Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
A Hajdúbagosi pusztán lehajtott bánatos fejjel ballagok.
A felhők mögül lopva néznek engem a ragyogó csillagok.

Érzem súlyát fejemen a csepergő esőnek.
Csak buta játéka vagyok az elmúló időnek.

Az öröm helyett mindig a keserű bánat sétál elém.
Csak megyek lehajtott fejjel már azt sem tudom merre tartok én.

A lelkem a bánatban teljesem elmerül.
Eljött az este megint itt vagyok egyedül.
Az üres szobámban az asztalon a toll és a papírlapok várnak.
Lassan írogatok nem vagyok egyedül mellettem ül a keserű bánat.
A megsárgult Hajdúbagosi rónán járok,
csöndes lett és fakó.
Szeretném-e tájat itt hagyni sokszor.
Istenem hogyan is tehetném,
mikor annyira imádom?
Haldoklásában is csak a szépségét látom.

Nagyon csöndes lett novemberben kis falum felett az ég is,
Afrikában mentek a vándormadarak.
Maguk mögött hagytak végtelen nyugalmat.

Az ősz jötte miatt minden fecske búcsút intett nekünk.
Az égbolton egyet sem látok pedig annyira szeretnék.

Hiába nézem egész nap a Hajdúbagosi sárguló tájat.
A szemem villás farkú fecske helyett csak sötét varjat láthat.
A gólya sem vadászik békára a szendergő tájon.
Elmélázom a fán csókolózó vadgerle páron.
Van aki azért megy el, mert el akar menni. Van akit kényszerítenek. Van aki rájön, hogy ahol addig volt, ott senki sem lehet, s ahhoz hogy valaki legyen, ott kell hagyni a mindent. Házat, hazát, családot, munkát, tárgyakat, érzéseket. Szerencsés esetben a döntések sorozata sokkal jobb útra visz, ritkán tévútra. Nem is ez a lényeg, hanem maga az út, a próbálkozások. Erősítenek, vagy gyengítenek? Azt csak az illető érezheti igazán. Hogy hová indul az ember, és hová érkezik, az titok. Lehet, hogy egész életen át csak keresi a helyét, de azt soha nem találja.
Megvannak a szavak, el is mondtam tán, de félek, hogy túl későn haraptam el a nyelvem. Hallgattam volna? Elharaptad helyettem a szavakat. Már annyi időt töltöttem csendben, s most megint elragadt valami...
Félsz, hogy valami rosszat mondtam, nem, nem mondtam, de ha senki nem mondja, akkor senki nem hallja meg a szavakat, hogyan élhetnénk így tovább? A szavaknál, a csendnél hangosabb a szívem, nincs aki lecsillapítsa, de nem szégyellem. Akár üvöltök, akár sírin hallgatok, nem titkolom többé, hogy harcoltam, s talán egyszer győz a fény a sötétség felett, s talán némaságom és szavaim tieiddel egyként küzdenek. S akkor én nyerek.
Azt hiszed nem tudsz változtatni a dolgokon. Inkább megsavanyodsz, elfásulsz a hosszú évek alatt. Kitörni bátortalan vagy, inkább behódolsz az adott helyzetnek, semhogy felülemelkednél rajta. De ez így nem jó. Van egy pont, amikor a fásultság a kilátástalanságba fullad, kész gyötrődésként éled meg az életed. Változtatni tudni kell, akár a kapcsolatokat, akár a munkahelyet, életcélt illetően. Na nem a meggondolatlan cselekedetekről beszélek. Csupán arról a pontról, ami után csakis jó jöhet. Egy olyan élet, amilyenre mindig is vágytál. Lehet, hogy az elején nehéz lesz, lehet, hogy a kezdeti lépéseket kudarcként éled meg, de bármilyen nehézség vagy akadály szegi utad, Te fel tudsz állni, meg tudsz birkózni vele. Képes vagy rá. Én képes voltam. Most Te jössz.
Amikor teljesen tanácstalan vagy, akkor hallgass arra, amit a szíved súg! Mert ha meg is égeted magad, az észnek és magadnak, amiért rá hallgattál, nehéz megbocsájtani.
De a szívnek? A szívnek muszáj, mert a szív Te magad vagy, a kijózanító ész korlátai nélkül... A szíved a szereteted útját követi, és ami szeretetből indul ki, ha nem is kap viszonzást, ad helyette Neked gyógyító megnyugvást.
A szíved mindig azt súgja, amit igazán akarsz és bár olykor, hogy megvédd magad, ésszel kell zaboláznod, tudod, hogy a szíved örökké jó, örökké igaz, örökké nyughatatlan?
"Hiszek egy jobb világban..
Egy világban ahol a szomorúságot csak hírből ismerik.
Egy helyet ahol nincsenek betegségek és az emberek szeretik egymást
Egy helyet ahol nem ismerik a hazugság kifejezését,
és ahol elítélik az irigységet..
Egy helyet ahol az emberek arcát elönti a mosoly áradata
és ahol generációk találkozásáról szól a nap.
Ahol dédapám és annak ükunokája kezet fog egymással.
Egy hely amely minden reményünket felszabadítja Földi fogságából.
Ilyennek képzelem az örökkévalót.."
Ha nem tudsz elfogadni, hát így jártam. De nehogy azt képzeld, hogy akár egy pillanatig is érdekel. Számítottál, a fontossági listám vezető helyén kaptál helyet, s a kölcsönösségben bízva, vakon elhittem minden szavad. Nyilván ostoba voltam, egy naiv, szeretetre éhes kislány, aki többet képzelt a helyzetbe. Belefáradtam! Meguntam a játékot, nem vagyok egy báb, amit ide-oda lehet rakosgatni, én nem szeretem, ha irányítanak. Az életemet szeretem én egyengetni, még ha néha a folyóm ki is siklik a saját medréből. Néha magányos vagyok és tényleg nem könnyű, de ezt az árat bármikor megfizetném, csakhogy végre kitalálhassam mihez is óhajtok kezdeni az életemmel. Ha kell mindennap lefekvés előtt hálát adok az atyaúristenek, hogy ezt is túléltem, ezen is túl vagyok. Nem ragaszkodom többé hozzád, nem alacsonyítom le s alázom meg magam újra és újra mert nincs értelme. Mert itt most nem a szerelem, hanem önmagam megtalálása a tét!
Akarat, Élet,
Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Élet,
Félek közel engedni magamhoz az embereket,
félek hátba szúrást kapnék bizalom helyett,
azt hiszed ismersz és mindent tudsz rólam,
gondolkozz, te ismered az eldugott, igazi oldalam!?

Akkor meg miért veszed tudatlanúl szádra a nevem,
ha hülyeségeket mondasz a hátam mögött, kedvesem?!
Nem érthetsz, mert nem élted át, azt amit én,
nem te álltál, már annyiszor a szakadék szélén!
Élet, Csalódás,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló