Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Mikor már kezded elfeledni a múltat , mikor már azt hiszed teljesen beforrtak a sebeid . Akkor jön egy érzés mintha valamit elvesztettél volna , mintha valami üresség lenne úrrá rajtad . Eszedbe jut a rég múlt és az ördögi kör kezdődik újra . Sebek amiket hosszú ideig próbáltál begyógyítani újra véreznek és te újra ott találod magad a gödör alján . Miért van ez , hogy ami fáj mégis hiányzik ? Miért nem lehet kitörölni egyszerűen ? Vagy legalább is mélyen eltemetni , hogy soha ne kerüljön újra napfényre !
Mona
Van úgy azt hiszed megszabadultál a múlt emlékeitől. De egy nem várt pillanatban egy zene egy illat vagy csak egy megmagyarázhatatlan érzés mindent előhúz! Előjönnek azok a régi képek boldog percek és néha elgondolkozol, mi lenne ha. Talán ha másképp alakul még mindig vele lehetnél. Előjön az illata újra hallod a hangját érzed az érintésért. Újra boldognak érzed magad! De ez csak múló pillanat, mert eszedbe jutnak azok a dolgok amik ezeket a csodás pillanatokat megmérgezték és megrázod magad. Elég, de mégis jó volt kicsit álmodni!
Mona
Tegyük fel, hogy elhagy életed szerelme (vagyis azt hiszed, hogy az), ezért mély szerelmi bánatba esel. Egy pár napig csak sírsz és sírsz, mindenről ő jut az eszedbe, ehhez még persze megkapod a szerelmi bánathoz járó szívfájdalmat is. Elkezdesz olvasni idézeteket, melyek elhitetik veled, hogy az ő hibája, hogy ha igazán szeret, visszajön, ha nem akkor sohasem szeretett igazán, hogy az első szerelem sohasem múlik el, stb. Aztán valami megváltozik, olyan mintha a könnyek tisztára mosnák a szemed. Kezded megérteni azt, hogy gyakorlatilag a szerelmi bánatot részben mi generáljuk saját magunknak. Mert valahogy minden egyes boldog pillanatot felidézünk magunkban, felidézzük, hogy milyen volt, amikor még igazán szeretett (és boldogok voltunk), így elkezdünk gondolkodni azon, hogy mi romlott el, mikor, és hogyan, egyáltalán kinek a hibája?!?! Itt persze két dolog lehetséges, vagy megbánod, hogy nem tettél meg mindent érte, vagy tisztában, vagy vele, hogy mindent megtettél, így nincs mit megbánnod. Hogy melyik a szerencsésebb helyzet? Talán az, ha nincs mit megbánnod. Igaz, piszok egy érzés, ha mindent megteszel valakiért, és úgy is elhagy, de a legkevésbé sem a te hibád. Aztán telnek a napok?először lassabban? aztán gyorsabban, és egyszer csak azon kapod magad, hogy eltelt egy hónap. Ami azért ijesztő, mert sokkal többnek érzékeled. Ez alatt az idő alatt tényleg átalakult benned valami és te magad is elkezdesz kételkedni az érzéseidben. Vajon szerelmes vagyok még belé? Egy ponton rájössz, hogy mennyit szenvedtél már miatta, kihúzod magad, és azt mondod, elég volt. Igaz, valljuk be sok küzdelem áll mögötted érte, de ha az élet mégis más útra sodorta, talán tényleg így kellett történnie, és talán tényleg neked is ez lesz a legjobb. Szép pillanat ez, amikor képes vagy feladni valamit, amihez oly régóta hozzá vagy szokva, és aki életed része volt évekig, most mégis azt mondod, hogy menjen. Nem akarsz már taktikázni, nem akarod újra felszakítani a sebeidet, mert nem látod értelmét, mert ha menni akar, menjen. Valahol az emberek el akarják hitetni veled, hogy úgyis vissza fog jönni, mert annyit érsz neki, de azon felül, hogy jól esik ezt hallani, kezdesz úgy tenni, mintha meg sem hallanád. Talán felnőttél, talán megelégelted a szenvedést, de egy ponton túl, készen vagy arra, hogy az életre bízd a dolgokat. Biztos vagyok benne, ha eddig eljutsz, akkor jó úton haladsz. Aztán majd azt veszed észre, hogy tele vagy tervekkel, hogy mindent meg akarsz valósítani, amit eddig nem tudtál, vagyis amihez nem volt elég merszed egy párkapcsolat mellett. Csak vedd észre, hogy egy új világ nyílik ki előtted, ahol talán minden lehetséges, amit eddig lehetetlennek hittél...
Szabadság, Megbocsátás,
Előbb vagy utóbb rájössz, mennyi mindent ki lehet bírni. Senki nem mondta, hogy könnyű az élet. Amire azt mondtad, ezt már nem lennél képes elviselni,...elviseled. Soha nem hitted, hogy Isten így megpróbál, a határaidat feszegeti, csakis azért, hogy számodra bebizonyítsa, erős vagy, és mindenre képes. Igazi túlélő. A körülötted élőket is azzá teszed. És amikor már azt hiszed vége, nincs tovább, jön egy újabb jel, egy lehetőség, egy éles fénysugár ebbe a reménytelenségbe. És rájössz, hogy minden érted van, téged szolgál. Ezért a szemedből lecsorduló könny már csak a hála jele legyen, ha mindezt végiggondolod. Te erős, határozott, önmagát mindenáron megvalósító nő.
Azt hiszed nem tudsz változtatni a dolgokon. Inkább megsavanyodsz, elfásulsz a hosszú évek alatt. Kitörni bátortalan vagy, inkább behódolsz az adott helyzetnek, semhogy felülemelkednél rajta. De ez így nem jó. Van egy pont, amikor a fásultság a kilátástalanságba fullad, kész gyötrődésként éled meg az életed. Változtatni tudni kell, akár a kapcsolatokat, akár a munkahelyet, életcélt illetően. Na nem a meggondolatlan cselekedetekről beszélek. Csupán arról a pontról, ami után csakis jó jöhet. Egy olyan élet, amilyenre mindig is vágytál. Lehet, hogy az elején nehéz lesz, lehet, hogy a kezdeti lépéseket kudarcként éled meg, de bármilyen nehézség vagy akadály szegi utad, Te fel tudsz állni, meg tudsz birkózni vele. Képes vagy rá. Én képes voltam. Most Te jössz.
Amikor azt hiszed egyedül vagy,
Valójában ott áll valaki mögötted.
De te őt észre sem veszed,
Nem hiszed el nekem,ha azt mondom,
Mindvégig veled volt, csak te nem figyeltél rá !!
Volt akkor más, valaki aki most már nincs.
És lám ilyenkor derül ki, ki az igaz barát...
Ha Te úgy érzed, Téged Isten segít úgy, ahogy engem Laci, jól hiszed. A Te hited, a Te lelki szükségleted! Senki nem veheti el Tőled! De, ha megkérdezel bárkit, hogy lehet, hogy a halott férjét látja, Tőle kér és kap segítséget, melegséget, szeretetet, ne csodálkozz, ha visszakérdez: hogy lehet az, hogy Téged Isten segít és vezet az utadon, vagy épp megver, mert csúnyán beszéltél? Csupán azt merem kijelenteni én tudom, van ott az Univerzumban Valaki, aki, ha szükséged van rá és kéred, segít az utadon. Mindegy, hogy ezt a kérést hogy juttatod el Hozzá, szavakkal, vagy gondolatokkal, egy a lényeg. Akard, amit kérsz, különben hiába minden. Mert a szabad AKARATOD az életed minden egyes percében a Tiéd. Befolyásolni befolyásolhatnak emberek, a környezeted, de a DÖNTÉS a Te kezedben van!

pedig, akit nevezhetsz Istennek, Teremtőnek, Angyalnak, vagy Lelki társadnak, csak segíteni fog a jó döntés meghozatalában. De ehhez figyelned kell Őt, aki Veled, Benned él!
Azt kérdezed, mit sportolok,
Azt mondom, hogy lovagolok.

Azt feleled, ez nem egy sport.
Azt feleled, ez könnyű.
Azt feleled, ehhez nem kell tehetség.
...
Azt feleled, csak ülök a nyeregben.
Azt feleled, hogy nem vagyok sportoló.
Azt feleled, ez csak egy idióta hobbi...

De kérdem én...

Tudod-e milyen megbízni valamiben, ami ennyire kiszámíthatatlan;
valamiben, aminek saját gondolatai vannak,
ami egy rossz mozdulattal képes megölni téged?

Tudod-e milyen...
esni 3 méter magasról, 50 km/h gyorsasággal,
majd magadat leporolva, visszaülni a nyeregbe?

Tudod-e milyen...
teljes sebességgel nekivágtatni egy akadálynak;
átugrani valamit, ami nagyobb mint te magad?

Tudod-e milyen...
előadni egy bonyolult táncot;
egy állattal, ami nem beszéli a nyelvedet?

Tudod-e milyen...
körülvágtázni egy vékony hordót?
csúszva megállni két másodperc alatt?
két apró kengyelre bízni magad egy vágtató versenylovon?
megkísérelni a kézenállást egy mozgó lényen?

Szóval mielőtt lebecsülsz minket
gondolj bele...

Megérted ezt a gyengéd kapcsolatot?
Tudod-e milyen együtt dolgozni valamivel, ami tízszer akkora, mint te?
Tudod-e milyen napi öt órát, heti hét napot gyakorolni?
Volt-e már valaha kapcsolatod egy 600 kilós állattal?

Kockáztattad már valaha az életedet egy sportért?

Még mindig azt hiszed, hogy egyszerű ...?
Élet,
Félek közel engedni magamhoz az embereket,
félek hátba szúrást kapnék bizalom helyett,
azt hiszed ismersz és mindent tudsz rólam,
gondolkozz, te ismered az eldugott, igazi oldalam!?

Akkor meg miért veszed tudatlanúl szádra a nevem,
ha hülyeségeket mondasz a hátam mögött, kedvesem?!
Nem érthetsz, mert nem élted át, azt amit én,
nem te álltál, már annyiszor a szakadék szélén!
Élet, Csalódás,
Azt hiszed, csak élem az életemet,
De nem látod rajtam a küzdelmet,
Soha nem kerestem magamnak a bajt,
Engem nem a vagányság, az ami hajt,
Az álmaimat soha nem adom fel,
Mert nem tudom hogyan kell!
Ha majd meghalok, a síromból is feltámadok,
Akik tönkre tettek azoknál kisérteni fogok,
Ha eltűnök majd a föld mélyében,
Remélem ott maradok a barátaim szívében...
Barátság,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló