Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Vágyom egy ölelésre . Egy olyan igazi minden bánatot és félelmet elfeledtető ölelésre . Amitől elmúlik minden rossz . Amitől újra érzem ,hogy élek . És én is szerethető vagyok . Amiben benne van a gyógyulás és a jövő ígérete ! Amitől újra érzem hogy nő vagyok , szeretnék megint gyönge és törékeny lenni . Csak 5 percre , nekem elég lenne egy életre !
Mona
Adott a lehetőség, hogy élj. De nem teszed.

Mert engeded, hogy a múltad mérgezze a jelened.

A jövőt sürgeted, keresed benne az értelmet.

De mire megleled, elmúlik az életed.
Miért nem lehetek én más , miért nem kezdhetem az életem egy új testben egy új aggyal és egy üres szívvel ? Miért nem kezdhetek, mindent előröl , mindent törölni, ami rossz és fáj ? A válsz egyszerű mert minden elmúlik ami szép és jó .

Mennyi könnycsepp csordulhat végig szomorú arcodon.
Mert Úgy érzed,hogy magadra maradtál egy csendes hajnalon.
Súlyos lelki terheket cipelsz mind a két válladon.
Egyedül érzed magad ezen a pimasz világon.
Képtelen a szád mosolyra görbülni,
két szép szemed elfelejtett már vidáman nevetni.
Nehéz perceket gördít eléd mindig a kegyetlen élet,
hidd el,ezek tesznek erőssé téged.
Minden gondon,minden nehézségen,
amelyen felülkerekedsz,
egyszer az életben előnyödre lesz.
A jövődet nagyon zavarosan látod, Mint a téli ködben a beteg jó apádat.
Majd meglátod,
a sok idő minden bánatot, sebet begyógyít.
Völgyek követnek hegyet.
Sok napokból lesznek sok-sok hetek.
Észrevétlenül a bánatod elmúlik,
boldog lesz örökre a lelked.
Attól, hogy tudod, mi miért történt és elfogadod, hogy minden úgy történt, ahogy történnie kellett, még ugyanúgy fogsz szenvedni, mint azok, akik vakon sodródnak az árral. Ez a lényege a fizikai szintű létezésnek. De nem baj: el fog múlni. Előbb-utóbb mindig elmúlik a fájdalom, és egy jóízű mosollyal fogsz emlékezni a múltra.
Fájdalom,
Képes vagyok feladni mindent és magamat Érted, majd mikor már elmúlik, észre sem veszem hogy egy másik ember lettem, de az már nem én vagyok.
?Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép: elhalkuló hangok, lelassuló mozdulatok, és mi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat.
Megtanulom a nevüket, a szívembe zárom őket, aztán elmúlik. Többé már nincs. Mindig magányosnak éreztem magam, mert a szívem nem tarthatta meg a kincseit.
Lehet, hogy megszabadulsz az emlékektől,
De attól Őt soha nem vered ki a fejedből.
A tárgyakat kidobhatod,
A nevét bárhonnan lefirkálhatod,
De fejedből már sohasem tűnik el.
Minden nap szomorúan kelsz fel.
Mások odajönnek, kérdezik: mi a baj?
Te csak a földet bámulod, és forog veled a talaj.
Sírni már nem tudsz, hisz nem vagy bánatos,
Egyszerűen csak magányos!
Ne sírj, ne félj, csak várj,
Pár hónap s elmúlik ami fáj!
A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét és ugyanolyan gyorsan elmúlik mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló