Gyerek

Kiemelt kategóriák

» Anyák napja

» Család

» Gyerek

» Szeretet

Idézet beágyazása

Beállítás
kezdőlapnak

Facebook
csoport

iGoogle
modul

	Idézet beágyazása weboldalára »

Szófelhő

Gyerek

RENDEZÉS:

« Első oldal

Utolsó oldal »

Légy néha kicsit bolond , enged ki magadból a benned szunnyadó kisördögöt ! Had élje ki magát . Néha kell egy kis őrület ebben a rohanó világban . Túl korán váltunk felnőtté . Akkor még alig vártuk ,hogy végre mi is nagyok legyünk . De most jól esne újra gyereknek lenni . Játszani és rosszalkodni ! Engedd hát kicsit el magad s légy néha gyerek !
Mona

Talmud

Küldje be kedvenc idézetét »

Vagyok aki lettem . Nem mondom szép az életem , megjártam e földön a poklot és a mennyet ! A jót elvesztettem a rosszat megszerettem ! Szerettem és szerettek de soha nem egy időben ! Így mivel elmúltam 40 rájöttem a szerelem az nekem túl idegen ! Barátra vágyom nem egyébre ki ha kell átölel s ha kell megnevel ! De nem vágyom sok fellengző szóra ! Nő vagyok én nem gyerek .
Mona

Már rég nem vagy itt, közelbe sem jársz tán, de tisztán emlékszem az arcodra.Szívem adtam kezedbe, s te elvitted a
boldogsággal együtt. Messze innen, hol a madár se jár, ahol senki sincs, ahol nem én vagyok.Itt hagytál szótlanul,
egy csalfa mosollyal az arcodon, és én csak álltam és néztem ahogy elhajtassz.Nem tudom merre jársz, mit csinálsz,
de remélem eszedbe jutok még, hogy néha gondolsz rám, hogy olykor hiányzom. Nekem nem hiányzol... nem vágyom arra,
hogy itt legyél, hogy újra hazudj... bárcsak igaz lenne. Mikor a szemedbe néztem szenvedéjt láttam, a mosolyodba
ott volt a kisgyerek, de nem hibáztatlak, hisz te is csak ember vagy, aki érez,visszautasít,hazudik, megbánt
és olykor csalodik. Sokszor mosta arcomat a könnyem, rengetegszer zárkóztam be órákra a szobámba, s gondoltam arra,
hogy még mindig itt vagy, hogy ölelsz,hogy fogod a kezem...hát csak annyit akartam mondani, hogy azt hiszem mégis
hiányzol...minden, még a hazugságok is, de leginkább az aki veled voltam.Önmagam...BOLDOG.

Kár, hogy elfelejtjük, miért is jöttünk erre a világra. Azt, hogy mi magunk vagyunk felelősek saját boldogságunkért.
Vegyünk hát virágot, ékesítsük fel vele a szobát, gyűjtsük magunk köré azokat akiket szeretünk, akik méltóak arra, hogy boldogságunk részesei legyenek.
Hosszú sétákat, tartalmas beszélgetéseket, öleléseket, önfeledt nevetéseket nyújtó alkalmakat gyűjts magad köré.
És gyerekeket, akik még érintetlenek a nagyvilág szennyétől, akik szemében még csillog az az isteni fény.
És kutyákat, akikből a hűség soha nem vész el.
Közben pedig maradj mindig önmagad, add át magad a pillanatnak, mert az a jövőd előszobája. Ebből előrébb lehet lépni. Ha van kivel, van miért, és van kiért. Mert van kiért: önmagadért.

A maszkom mögött van egy átlagos lány.
Vannak álmai, vágyai és céljai.
De fél megmutatni magát a világnak.
Fél, hogy elítélnék, mert más, mint a többi lány.
Valahol belül gyerekes álmokat dédelget,
Miközben komolynak mutatja magát.
Kívülről azt mutatja , hogy erős és sérthetetlen,
Belül pedig össze van törve.

A versek akár a gyerekek. Szeretnek olykor a szülők köré gyűlni, körbeülni őket, lábukhoz kuporodni, áhítattal figyelni minden egyes rezdülésüket. Kíváncsiak, folyton érdeklődőek: hogyan születtem, miért születtem, vártatok rám, ilyennek képzeltetek? Önmagukat kereső keserű út kezdete. A versek akár a gyerekek. Lehetnek fáradtak, energikusak, simulékonyak olykor hamisan huncutak. Nem lehet haragudni rájuk. Sokszor értelmetlenül idegennek hatnak szavaik, melyek sérülékeny lelkük bölcsőjéből szállanak a nagy, ijesztő világ vákuumába. Ezek idővel mind értelmet nyerő, igazán mély jelentésekké válnak.

Élet,

Remi tisztára olyan volt, mint egy kisgyerek. Valamikor régen, franciaországi magányos iskolás éveiben mindent elvettek tőle; a nevelőszülei csak bedugták különböző iskolákba és rá se bagóztak; lekezelték és sorban kirúgták mindegyik iskolából; aztán csak járta a franciaországi utakat és káromkodásokat rakott össze az ártatlan szótárából. És most mindent vissza akart szerezni, amit elvesztett; és mivel elvesztette mindenét, nemigen volt esély arra, hogy valaha is végez a visszaszerzésével.

Alkalmazkodás,

Írom a versem, mit nem lát senki,
Sír a lelkem, mit nem hall senki.
Nem értem a világot, s az embereket,
Rosszat tesznek, mégis nevetnek.

Igazságtalan a világ, rosszak az emberek.
Ezt ki érti meg?!
Csak egy gyerek vagyok az álnok világban,
S a versem is csak porszem egy üres pohárban.

Élet, Hazugság,

Egy este London híg ködében
Ifjú csavargót láttam én
Olyan volt mint szerelmem éppen
S egy pillantást vetett felém
Szememre nehezült a szégyen

Követtem a csibészgyerek
Fütyült a kezét zsebre vágva
Úgy jártunk utcát és teret
A megnyílt Vörös Óceánba
Mint Fáraó s a héberek...

E szerencsés királyokon
Tűnődtem mikor álszerelmem
S az akit szeretek nagyon
Összeütköztek mind a ketten
Hűtelen árnyak bánatom

Bánat melyen a pokol állott
Feledés ege nyiss utat
Eltűrnék szívesen haláluk
Eladnák érte árnyukat
Földi szegény hires királyok...

Hajóztunk már eleget eddig
Te szép hajóm emlékezet
Rossz ihatatlan vizek közt itt
Csavarogtunk-e eleget
Szép hajnaltól szomorú estig

Hamis szerelmem ég veled
S eltűnsz már keveredve véle
Te is kit elvesztettelek
Németországban most egy éve
S akit már látnom nem lehet...

Egy pillanatra Uram, Isten,
egy pillanatra engedj pihennem!
Minek e hajszás, szívszorító,
véres játékban benne lennem?
Elfáradtam e nagy fogócskán,
Uram, úgy unok felnőtt lenni,
engedj egy kicsit visszamenni
húsz év előttre, kisgyereknek,
sírni, amin a többi sírhat,
s nevetni, amin ők nevetnek.
Uram, lásd, sohse voltam boldog,
nézz le egyszer ezer sebemre,
amit szívem helyében hordok.
Simogass engem sima kézzel,
s mert hangom halk, s az űrbe vész el,
Te szólj helyettem a fogóknak:
ó, kínom, könnyem, kétkedésem,
hajszás harc és ezernyi verseny,
gyötrött dalom, sok véres versem,
féltés, gond, ájult szerelem,
ne játsszatok többé velem,
nem ér a nevem.
Kiállok a sorból.

Nincs adat!

Bejelentkezés

Vicc ajánló