalmakat gyűjts magad köré.
És gyerekeket, akik még érintetlenek a nagyvilág szennyétől, akik szemében még csillog az az isteni fény.
És kutyákat, akikből a hűség soha nem vész el.
Közben pedig maradj mindig önmagad, add át magad a pillanatnak, mert az a jövőd előszobája. Ebből előrébb lehet lépni. Ha van kivel, van miért, és van kiért. Mert van kiért: önmagadért.
Van aki önként vállalja a börtönt, avagy az egyedüllét biztonságát. Ott senki nem bánthat, ott semmi nem fájhat. S még csak esélyt sem ad senkinek, hogy kiszabadítsa, pedig lehet az ajtó mögött ott a megmentő azzal a nyomorult kulccsal...és lehet, hogy értelmetlen, bolond az ember, lehet hogy a szabadító most úgy istenigazából odacsapná a kulcsot, mert ő van, az alkalomra vár, ami csak nem akar jönni. A madár pedig nem akar szabadulni. Képtelen. És lehet, hogy egy életre bánni fogja, hogy így döntött, hogy még csak esélyt sem adott senkinek.
Aki ismeri Istent, az nem beszél róla. Aki beszél Istenről, az nem ismeri.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló