|
|
|
|---|---|
 |
|
|
Nem értettem sokáig melyik a pontosabb, Hogy tudni látni vagy látva tudni a fontosabb. Lehetsz szegény vagy tehetős, Tetteidért csak Te vagy a felelős. Lehetsz erős vagy bátor,igazi katona, Mész előre,menetelsz,de tudod egyáltalán hova? Ha nem tudod merre, menetelhetsz Te örökké! A megtett utak alakulnak majd körökké. Elindulsz de ugyanoda érkezel majd vissza, Tudom fiatalon még semmi sem tiszta. Azt is tudom,hogy ilyenkor még a világ a szavaid issza, De később nem lesz majd kulcsod, hogy az ajtót kinyissa. Tanulnál Te, csak a büszkeség nem ereszt, Hidd el nem szégyen, mindenkinek nehéz a kereszt. Futkosol fel s alá , köröket rajzolsz, Megtanulod majd, hogy csak magad ellen harcolsz. A tudás nem más mint a léted maga, De élvezet nézni mikor leomlik a homály fala. Meglátod a ködben a világot, látod majd az eget, S látod majd azt is, hogy Ő büszkén rád lenevet. | ||||
| ||||
