Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
-Tudod, mindenkinek van egy álarca! Van aki a fájdalmát, van aki a boldogságát leplezi ... de mindenki leplez valamit!
- Mi történik ha ez az álarc meggyengül, vagy leesik?
-Összetörsz, és minden maradék energiáddal azért imádkozol, hogy ezt senki se lássa!
Tegyük fel, hogy elhagy életed szerelme (vagyis azt hiszed, hogy az), ezért mély szerelmi bánatba esel. Egy pár napig csak sírsz és sírsz, mindenről ő jut az eszedbe, ehhez még persze megkapod a szerelmi bánathoz járó szívfájdalmat is. Elkezdesz olvasni idézeteket, melyek elhitetik veled, hogy az ő hibája, hogy ha igazán szeret, visszajön, ha nem akkor sohasem szeretett igazán, hogy az első szerelem sohasem múlik el, stb. Aztán valami megváltozik, olyan mintha a könnyek tisztára mosnák a szemed. Kezded megérteni azt, hogy gyakorlatilag a szerelmi bánatot részben mi generáljuk saját magunknak. Mert valahogy minden egyes boldog pillanatot felidézünk magunkban, felidézzük, hogy milyen volt, amikor még igazán szeretett (és boldogok voltunk), így elkezdünk gondolkodni azon, hogy mi romlott el, mikor, és hogyan, egyáltalán kinek a hibája?!?! Itt persze két dolog lehetséges, vagy megbánod, hogy nem tettél meg mindent érte, vagy tisztában, vagy vele, hogy mindent megtettél, így nincs mit megbánnod. Hogy melyik a szerencsésebb helyzet? Talán az, ha nincs mit megbánnod. Igaz, piszok egy érzés, ha mindent megteszel valakiért, és úgy is elhagy, de a legkevésbé sem a te hibád. Aztán telnek a napok?először lassabban? aztán gyorsabban, és egyszer csak azon kapod magad, hogy eltelt egy hónap. Ami azért ijesztő, mert sokkal többnek érzékeled. Ez alatt az idő alatt tényleg átalakult benned valami és te magad is elkezdesz kételkedni az érzéseidben. Vajon szerelmes vagyok még belé? Egy ponton rájössz, hogy mennyit szenvedtél már miatta, kihúzod magad, és azt mondod, elég volt. Igaz, valljuk be sok küzdelem áll mögötted érte, de ha az élet mégis más útra sodorta, talán tényleg így kellett történnie, és talán tényleg neked is ez lesz a legjobb. Szép pillanat ez, amikor képes vagy feladni valamit, amihez oly régóta hozzá vagy szokva, és aki életed része volt évekig, most mégis azt mondod, hogy menjen. Nem akarsz már taktikázni, nem akarod újra felszakítani a sebeidet, mert nem látod értelmét, mert ha menni akar, menjen. Valahol az emberek el akarják hitetni veled, hogy úgyis vissza fog jönni, mert annyit érsz neki, de azon felül, hogy jól esik ezt hallani, kezdesz úgy tenni, mintha meg sem hallanád. Talán felnőttél, talán megelégelted a szenvedést, de egy ponton túl, készen vagy arra, hogy az életre bízd a dolgokat. Biztos vagyok benne, ha eddig eljutsz, akkor jó úton haladsz. Aztán majd azt veszed észre, hogy tele vagy tervekkel, hogy mindent meg akarsz valósítani, amit eddig nem tudtál, vagyis amihez nem volt elég merszed egy párkapcsolat mellett. Csak vedd észre, hogy egy új világ nyílik ki előtted, ahol talán minden lehetséges, amit eddig lehetetlennek hittél...
Szabadság, Megbocsátás,
Megöleljük egymást. Tudom, hogy ha alkalmat adnék rá, maradna. Elboroznánk, és a végén mindent elmondanék. Talán megkönnyebbülnék. Talán nem. Túl sok együttérzés olykor rosszabb, mint a semmi. Az ember dédelgetni kezdi a fájdalmát. Elraktározza, csiszolgatja, mint valami beteges kincset...
Bonyolult ember vagyok, bonyolult lélekkel,
de a bonyolultságomon túl, hatalmas kincsekkel.
Józan ésszel, és hatalmas szívvel élek,
a rosszakat vonzom, a jótól mindig félek.
Lehetnék átlátszó, de mindig őszintén beszélek,
hogy ne okozzak fájdalmat inkább lelépek.
Mikor még kislány voltam, nem értettem anyukám fájdalmát, amit éjszakánként sírással vészelt át.
Most ,hogy felnőttem , mar mindent értek, főleg amikor a könnycseppjeim mesélnek.
Mikor senki nem tudja bánatom, és mosolyogva mondogatom,"semmi gond én megoldom"
Egyszer éreznéd halk sóhaját a szavaknak, forró könnyed adna forrást a pataknak.
Mikor még kislány voltam szerettem volna segíteni ebben, most felnőttként próbálok túljutni a tengeren.
Élet,
Csak játszom itt az erős lányt,
de nem láthatod a szívem fájdalmát,
elég sok pofont kaptam az élettől,
legszívesebben elmenekülnék a világ elől!
Csalódás,
Csak ölelgetem a fehér macimat...
Így próbálom kibírni a hiányodat.
Könnyes szemmel, csak rád gondolok,
s a szívem fájdalmától az égbe kiáltok!!!
Hiányzik minden egyes porcikád,
várom, hogy újra csókoljon a szád...
A szerelem. Milyen kimondani h szerelem annyi érzést rejt magában annyi fájdalmat és annyi boldogságot, veszélyt,szenvedélyt,dühöt,érzést,emléket,pillanatokat,könnyeket elvesztett perceket,napokat,éveket.De mire jó,mire jó a szerelem?
?_Szeretlek,pedig nem akarlak,próbállak elfelejteni,próbálok túllépni rajtad,és szeretném,ha többet sohasem láthatnálak,így legalább enyhithetném a fájdalmat,amit okoztál. De a sors,nevezzük így,valamiért, nem tudom miért,mindig úgy cselekszik,hogy te és én,egy időpontban és helyen legyünk.De én nem hagyom,hogy engem a sors irányítson,épp ezért mindent megteszek,h elkerüljelek. Igaz szeretlek,de már nem érdekelsz...'
Szeretlek..., de ha a fájdalmat megszemélyesíteném, nem jutna eszembe más...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló