Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Egy lélek távozott Tőlünk,
Hiánya, a mai napig érződik
Ez kellett, hogy meggyónjuk bűnünk?
Valami véget ért és valami kezdődik
Egy élet nélküle, egy fájdalmas út,
Néha útközben, beköszönt a múlt
Emlékek kísértenek, s szorítják torkom,
De el kell viselnem, ez a sorsom
A halál, ami akkor jön mikor akar,
Minden lelket, a másvilágra zavar
Így Nélküled, néma már az éjszaka,
Mindennap egy gondolat: Hiányzol nagyapa!
Így megy ez: egyik nap a másik után, egyik étkezés a másik után. Egy adott pillanatban csak egyszer veszünk levegőt, egy adott percben csak egyfajta fájdalmat érzékelünk. A fogorvos egyszerre csak egy gyökércsatornát vesz kezelésbe; a hajóépítők egyszerre csak egy hajót ácsolnak. Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat. A többi - mindaz, amit tudunk, mindaz amitől félünk- elmarad mellőlünk. Katalógusokat böngészünk, meccset nézünk, elhatározzuk, hogy az AT&T telefontársaság helyett inkább a Sprinthez csatlakozunk. Számláljuk a madarakat az égen, és hiába halljuk a közelgő lépteket a folyosóról, nem fordulunk hátra; azt mondjuk, igen, igen, a felhő gyakran emlékeztet másvalamire - halra, egyszarvúra, lóháton ülő emberre-, de azért igazából csak felhő marad, semmi más. És még ha villám kél belőle, akkor is azt mondjuk: ó, ez csak egy felhő, és figyelmünket máris leköti a következő étkezés, a következő fájdalom, a következő lélegzetvétel vagy a regény következő oldala. Hát igen - így megy ez...
Sosem tűnődtem azon hogyan fogok meghalni, de ha már meg kell halnom olyasvalakiért halljak meg akit szeretek.
Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit.
Boldog az az ember, aki képes megőrizni gyermeki lényét, aki nyitott a külvilág benyomásaira és apróságoknak is örvendni tud! A magunk életkorában megállapodtunk, mindenről sziklaszilárd véleményt alkotunk. Mi már mindent láttunk, bennünk már semmi sem kelt bámulatot. Nekünk van a legnehezebb dolgunk. Azt mondjuk, így meg így legyen valami, újdonságokról pedig hallani sem akarunk. Elveszítettük a legfontosabb tulajdonságunkat: a kíváncsiságot. Vagy inkább a tudásvágyunkat; a kíváncsiság néha nagyon rút lehet.
A könnyek mennyisége a földön változatlan. Mihelyt valaki abbahagyja a sírást, másvalaki máshol sírva fakad. Ugyanez a törvény érvényes a nevetésre is.
A boldogság egy olyasvalami, ami megsokszorozódik, amikor osztoznak rajta.
A házasság olyasvalami, mint amikor az ember használati utasítás nélkül kezd legóból építeni valamit.
Csak hogy te élhess az életemmel fizetnék,
meghalnék érted és a másvilágról figyelnék.
Vigyáznék rád hisz önzetlenül szeretlek.
Néha nem igy tűnik ezért kérlek ne vess meg!
"Valakit szeretni annyit tesz, mint másvalakit nem szeretni."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló