Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Vannak emberek akik folyton a boldogságot kergetik, keresik az igazit, de a nagy keresésben elmennek amellett aki mindenét odaadta nekik. Kihagyták a szerelmet, mert nem ismerték föl! Ők azok akik egy álmot szeretnek és elveszítik a valóságot!
A boldogságot a boldogtalanságtól vékony fal választja el, amit lerombolni könnyű, újjáépíteni nehéz!


Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

tel

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
? Úgy mint régen ?
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

beke

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni?
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra?
Sokszor van, hogy mondjuk, majd.... "Majd ha megtehetem, ha megteheted, ha ilyen vagy olyan leszel, ha ez vagy az lesz.... Majd akkor leszek boldog ha...."
De a boldogság nem akkor lesz. A boldogság most lehetséges csak ebben a pillanatban. Egy feltétele van a szeretet, amit magad, és mások iránt érzel. Nem tegnap, és nem is holnap. Az akadályok, elvárások, a majd, csak mind kifogás, eltávolít a jelenből. Kifogás, mert ha eljön az a bizonyos majd, kitalálsz újabbakat, hogy ne kelljen érezni a jelent. A szeretet képes lebontani a falakat, megszüntetni az akadályokat, és a jövőbe vágyakozást is.
Gondold végig. A nehézségek, aggodalmak... változnak, átmeneti természetűek. A szeretet állandó, és örök.
Ha a körülményektől teszed függővé a szeretet, és a boldogságot, sosem kaphatod meg, mert mindig lesz majd.
Ha egyszer, csak egyszer megérzed és megérted, mi a szeretet és a boldogság, nem lesz több majd...csak most.
Mindent visszautasíthatsz, mindennel s mindenkivel perelhetsz, győzhetsz, ám egy váratlan ismerőssel néma és erőtlen leszel, ki ölelve s szótlanul csókolja át tested, ő a megsemmisítő HALÁL.

Ha meggondolatlanul is élsz, tudnod kell, az oroszlánt ne salátával etesd, a nyulat ne hússal, mert a barátságtalan és barátságos lények megkeseríthetik amúgy is labilis lényed.

A szerelem akkor a legerősebb amikor kényszerből meg kell szűnnie.

Az író olyan mint a természetes gyémánt, nem lehet csinálni, csak találni.

Tudásunk legyen bölcs, hogy életünk értelmet adjon halálunkhoz.

Az élet a halálról szól, hisz minden egyes életpercünk küzd ellene.

A halál az élet örök pihenője.

Az élet egy röpke valóság, ám megélni egy örökkévalóság.

A boldogságot csak az tudja megtartani lyukas hálójában ha nem a foltozgatásával foglalkozik, hanem a megtartásával.

A nők akkor maradnak nők, ha tévedéseiket úgy magyarázzák félre, hogy a férfiak dicshimnuszt énekelnek ravasz tetteikről.
Akarat, Boldogság,
Sajnálom, hogy így kellett vége legyen...de én hiszek abban, hogy minden megvan írva és ez is megvolt. Talán ennek így kellett történnie. Még mindig iszonyatosan fáj, hogy nem láthatlak, nem keresel, nem kell elkerülnöm téged a
folyosón, nem lesz már olyan, hogy sétálunk egymás mellett az utcán. A legjobban talán az emlékek hiányoznak, a régi szép dolgaink...mert olyan érzést keltettél
bennem, amit senki nem tudott és érzem hogy sohasem foglak tudni elfelejteni. Az egyik énem azt mondja, hogy jó, hogy elmentél, és már nem vagy itt a városban sem, nem futhatok veled véletlenül össze az utca közepén, nem kell félnem, hogy
nem áll éppen tökéletesen a frizurám és így kell látnod...a másik felem pedig elmondhatatlanul szenved...azért, mert nem láthattalak többet a folyosón, nem várhatom a rezgést a telefonomból, hogy üzenetet írtál...nem fog az üzeneted várni
amikor hazaérek, miután együtt sétáltunk...nem lesznek hajnali átbeszélgetett estéink...mindezeknek sajnos csupán csak régi, szép. vissza nemtérő emlékek, amiket minden este és reggel újra és újra lejátszok a fejemben. Senkivel nem tudlak pótolni, pedig csomószor próbáltam már...mindenkiről te jutsz az eszembe, mindenkiben téged kereslek és utánad kutatom. A legrosszabb az egészben talán nem is az, hogy távol vagy, hanem az, hogy mást szeretsz és mással vagy boldog. Tudom, én soha nem tudtam volna neked kellő boldogságot adni, de te már a puszta jelenléteddel, ha csak láttalak elmenni az utcán, bearanyoztad az egész napom...csak egy rólad látott kép miatt boldog leszek és elmosolyodom...ha csak meglátom valahol a nevedet, vagy hallok rólad egyből elkezd dobogni a szívem, mint amikor csak meglátlak. Szomorú vagyok és egyben szerteszét van repedve a szívem, már több éve miattad...de mégsem tudok haragudni rád, pedig meg sem kaphattalak soha...igazából szeretném megköszönni, hogy megismerhettem, milyen is a szerelem, és érezhettem olyan érzéseket, amiket van aki sohasem érzett még.,.köszönöm a legszebb pillanataim, és köszönöm a sok szép emléket! És remélem, amikor majd valamikor az idő múltán eszedbe jutok, és neked is felderengenek majd az emlékeink, amik egy apró kis mosolyt fognak csalni az arcodra...és ha ez tényleg úgy van
megírva, hamarosan újból rám találsz, és adhatok némi boldogságot vagy csak egy tizedét annak amit te adtál nekem az évek alatt.



Csalódás, Fájdalom,
Feladlak téged, egy üresebb világért,
Feladom a boldogságot, a boldogtalanságért
Elbúcsúzom tőled, úgy hogy észre sem veszed
Nem fogod tudni miért, de hiányozni fogok neked.
Láttam már szépet és csúnyát!
Láttam már gonoszt és kedvest!
Láttam már halált és születést!
Éltem már át tragédiát és boldogságot!
Éltem már át utálatot és szeretetet!
Éltem már át bánatot és örömöt!
Ritkán láttam örömödet, boldogságodat!
Ritkán éltem át szereteted és szépségedet!
Hisz elmentél távol tőlem a szigetország mélyébe!
Érzed kedves, ha nem mondod nékem, akkor is látom,
Szemedben boldogságot, cinkos pajzán pillantásod.
Sugárzol, adod az édes Élet melegét folyton,
Nyugtat, amikor megpihen édes csókod ajkamon.
A szerelem. Milyen kimondani h szerelem annyi érzést rejt magában annyi fájdalmat és annyi boldogságot, veszélyt,szenvedélyt,dühöt,érzést,emléket,pillanatokat,könnyeket elvesztett perceket,napokat,éveket.De mire jó,mire jó a szerelem?

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló