Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
60
Vegyük például az első egysejtűt! Egyáltalán nem voltak szülei. Egyszerűen csak lett a semmiből. Összeépítette magát mindenféle vegyi anyagokból, aztán elkezdett élni. Elkezdett mozogni, táplálkozni, szaporodni, meghalni, és azóta sem értem, hogy miért volt erre szüksége. Sokkal egyszerűbb lett volna vegyi anyagoknak maradnia. Miért volt szüksége például arra, hogy meghaljon?
Elnéztem itthon a cserebogarakat még tavasszal. Tulajdonképpen az egész életük arról szól, hogy a föld alatt élnek, és esznek. ? Kertásáskor mindig egy csomót kiszedünk belőlük. ? Utána, ha már eleget ettek, bebábozódnak, kikelnek, és cserebogár lesz belőlük. Erre készültek egész eddigi életükben, viszont már csak egy pár napjuk van hátra, hogy párosodjanak, meg hogy repkedjenek egy kicsit sötétedéskor, és annyi. Közben pedig vadásznak rájuk a madarak, meg például az autók is sokat elütnek belőlük. Hallani mindig a koppanásukat a kocsi elején, amikor felkenődnek. Én pedig azon gondolkoztam, hogy ha egy cserebogár kikel a bábból, és rögtön az első repülésével nekimegy egy autónak, volt-e bármi értelme annak, hogy élt, hiszen mivel nem tudott szaporodni, nem érte el vele azt, amit kellett volna.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy talán maga az öregedés is csak egy ugyanolyan betegség, mint a többi, ami születésünktől fogva végigkísér minket. Hiszen a sejtjeink ugye folyamatosan cserélődnek, vagyis eltérő mértékben ugyan, de minden egyes sejtünk fiatal. A szervezet egésze viszont valami miatt mégis megöregszik.
Van valamitek, ami igazán különleges. Túl a stresszen, a dühön, a meg nem értettségen, a fájdalmon, a múlt árnyain, a jövő félelmein, túl a szorongáson és a rettegésen, mindenen túl, ami miatt szorítást érzel a gyomrodban ott van a Ti világotok. Az a világ, ahol haza várnak, ahol az ölelés ezredjére sem ugyanolyan, és mindig jól esik. Ahol a csók nem rutinos, hanem édesen megnyugtató, és amiben nem csak a szenvedély van benne, hanem a csak feléd irányuló szeretet. Ahol a szeretkezés nem felszínes, időszerű kielégülés, hanem maga a törődő, kölcsönös kényeztetés. Ahol nincsenek álarcok, és nincs képmutatás, ahol nincs közöny. Jól vigyázz erre a világra, és ne vidd bele a világ szennyét, és bánatát. Őrizd ezt a világot, mint legféltettebb kincsedet, építgesd benne a házat, mely a közös otthonotok, és ne feledd, minden nap kell hozzátenned egy téglát, hogy épülhessen, és minden nap kell törődnöd vele, szépítgetned kell. Sose vedd természetesnek, hogy van. Az ember túl keveset kap különleges dolgokból.
Talán bolondnak látszom . De néha jobb így mint , elmondani értem én de rohadtul fáj ! Legyek bolond esetleg naiv ! De nem akarom , hogy mindenki megtudja, mennyire vagyok sebezhető . Maradok így egy őrült a nagyvilágban aki hisz a csodában !
Mona
Találomra leszálltam valahol a villamosról, és megint csak találomra felültem egy másik vonalon közlekedő kocsira; a végtelen ostravai kültelkek, ahol csodálatos összevisszaságban egymást éri gyár és természet, mező és szemétdomb, erdőcske és meddőhányó, bérház és falusi porta, különös módon vonzottak és izgattak; újra leszálltam a villamosról, és gyalogszerrel hosszú sétára indultam: szinte szenvedélyesen figyeltem ezt a furcsa tájat, és igyekeztem megérteni lelkét; igyekeztem szavakkal is meghatározni azt, ami egységbe és rendbe fogja ezt az annyira különböző elemekből összetett vidéket; elmentem egy borostyánnal benőtt, idillikus falusi házacska mellett, és az a gondolatom támadt, hogy éppen ezért tartozik ide, mert egyáltalán nem illik a málladozó bérházakhoz amelyek a közelében állnak, sem a hátteret alkotó aknatornyok, kémények és kohók körvonalaihoz; elmentem alacsony szükségbarakkok mellett, amelyek valamiféle telepet képeztek e telepen belül, s egy kicsit távolabb megláttam egy villát, amely piszkos és szürke volt ugyan, de kert és vasrács vette körül; a kert sarkában nagy szomorúfűz nőtt, amely mintha tévedésből került volna erre a vidékre - és mégis, így gondoltam, talán éppen ezért tartozik ide. Izgattak az ellentmondásnak ezek az apró jelei, nemcsak azért, mert bennük láttam a táj közös együtthatóját, hanem elsősorban azért, mert saját sorsom képét fedeztem fel bennük, saját száműzöttségem képét ebben a városban; no és persze: mihelyt beleillesztettem saját sorsomat az egész város objektív keretébe, bizonyos fokig megbékéltem; megértettem, hogy nem tartozom ide, mint ahogy nem tartozott ide a szomorúfűz és a borostyánnal benőtt házacska, mint ahogy nem tartoznak ide a semmibe, az ürességbe vezető rövid utcák, amelyeknek házai mintha mind máshonnan jöttek volna ide, nem tartozom ide, mint ahogy nem tartoztak ehhez a hajdan derűsen falusi tájhoz az alacsony szükségbarakkokból álló csúf városrészek sem, és tudomásul vettem, hogy éppen azért, mert semmiképpen sem tartozom ide, itt kell lennem az ellentmondásoknak ebben a rémes városában, amelynek könyörtelen ölelésében minden összeforrt, ami idegen egymás számára.
Élj magadért, és azokért akiket szeretsz. Élj azokért, akiknek jelentesz valamit, és ne fuss többé olyan szekér után, ami úgy sem vesz fel. Élj a családodért, a céljaidért. Minden csak átmeneti. Hidd el, nem tart örökké a szomorúság, de a boldogság is véget ér egyszer. Soha ne veszítsd el a reményt. Mindig kell valami, amibe kapaszkodhatsz. Értékes vagy. Kellesz magadnak. Tedd meg magadért. Mindig küzdj és harcolj. Nem kell hősnek lenned, de inkább a kitartásodról ismerjenek, mint a gyengeségről. Soha ne add fel! Nézd végig mennyi mindent túléltél már, ebből nyerj erőt. Ha netán összeomlik a várad, kezdj el újat építeni magad körül. Rejtőzz el benne, ez majd megvéd az ellenségeidtől, de ne feledd, a barátokban is csalódik az ember. Sírj, tombolj, ordíts ha fáj. De soha ne nézz vissza. Engedd el, mert nem a tiéd többé. Hagyd hogy az idő enyhítse a fájdalmadat. Mindennap mondd el, hogy képes vagy rá. Higgy magadban. Abban, hogy legyőzhetetlen vagy.
Hitt a lehetetlenben, és éppen ezért megnyerte azokat a csatákat, amiket mindenki - még én is - eleve elvesztettnek ítélt. Ez a harcos erénye: megérti, hogy az akarat és a bátorság nem ugyanaz. A bátorság félelmet és hízelgést parancsolhat, de az akaraterő türelmet és kompromisszumot követel. Az erős akaratú férfiak és nők általában magányosak, mert hidegnek tűnnek.
Valójában mind egyformák vagyunk ! A bőrünk alatt ugyan azok a szövetek csontok és idegek vannak . Így nincs jogunk bárkit elítélni aki nem olyan mint mi ,hisz a külső eltérhet színben és méretben ! De belül egyforma a vér a csont és a szív ! Neki is ugyan úgy fáj a megvetés vagy a sértés ! Ezért ne ítélj elsőre a külső alapján ! Ismerd meg a belsőt ! Az lehet gyönyörűbb mint bármely fotómodell !
Bárcsak volna varázspálcám, hogy mosolyt varázsoljak arcodra. De tudnod kell, hogy az élet nem ígéretekről és szép szavakról, hanem igazi tettekről szól. Mert egy ember értékét nem szavaiban, hanem tetteiben mérik. Elmondanám, hogy a hit, az irgalom nem egy lehetőség, az vagy van, vagy nincs. Hozhatnék példát, hogy nem elég kitűzni egy célt, és nem is elég elérni azt, több kell: lemondás, kitartás, vak hit, hogy egyedül is sikerülhet, az oroszlánok elszántsága, hogy el ne téríthessenek, és az önbecsülés.
Akarom, hogy a sötétségben meglásd a fényt, a néma tekintet mögött meghalld a hangot, a feléd nyújtott kézben vedd észre a kérőt, s a szemekben lásd a megbújt könnyeket.
A szavak lehet üresen hangzó ígéretek, ezért nem ígéretek, tettek kellenek. És példa, hogy igenis ez az élet jobb lehet.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló