|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nem, nem hiszek! Mért űzzem én a lelkem Epedő vággyal bolygó fény után?... Minden reményem megtört a keserven, Hisz balga, őrült ábránd volt csupán. Ne hívj, ne csalj, szerelem szép világa! Az én világom irdatlan, sötét, Ezer tavasz s ezer tavasz virága El nem zavarja fullasztó ködét. Ne hívj, ne csalj, én nem tudok szeretni, Lelkem kifosztott, nyomorult, szegény. Elkárhozástól meg nem váltja semmi S a te sugárod: őrjöngő remény. Tűnt ifjuságnak visszajáró árnya, - Az lettem én... a mult után futok... Isten hozzád, szerelem szép világa! Ne hívj, ne csalj, szeretni nem tudok... | |||
|
|
|||
