Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
25
Alig van úgy, hogy ne téged látnálak magam előtt. Néha csak a szemedet vagy a mosolyodat, meg ahogy jársz, a rugalmasságodat, a mozdulataid ívét, a lépteid simaságát, vagy ahogy a ruháid esnek a melleiden, és majd beleőrülök, amikor visszagondolok rá, hogy milyen volt tartani téged a karjaimban, hogy milyen volt simogatni a derekadat, vagy milyen volt egyszerűen csak babrálni kicsit a hajaddal. Nekem is ugyanúgy hiányzik. Olyasmi ez kicsit, mint a szomjúság, amikor már a puszta emléke is kedvessé válik bennünk a víznek. Érezzük a hűvösét, halljuk a csörgedezését?
Talmud
Mi az igazi szerelem? Mikor évtizedekig élsz valakivel és minden nap ajándék, amit vele tölthetsz! Mikor a megtört és ráncos arcban még mindig ugyan azt a fiatal és boldog embert látod, akibe beleszerettél. Akivel kitartottatok jóban, rosszban! Mikor úgy érzed csak vele teljes az élet . Hol vannak ezek az érzelmek . Ma már csak kevés ember tart ki a párja mellett és mintha a szerelem ereje valahogyan elvesztette volna az erejét . Talán a rohanó világ vagy az öregek még tudták mi a boldogság és az örök szerelem titka ! Én is szeretném megfejteni ezt a titkot és úgy 40 év múlva is ugyan úgy tekinteni a páromra, mint azon a bizonyos első napon!
Mona
Megalkuvás ! Talán lehet ezt kéne tennem , de valahogy nem illenek rám a kiszabott klisék ! Jól érzem magam a bőrömben , szeretem , hogy a magam ura vagyok ! Sohasem volt álmom a házasság . Az csak egy papír . Miért kell mindent igazolni . A személyiségünket a tudásunkat és hát az érzelmeinket . Sokan nem értik miért nem vagyok hajlandó végre családot alapítani .
Elmúltam negyven de még most sem érzem elég érettnek magam arra hogy másokért papíron jogilag felelősséget vállaljak . Lehet sokan azt hiszik ez az élet rendje , de én úgy gondolom nem kell kihirdetni ha valakit szeretek . Nem attól tökéletes egy kapcsolat hogy papíron létezik !
Mona
Sokszor hallom barátoktól-ismerősöktől? Miért nem keresel már valakit? ˝Hiszen ha ez ilyen egyszerű lenne, mintha csak bemennék egy boltba hogy kérem egy új pasit szeretnék legyen úgy x kiló és kb. ekkora méretű, Na és ki lehetne választani minden tulajdonságát. Ja és ugye lenne rá csere garancia;) kipróbáltam és hát nem úgy működik itt ott szorít vagy éppen túlságosan nagy! Milyen jó is lenne. De sajna ilyen bolt még nincs, így minden pasit a régihez viszonyítunk és bennünk van a félsz , hogy talán ez is olyan mint a?! Már nehezen bízom meg bárkiben, ezért várok! Talán egyszer megnyílik majd a pasi bolt és lesz az én méretemben egy kiváló alap amit majd úgy alakíthatok ahogyan nekem tetszik! Addig is nézelődök és vázlatozok!
Mona
Találomra leszálltam valahol a villamosról, és megint csak találomra felültem egy másik vonalon közlekedő kocsira; a végtelen ostravai kültelkek, ahol csodálatos összevisszaságban egymást éri gyár és természet, mező és szemétdomb, erdőcske és meddőhányó, bérház és falusi porta, különös módon vonzottak és izgattak; újra leszálltam a villamosról, és gyalogszerrel hosszú sétára indultam: szinte szenvedélyesen figyeltem ezt a furcsa tájat, és igyekeztem megérteni lelkét; igyekeztem szavakkal is meghatározni azt, ami egységbe és rendbe fogja ezt az annyira különböző elemekből összetett vidéket; elmentem egy borostyánnal benőtt, idillikus falusi házacska mellett, és az a gondolatom támadt, hogy éppen ezért tartozik ide, mert egyáltalán nem illik a málladozó bérházakhoz amelyek a közelében állnak, sem a hátteret alkotó aknatornyok, kémények és kohók körvonalaihoz; elmentem alacsony szükségbarakkok mellett, amelyek valamiféle telepet képeztek e telepen belül, s egy kicsit távolabb megláttam egy villát, amely piszkos és szürke volt ugyan, de kert és vasrács vette körül; a kert sarkában nagy szomorúfűz nőtt, amely mintha tévedésből került volna erre a vidékre - és mégis, így gondoltam, talán éppen ezért tartozik ide. Izgattak az ellentmondásnak ezek az apró jelei, nemcsak azért, mert bennük láttam a táj közös együtthatóját, hanem elsősorban azért, mert saját sorsom képét fedeztem fel bennük, saját száműzöttségem képét ebben a városban; no és persze: mihelyt beleillesztettem saját sorsomat az egész város objektív keretébe, bizonyos fokig megbékéltem; megértettem, hogy nem tartozom ide, mint ahogy nem tartozott ide a szomorúfűz és a borostyánnal benőtt házacska, mint ahogy nem tartoznak ide a semmibe, az ürességbe vezető rövid utcák, amelyeknek házai mintha mind máshonnan jöttek volna ide, nem tartozom ide, mint ahogy nem tartoztak ehhez a hajdan derűsen falusi tájhoz az alacsony szükségbarakkokból álló csúf városrészek sem, és tudomásul vettem, hogy éppen azért, mert semmiképpen sem tartozom ide, itt kell lennem az ellentmondásoknak ebben a rémes városában, amelynek könyörtelen ölelésében minden összeforrt, ami idegen egymás számára.
Ma elhatároztam új életet kezdek , pontosan úgy ahogy a könyvekben megírták . Kicsit döcögős lesz a kezdet, mert a kátyúk az utamon mind a múlt sérelmei és csalódásai de a napfény és az út menti virágok a szebb és boldogabb élet hírnökei! Vedd észre az apró csodákat, azok tesznek újra vidámabbá!
Tegyük fel, hogy elhagy életed szerelme (vagyis azt hiszed, hogy az), ezért mély szerelmi bánatba esel. Egy pár napig csak sírsz és sírsz, mindenről ő jut az eszedbe, ehhez még persze megkapod a szerelmi bánathoz járó szívfájdalmat is. Elkezdesz olvasni idézeteket, melyek elhitetik veled, hogy az ő hibája, hogy ha igazán szeret, visszajön, ha nem akkor sohasem szeretett igazán, hogy az első szerelem sohasem múlik el, stb. Aztán valami megváltozik, olyan mintha a könnyek tisztára mosnák a szemed. Kezded megérteni azt, hogy gyakorlatilag a szerelmi bánatot részben mi generáljuk saját magunknak. Mert valahogy minden egyes boldog pillanatot felidézünk magunkban, felidézzük, hogy milyen volt, amikor még igazán szeretett (és boldogok voltunk), így elkezdünk gondolkodni azon, hogy mi romlott el, mikor, és hogyan, egyáltalán kinek a hibája?!?! Itt persze két dolog lehetséges, vagy megbánod, hogy nem tettél meg mindent érte, vagy tisztában, vagy vele, hogy mindent megtettél, így nincs mit megbánnod. Hogy melyik a szerencsésebb helyzet? Talán az, ha nincs mit megbánnod. Igaz, piszok egy érzés, ha mindent megteszel valakiért, és úgy is elhagy, de a legkevésbé sem a te hibád. Aztán telnek a napok?először lassabban? aztán gyorsabban, és egyszer csak azon kapod magad, hogy eltelt egy hónap. Ami azért ijesztő, mert sokkal többnek érzékeled. Ez alatt az idő alatt tényleg átalakult benned valami és te magad is elkezdesz kételkedni az érzéseidben. Vajon szerelmes vagyok még belé? Egy ponton rájössz, hogy mennyit szenvedtél már miatta, kihúzod magad, és azt mondod, elég volt. Igaz, valljuk be sok küzdelem áll mögötted érte, de ha az élet mégis más útra sodorta, talán tényleg így kellett történnie, és talán tényleg neked is ez lesz a legjobb. Szép pillanat ez, amikor képes vagy feladni valamit, amihez oly régóta hozzá vagy szokva, és aki életed része volt évekig, most mégis azt mondod, hogy menjen. Nem akarsz már taktikázni, nem akarod újra felszakítani a sebeidet, mert nem látod értelmét, mert ha menni akar, menjen. Valahol az emberek el akarják hitetni veled, hogy úgyis vissza fog jönni, mert annyit érsz neki, de azon felül, hogy jól esik ezt hallani, kezdesz úgy tenni, mintha meg sem hallanád. Talán felnőttél, talán megelégelted a szenvedést, de egy ponton túl, készen vagy arra, hogy az életre bízd a dolgokat. Biztos vagyok benne, ha eddig eljutsz, akkor jó úton haladsz. Aztán majd azt veszed észre, hogy tele vagy tervekkel, hogy mindent meg akarsz valósítani, amit eddig nem tudtál, vagyis amihez nem volt elég merszed egy párkapcsolat mellett. Csak vedd észre, hogy egy új világ nyílik ki előtted, ahol talán minden lehetséges, amit eddig lehetetlennek hittél...
Szabadság, Megbocsátás,
Már rég nem vagy itt, közelbe sem jársz tán, de tisztán emlékszem az arcodra.Szívem adtam kezedbe, s te elvitted a
boldogsággal együtt. Messze innen, hol a madár se jár, ahol senki sincs, ahol nem én vagyok.Itt hagytál szótlanul,
egy csalfa mosollyal az arcodon, és én csak álltam és néztem ahogy elhajtassz.Nem tudom merre jársz, mit csinálsz,
de remélem eszedbe jutok még, hogy néha gondolsz rám, hogy olykor hiányzom. Nekem nem hiányzol... nem vágyom arra,
hogy itt legyél, hogy újra hazudj... bárcsak igaz lenne. Mikor a szemedbe néztem szenvedéjt láttam, a mosolyodba
ott volt a kisgyerek, de nem hibáztatlak, hisz te is csak ember vagy, aki érez,visszautasít,hazudik, megbánt
és olykor csalodik. Sokszor mosta arcomat a könnyem, rengetegszer zárkóztam be órákra a szobámba, s gondoltam arra,
hogy még mindig itt vagy, hogy ölelsz,hogy fogod a kezem...hát csak annyit akartam mondani, hogy azt hiszem mégis
hiányzol...minden, még a hazugságok is, de leginkább az aki veled voltam.Önmagam...BOLDOG.

Légy őszinte és légy mindig vidám . Nem éri meg mások miatt szenvedni . Éld az életed, ahogy neked jól esik . Nem másoknak kell megfelelni , csak magadnak . Tedd azt ami jólesik , légy örült mindig de csak egy kicsit.
Sokan bántottak azért ahogyan kinézem , sokan mondták változnom kell . De a változás nem könnyű , de ha az ember szépit azon ahogyan éppen kinéz egy telt nő is lehet szép és vonzó . Belőle is lehet bomba nő vagy épp a végzet asszonya !
Mona

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló