Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Val Kilmer Tom Cruise-nak: "Bármikor lehetsz a jobbkezem."
Talmud
Ó, ti fázó gyermek lelkek,
csodát váró kisgyermekek;
Gyertyácskákat gyújtogattok,
karácsonyfát díszítgettek.
Csodát váró kisgyermekek,
magatokat áltatjátok;
csodákat ti teremtetek
gyújtogatva gyertyalángot.
Kis karácsonyi vers,
mi jut melléd, beléd?
Fa alá elheversz,
mint akinel elég:

a bokaficamokból,
az önkifejezésbôl,
mind, amit csak kigondol
csillagfénnyel a délkör,

este, ha menni kell,
ha jármûre kell szállni,
pár híján semmi kell,
s mintha vágynál dúskálni -

ó, egy domb hajlatán,
pár-dolog-híja-tán
olyan jó lenne fönn, lenn,
semmi külön-örömben.
Angyal, vidd meg a hírt az égböl,
Mindig új élet lesz a vérböl.
Találkoztak ök már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A csodát most ök is vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik -
mennyböl az angyal.
Mikor a kis Jézus lenézett a Földre nyomban mint a zápor megeredt a könnye... Magyar tájra esett szelíd tekintete Pont mikor az orosz ott a magyart ölte. El is födte gyorsan síró csillag-szemét, a Szűzanya ölébe rejtette fejét... A Szent Szűz is búsult ,,Virágos Kertjéért', Istvántól rábízott hű magyar népéért! Szomorúan telt el Jézuska ünnepe Még az angyalok sem hódoltak előtte. A kis Isten-Gyermek zokogott-zokogott, s forró könnye-árja Budapestre hullott...!
Ó gyönyörűszép, titokzatos éj!
Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél.
Kisdedként az édes Úr
Jászolában megsimul
Szent karácsony éjjel!

Ó fogyhatatlan csodálatos ér!
Hópehely ostya, csöpp búzakenyér.
Benne, lásd: az édes Úr
Téged szomjaz, rád borul.
Egy világgal ér fel.
Egek, mit szemlélek napkelet tájáról?
Három koronás fő költözik honnyáról;
Siet Sidóország anyavárosában,
Mondanád sas repül kőszál nyilásában,
Sok tevék követik megterhelt hátokkal,
Izzadnak, fehéről szájuk tajtékokkal.
Vallyon mit jelentnek e gyors jövevények? Talám a városhoz van menni törvények?
De tovább mit látok az égnek kékségén?
Egy ragyogó csillag ballag kerekségén.
Sugarát intézi a koronás főkre,
Mint a felkelő nap bércekek s erdőkre.
Ez már a természet rendét fellyül mulja,
S az álló csillagok törvényét feldólja.
Tél. Nagyapám hogy szerette
a csillogó havat.
Gyermekkedvvel nézte.
A hó megérezte,
s hálás volt érte.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
Majd elmulnak ezek a remegések,
Lesz az Életnek cukros bora,
Majd zúgni fog kis templomban az ének,
Havas karácsony s Úr-vacsora
És rigmusos gyermekek jönnek.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló