|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ülök a sötét szobába, egyedül, könnyem csorog.
Ülök az ágyon, s csak rá gondolok. Hiányzik, Szeretem, Ő mégsincs velem, s nem azért, mert nem lehet, szakított velem. Ülök, s nézek ki az ablakon, Néma csend, csak az utca zaját hallgatom. Hiányzik, még mindig szüntelen, reménytelenül szeretem, Ő az egyetlen. Írom e verset, hátha elolvassa, s reménykedek, hogy felkeres, s azt mondja: Folytassuk Szerelmem, Veled akarok lenni, Szeretlek nem akarlak elveszíteni. Talán valóra válik, Talán csak egy hiú álom, De egy biztos, Szeretem, Ő marad a párom. | |||
|
|
|||
