Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Elnéztem itthon a cserebogarakat még tavasszal. Tulajdonképpen az egész életük arról szól, hogy a föld alatt élnek, és esznek. ? Kertásáskor mindig egy csomót kiszedünk belőlük. ? Utána, ha már eleget ettek, bebábozódnak, kikelnek, és cserebogár lesz belőlük. Erre készültek egész eddigi életükben, viszont már csak egy pár napjuk van hátra, hogy párosodjanak, meg hogy repkedjenek egy kicsit sötétedéskor, és annyi. Közben pedig vadásznak rájuk a madarak, meg például az autók is sokat elütnek belőlük. Hallani mindig a koppanásukat a kocsi elején, amikor felkenődnek. Én pedig azon gondolkoztam, hogy ha egy cserebogár kikel a bábból, és rögtön az első repülésével nekimegy egy autónak, volt-e bármi értelme annak, hogy élt, hiszen mivel nem tudott szaporodni, nem érte el vele azt, amit kellett volna.
Én nem akarom, hogy engem kövess, járd a saját utad, keresd a saját célod, leld meg te is a lelki békéd. Én nem adhatom neked, azt magadnak kell megtalálnod. Higgy a megérzéseidnek, annak a pezsgő késztetésnek, ami elindít.
Elmondhatom én mit érzek, de azt ne tedd magadévá, mert az lehet az én életem igazsága, az én utam, nem pedig a te életednek egyetlen megoldása. Az én életemmel csak én tudok azonosulni, az igazság az én életemben is az enyém. Mint az égi pályán keringő bolygók, csillagok ezredéves útja, oly egyértelmű, oly egyenes és megismételhetetlen, ilyen számomra is az én életem. Mindenkinek útja van, hogy mi az, csak te tudhatod, s a magad által kijelölt cél elérhető, de csak abból tudsz táplálkozni aki vagy, nem pedig abból aki én vagyok.
Csók...
Mérhetetlenül nagy valami... Olyan nagy, hogy bár mindenki csókol vagy csókolt, mégis, az emberiség túlnyomó része sohasem találkozott vele. Nem, mert csak a száját nyomja, tapasztja egy másik szájra, amelyre talán vágyott is, amelyet kívánt. Mégis... a legtöbb csók ... nem csók... csak valami olyasféle... Mert a csók lényegét nem a két egymásra szorított száj adja, nem is a forróság, amit a vér visz bele, hanem az, ami a mélyén van. A lélek... A szédületes magasság, a teljes testi-lelki feloldottság, amelybe csak a lélek repíthet. Csak a lélek teheti, hogy a csók megrázzon, elhamvasszon, hogy ne maradjon belőled semmi,csak egyetlen egy halálosan nagy vágy. Hogy ne keljen, soha, soha se kelljen életre ébredned. Az igazi csókból, fájdalmas az ébredés. Még annak a tudatában is, hogy a csókot meg lehet ismételni. Hogy ismét fel lehet repülni végtelen magasságokig, hogy ismét súrolni lehet az Eget, a Mindent. Hogy ismét ájultan bele lehet zuhanni a másik emberbe és ismét érezni lehet valamit ... sokat... Istenből. Abból az álomból, akaratból, amivel Isten az embert megalkotta és amilyenné az ember igazi boldogságát, örömét elképzelte. Az igazi csókból való ébredés... zuhanás... Az égből a földre. A határok közé zárt végtelenből a porba. Mert az igazi csók, még a végtelent is akkorának engedélyezi, emekkorát a szerelem betölt.
...a szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük - ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk.
Kétféle ember létezik. Közös bennük a folyamatos csalódás, viszont Rajtad múlik, hogy abból erőt merítesz, vagy ha nem, akkor teljesen kivégez!
Az embernek legnagyobb örömét kell lelnie a valóságos életben, ha abból akarja meríteni művészete tárgyát.
De most könnyet se ejts, nem érdemes.
De ha jó fajta bort töltenél, locsolj egy kortyot a földre, komám, s abból tudom majd, hogy szerettél.
Már nem születik mese abból, ha látlak, csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok, ami vagy, most meg kevés...
„Nem vagyok beteg, hanem még mindig van bennem valami maradék abból az állítólagos emberi agybajból, amit a felelősségtudat címszónál találhatsz meg a tudományos akadémia értelmező szótárában. Örömest elvesztettem volna tőled a fejem, ha ez az említett gátlás végleg kikopott volna belőlem. Sajnálom. Hiányos volt az önnevelésem, például elfelejtettem megtanítani magam arra a gyakorlati jelszóra, hogy utánam az özönvíz. Tartsd magad távol tőlem. Okom van rá, hogy így akarom.”
„Megkívántam?
Lehetséges.
Ha a vágy kölcsönös és szabad embereké: érdemes egy kicsit utánanézni. Mi van ott? Húsod éhes húsára? Nem tragédia, sőt. Ámbár a nő olyan, mint egy szépségesen egyedi módon becsomagolt díszdoboz. Királyfi számára tervezték. Ki lehet bontani, az kétségtelen, utána vissza is lehet csomagolni, és utólag szinte észrevehetetlen, hogy már egyszer (hiába) ki lett bontva a cucc, de hát a sok bontogatás közben ugyebár – kinek mennyi a sok, az persze ízlés kérdése -, a díszdoboz, pontosabban a tartalma, bármilyen ügyesen is csomagolják vissza, báját elhullajtja. Persze, a királykisasszonyok pontosan tudják, hogy a vágy nem szerelem. S inkább nem vetkőznek, vagy csak roppant ritkán. Megvárják a királyfit. Abból pedig, a mesékből tudjuk, hogy háromnál több sose jön.
Meg kell ismerni őket.”


 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló