Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Már rég nem vagy itt, közelbe sem jársz tán, de tisztán emlékszem az arcodra.Szívem adtam kezedbe, s te elvitted a
boldogsággal együtt. Messze innen, hol a madár se jár, ahol senki sincs, ahol nem én vagyok.Itt hagytál szótlanul,
egy csalfa mosollyal az arcodon, és én csak álltam és néztem ahogy elhajtassz.Nem tudom merre jársz, mit csinálsz,
de remélem eszedbe jutok még, hogy néha gondolsz rám, hogy olykor hiányzom. Nekem nem hiányzol... nem vágyom arra,
hogy itt legyél, hogy újra hazudj... bárcsak igaz lenne. Mikor a szemedbe néztem szenvedéjt láttam, a mosolyodba
ott volt a kisgyerek, de nem hibáztatlak, hisz te is csak ember vagy, aki érez,visszautasít,hazudik, megbánt
és olykor csalodik. Sokszor mosta arcomat a könnyem, rengetegszer zárkóztam be órákra a szobámba, s gondoltam arra,
hogy még mindig itt vagy, hogy ölelsz,hogy fogod a kezem...hát csak annyit akartam mondani, hogy azt hiszem mégis
hiányzol...minden, még a hazugságok is, de leginkább az aki veled voltam.Önmagam...BOLDOG.

Egész ifjúságom azzal telt, hogy kiszabadítsam magam a szüleim elgondolásából. Nem akartam az a közhely lenni, amit elképzeltek.
El akartam mondani ki vagyok, csak rossz embereknek, rossz időben.
Butaság, Fájdalom,
Bármennyire is akartam titkolni, visszafordítani, meg nem történté tenni, megakadályozni, ellenállni neki... nem tudtam. Valami ismeretlennek hitt, de megmagyarázhatatlanul ismerős érzés hajtott felé, bármennyire is nem akartam elengedni az indulatokat, melyek zabolátlanul utat törtek és megállíthatatlanul vittek felé, észre sem vettem, de megtörtént, hiába áltattam magam, hiába gondoltam úgy, mintha álmodnék, nagyon is ébren voltam...
Csalódás, Szakítás,
Benned újra, mikor bízhatok?
Félek, megint padlót fogok!
Hülye voltam, mert neked hittem,
a szívem diktált, nem az eszem.
Senkinek sem akartam semmit elhinni,
nem tudtam belőled, ilyet kinézni!
De már összeállt a fejemben a kép,
nem maradsz más, csak egy szép emlék!
Magamnak és mindenkinek is hazudnék,
ha azt mondanám, elfelejtettelek rég.
Tudom már nem leszünk együtt többet,
barátságon kívűl, nem kérek mást tőled!
Veszekedve váltunk el..mindketten mondtunk dolgokat,mindketten forrófejüek voltunk,és mindketten csak jót akartunk..de mégsem tudtam elégszer elmondani neked mennyire szeretlek,mégsem tudtam megosztani ezt a titkot veled kellőképpen..mikor elterveztem megteszem nem hittél nekem,eltoltál magadtól..mikor elakartam mondani hogy szeretelke és féltelek te csak kinevettél és közölted hogy nem hiszed el..most itt ülök egy robogó vonaton és szívem egyre csak szerte foszlik..úgyérzem millió darabokra hullik amint távolodik a vonat az állomástól..szeretnék felállni,szeretném a vészféket meghúzni...szeretnék leszállni és feléd futni..szeretném elmondani mégegyszer ..csak még egyszer,hogy tudjam meghallottad a sok lényegtelen szó között,azt ami lényeges,ami fontos..hogy szeretlek..!..
A csábítás művészet, kifinomult kényszerítő eszközöket használ, hogy megingassa az arra fogékonyakat és aki egyszer elszánta magát mindent belead, hogy megkapja amit akar.Ha pedig a csábítás sikerrel jár, az aki beadta a derekát azt kérdezi magától: elcsábítottak vagy ezt akartam én is kezdetektől fogva?
Ha majd megérint az utolsó perc és magad maradsz a csendben, néhány kérdés még nyitott marad: ilyennek képzelted a paradicsomot? Ez lenne az a világ, mely üdvösséget hozhat? És ezek a tettek vezetnek a szebb jövőbe? Catalina vagyok. Enyém a múltam. Én akartam ezt a jelent, és a jövőt is vállalnom kell. Csajok, szilikon, nekem ez lett a poklom! De te még dönthetsz!
Szerelem?egy természetfeletti érzés mely egyszerre tesz gyengévé és erőssé? ettől lehetsz a világon a legboldogabb, vagy éppen emiatt a legszomorúbb?amikor beteljesül, semmi sem hiányzik, amikor pedig vége lesz, végtelen üresnek érzed magad nélküle?és folyamatosan benned vannak azok a kérdések amikre talán sosem kapsz választ?miért hagyott, el mikor mindennél jobban szerettem és soha nem akartam mást? Miért érzem még mindig úgy, hogy ő az igazi?- talán mert így van?vagy egyszerűen csak játszik velem az élet? vagy azért nem kapom vissza és hiszem ezt mert majd találkozok valaki mással, aki ugyanezt műveli az érzéseimmel, és talán örökre velem marad? Nem tudom?
Látszólag semmi sem kényszerített rá, hogy vele maradjak. Még szabad voltam, hogy a saját életemet éljem. De nem nagyon akartam erre gondolni. Nem szántam rá időt, hogy elképzeljem az életemet nélküle, valaki olyan nélkül, akitől függhetek. Visszautasítottam a lehetőséget, hogy kiszabaduljak az örvényből, amely magába szívott. Lehetetlen volt meghátrálni. Sodródtam az árral. Már halott voltam.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló