Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Alig van úgy, hogy ne téged látnálak magam előtt. Néha csak a szemedet vagy a mosolyodat, meg ahogy jársz, a rugalmasságodat, a mozdulataid ívét, a lépteid simaságát, vagy ahogy a ruháid esnek a melleiden, és majd beleőrülök, amikor visszagondolok rá, hogy milyen volt tartani téged a karjaimban, hogy milyen volt simogatni a derekadat, vagy milyen volt egyszerűen csak babrálni kicsit a hajaddal. Nekem is ugyanúgy hiányzik. Olyasmi ez kicsit, mint a szomjúság, amikor már a puszta emléke is kedvessé válik bennünk a víznek. Érezzük a hűvösét, halljuk a csörgedezését?
Minden nap vágyunk valamire, valamire ami hiányzik de sosem tudjuk igazán mi az. Míg nem találkozunk vele. Lehet az egy ölelés vagy csak egy kedves mosoly és érezzük ez az amire vágytunk. Ezért légy kedves mindenkivel lehet a te mosolyodra vágyik ami megszépítheti a napját és betölt azt a hiányt amit eddig érzett!
Mona
?Amikor diákként elvágyódunk, világot akarunk látni, utazni, új dolgokat megismerni, új emberekkel találkozni magabiztosnak és céltudatosnak érezzük magunkat de amikor eljön a pillanat, hogy elmehetünk.... minden vizsgánál nagyobb félelem van a lelkünkben.?
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél - mindennél - rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.
Aggódás,
A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik.
Gyakran érezzük, hogy a barátaink eltávolodnak. Mégis mikor szükségünk van rájuk, észre sem vesszük, már fogják a kezünk.
Élet. Annyiszor ejtjük ki a szánkon, és még sem érezzük a súlyát.. Kaptad. Igen. Mind kaptunk egyet. Van aki harcolt érte mikor világra jött, és van akinek könyebb volt az útja. Ok nélkül semmi sem történik, minden összefüggésben van, minden ami körülöttünk létezik össze van kapcsolódva. Gondolkodj.. Levegő nélkül képtelen lennél élni, de az egyensúlyoknak is meg kell lenni, például a fény és a sötétésg, a víz és a tűz, a hideg és a meleg, rossz és a jó.. Olyan mintha csak mese lenne az egész, de mégsem. Benne élsz, a körforgás része vagy. Születsz, élsz, meghalsz. Rajtad áll,hogy az élsz az nálad mivel egyenlő. Sokan úgy tartják, hogy a boldogság és a szerelem is létezik. Próbáljuk ábrázolni őket, a szerelmet is hasonlítgatjuk mindenhez, de szerintem mindenki máshogy éli meg.. A boldogság, az pedig számomra benne van akár egy mosolyban is. Nekem az sem mindegy, hogyan kelek fel reggel az ágyból. Itt nem a bal lábbal,vagy a jobb lábbal kelésre gondolok.. Hanem arra,hogy mit álmodtam, vagy hogy mosoly van-e az arcomon mikor kilépek a valóságba a takaróm alól. Álmok. Olyan elképzelhetetlenek,ahogy léteznek,de igen, ott vannak. A valóság az,csak egy kicsit elferdítve.. Mind álmodunk. Mindegyikünknek meg van írva a saját élete. Akár egy nagy könyv. Vagy egy társasjáték. Valaki felette ül,és mozgat minket. Attól függ minden a játékos éppen mit dob. Nem mindegy,hogy hatost vagy egyest dob. Élünk, lélegzünk. Ki könnyebben, ki nehezebben. Az életet sosem értheted míg át nem éled.. Tapasztalj, merj önmagad lenni, ne félj az elutasítástól. Tudd meg mit jelent az a szó,hogy ÉLNI. De ne vidd túlzásba, tudd hol a határ.. De ha átléped, kitudja milyen lesz onnan a kilátás, csak Te tudodhatod..

Az ember életében legalább egyszer nagyon szerelmes...van, hogy többször is. Minden szerelem elmúlásával az emberi szív kevésbé tud már szeretni. Minden ember törekszik a szerelemre. Valamilyen formában. Szerelmesek leszünk fákba,virágokba,országokba, életérzésbe,stílusba...nagyon sokféle szerelem létezik a Földön és mind közül egyetlen egy szerelem \\\\\\\"gyilkos\\\\\\\". Ha a szerelmet egy olyan csodálatos ember iránt érezzük, akiért bármit megtennénk. Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor rá kell jönnie, hogy elcseszte és a férfi vagy nő, akit szeret már nem tudja őt szeretni. Ilyenkor van az a pont, amikor a szerelmes szív megnyugszik,megbékél és elfogadja, hogy a hibáinak a következményét vállalni kell és rá kell jönni arra, hogy a férfi vagy nő akit, addig a percig mennyire imádott más oldalán talán boldogabb lenne. A szerelmet az ember nem választja, hanem kapja valamilyen felsőbb hatalom ajándékozza. Mit ér a szerelmes szív, ha pusztán múló parányi ideig szerethet? Semmit. Várni valakire, akit az ember szeret egyszerre csodálatos és kínzó érzés. Várni a csókjára, a szavaira...a szerelmére. Ha valakit igazán szeretsz el kell engedned és, ha ő is igazán szeretett téged ebben a sívár gyötrelmes életben, akkor visszatér hozzád, mikor elkezdi gyötörni a hiány, megőrül egy kedves szóért tőled. Ő akkor visszatér és virágokkal ülteti teli kopár szíved kertjét! El kell engednünk szívünk kicsi fehér galambját és várni, hogy visszarepül-e hozzánk! Létezik igaz szerelem? Igen létezik. Az igaz szerelem az, amikor egyikünk hajlandó lemondani a saját boldogságáról azért, hogy szívének legkedvesebb teremtménye boldogan élhessen.
Megérezzük, ha valaki megszeret bennünket. Az érzés mindenen áthatol, és bejárja a végtelenséget.
Attól, hogy nem akarod, a dolgok még megtörténnek. Tudom, hogy nehéz elfogadni egy fájdalmas veszteséget, amiről azt hiszed, a te hibád. Pedig nem te tehetsz róla. Néha olyan nagyon nehéz elengednünk azt, akitől azt várjuk, hogy majd mindig mellettünk lesz. Mégsem a te bűnöd, ha elveszíted azt a valakit. Ez a sors dolga. Vagy ha nem a sorsé, akkor arra az emberre kell hagynunk, aki miatt a fájdalmat érezzük.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló