Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Ha egy napon majd megöl a sebesség,ne sírj értem,mert boldogan mentem el.


Karácsony éjjel

Angyalok szárnyán jön a békesség közénk,

Csillagok fényét ma a gyertya szórja szét.

Kint bárhogy fúj a téli szél,

Bent az otthon vára véd,

Ma a szívünk összeér

És a bánat végetér

Mert karácsony napján minden ember boldogan hazatér.
Boldogan mentem a ködben, és ezt gondoltam: végre! Végre egyszer lehet cél és irány nélkül haladni néhány lépést e civilizált életben is, mely máskülönben amúgy is aggasztóan célirányos. Végre néhány perc, egy nagyváros életében, mikor ismeretlen erő felold mindent, ami anyagszerű, s a város átadja magát e különös játéknak, mely kissé félelmes és veszélyes is. Túl szabályosan élünk. Az embereket meg kell tanítani arra, hogy merjék szeretni és vállalni a veszélyt és a rendkívülit. Néhány veszélyes lépés a ködben különb érzést ad, mint ezer és ezer biztos, céltudatos lépés a napvilágban. Ilyen pillanatokban, mikor senkivel nem lehet találkozni az utcán, mert az emberek elvesztették a ködsapka alatt személyiségük ismertetőjeleit, végre találkozunk önmagunkkal.
Álmatlanság gyötör,
Az idegtől reszketek.
Nincs étvágyam,
Nem is eszek.
Ha szeretsz, miért nem vagy velem?
Ha szeretsz, miért szakítasz velem?
Képeid a szekrényen,
Ruháid a szekrényben.
Vidd el kérlek, vedd vissza,
Eldobni nem tudom, csak könnyeimet issza.
Nincs már erőm, rabod lettem.
De te eldobtál magadtól, feltörlő lettem.
Hiányzol, a sírás kerülget,
Veled akarok lenni,
Boldogan,
Szerelmesen,
Mint egy kisgyerek.
A tánc a jókedvnek a sója,
rosszkedvnek a megrontója.
Táncolj, nevess jó sokat,
éld életed boldogan!

Az ember életében legalább egyszer nagyon szerelmes...van, hogy többször is. Minden szerelem elmúlásával az emberi szív kevésbé tud már szeretni. Minden ember törekszik a szerelemre. Valamilyen formában. Szerelmesek leszünk fákba,virágokba,országokba, életérzésbe,stílusba...nagyon sokféle szerelem létezik a Földön és mind közül egyetlen egy szerelem \\\\\\\"gyilkos\\\\\\\". Ha a szerelmet egy olyan csodálatos ember iránt érezzük, akiért bármit megtennénk. Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor rá kell jönnie, hogy elcseszte és a férfi vagy nő, akit szeret már nem tudja őt szeretni. Ilyenkor van az a pont, amikor a szerelmes szív megnyugszik,megbékél és elfogadja, hogy a hibáinak a következményét vállalni kell és rá kell jönni arra, hogy a férfi vagy nő akit, addig a percig mennyire imádott más oldalán talán boldogabb lenne. A szerelmet az ember nem választja, hanem kapja valamilyen felsőbb hatalom ajándékozza. Mit ér a szerelmes szív, ha pusztán múló parányi ideig szerethet? Semmit. Várni valakire, akit az ember szeret egyszerre csodálatos és kínzó érzés. Várni a csókjára, a szavaira...a szerelmére. Ha valakit igazán szeretsz el kell engedned és, ha ő is igazán szeretett téged ebben a sívár gyötrelmes életben, akkor visszatér hozzád, mikor elkezdi gyötörni a hiány, megőrül egy kedves szóért tőled. Ő akkor visszatér és virágokkal ülteti teli kopár szíved kertjét! El kell engednünk szívünk kicsi fehér galambját és várni, hogy visszarepül-e hozzánk! Létezik igaz szerelem? Igen létezik. Az igaz szerelem az, amikor egyikünk hajlandó lemondani a saját boldogságáról azért, hogy szívének legkedvesebb teremtménye boldogan élhessen.
Egy éves voltam mikor megtörtént,
Akkor egy élet megszakadt, véget ért.
Tudom, hogy nagyon szeretett engem,
Hisz a szüleim sokszor mondták nekem.

Sokat gondolok rá, érzem vigyáz rám,
Azt is mesélték, így hívott: pici rózsám.
Tudják, hogy nagyon jó ember volt,
Nekem fáj, hogy közbeszólt a sors.

Úgy szeretnék a szemébe nézni,
A kedvenc történeteimet mesélni.
Mesélni a barátokról, a szerelmekről,
S még beszélgetni magáról az életről.

Igazságtalan, miért nem lehet velem?
Remélem érzi, hogy hiányzik nekem.
Bárcsak egyszer egy órára visszajönne,
S elmondaná milyen volt az ő élete.

Mama, annyiszor szükségem van rád,
Hogy nem lehetsz itt nem a te hibád.
Bárhol is vagy, remélem, hogy boldogan,
Szeretlek, de ezt sosem mondhattam...
Régi fényképeim látva, s tudván a múlt már nem tér vissza soha,
Most felnőtt fejjel látom már mindennek meg volt az oka.
Semmi sem volt véletlen maximum nem érthettem,
Mert addig valaki szenvedett míg én a meséim élveztem.
Valaki kinek az életem köszönhetem és írhatom e sorokat,
Ha bajom van még fejemben lágy hangjával borogat.

Lesz ez még így se tartja szavát még a mondás,
Elmúlunk majd mi is mint akármelyik kortárs.
Egy szép napon majd békében elszállunk egy világba,
Addig éljük úgy az életünk hogy semmi nem volt hiába.
Boldogan és szabadon tegyük mit kíván szívünk,
Bocsássunk annak ki rászolgál ez emberi erényünk.
Ha még egyszer láthatnálak, megbánnék mindent amivel megbántottalak.
Szeretnélek megölelni és a füledbe súgni, hogy szeretlek,
de ezt a vágyamat már csak a halál után tehetem meg.
Szerető nagymamám csak annyit kérek,
foglalj egy helyet magad mellett.
Ha majd évek múlva találkozunk,
újra együtt imádkozunk.
Mióta elmentél a hitem elhagyott,
és azóta egyedül vagyok.
Mikor rád gondolok, egy kis láng ragyog,
és rám mosolyog.
Álmomban sokszor láttalak boldogan, remélem én is boldogan fogok távozni e silány világból.
De nem fogok félni mert oda megyek ahol te leszel,
és én is veled maradok örökre.
Ha az élet minden percét boldogan akarjuk tölteni, akkor néha bolondnak is kell lenni.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló