Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Csak játszom itt az erős lányt,
de nem láthatod a szívem fájdalmát,
elég sok pofont kaptam az élettől,
legszívesebben elmenekülnék a világ elől!
Talmud Csalódás,
 
 
Romokban a szívem, nem tudok már igazán szeretni,
tanítson meg végre valaki, hogyan kell feledni!
Csalódás, Élet,
 
Csak az idő visz közelebb hozzád,
de a szememet addig a könnyek mossák!
Nekem meg szűnt a remény,
mert édes apukám a tested már nem él!
Igaz,hogy nem ismertelek,
de büszke vagyok rá,hogy a lányod lehettem!
Szeretet, Búcsúzás,
 
A Cabed Naeramarth vize harsogva zubogott, ám ő nem hallott semmit, és nem látott semmit, és nem érzett semmit, mert a szíve olyan lett, akár a kő. Ám a hideg szél csípős esőt vert az arcába, s ő magához tért, s harag gyúlt benne, legyőzve a józan észt, s elfogta a vágy, hogy bosszút álljon mindazért, ami őt meg a családját érte, s fájdalmában vádolt mindenkit, akinek csak dolga akadt velük... És megfordult, s kiment az Ezer Barlangból, s aki látta, mind meghátrált arca elől, és senki nem próbálta visszatartani, és senki nem tudta, hová megy. Ám azt beszélik, hogy Húrin ezután már nem akart élni, mert nem volt többé sem célja, sem vágya, s hogy a nyugati tengerbe vetette magát; s ilyen halált halt a legnagyobb harcos a halandó emberek közül.
Halál, elmúlás,
 

Szeretni, kedvelni, bírni Téged,
Annyi, mint rajongani érted.
Mely fogva tart,
Mi örökké tart.

Olyan, mint egy fuvallat,
Mely kisugároz, mint az illat.
Meg-megrohannak az emlékképek,
Elő-elővillannak, mint a klipek.

Elmúlt a nyár, fájdalom,
Tél van, hideg van, fázom.
Hajlékomat még nem zártam be,
Ajtómat még nem csaptam be.

Azon bejöhetsz, mint a huzat,
Elrepülne tőle a fájdalom-tudat.
Szemünkben könny csillogna,
A jégvilág felolvadna.

Szerettelek, szeretlek, foglak is szeretni,
Sosem fogok rólad elfeledkezni.
Mert múlt nélkül jelen és jövő sincs,
Az emlék – ha fáj is – a legnagyobb kincs.

Csendben ülök hajlékomban,
Gyötrődök fájdalomban.
Megbántottak nagyon mélyen,
De gondolok rád minden éjen.

Tőled egy szó sem hangzott el,
Szólok: már fordulsz is el,
Fejedet is elfordítod,
Kapcsolatot velem nem tartod.

Kezdjük újra-gondoltam.
Ám hiába, csalódtam.
Annyi sem: hűbelebalázs,
Hát elmúlt mélyen a varázs.

Gyászolok. Nem érted fájdalmamat,
Széttépted álmomat!
Szét, szét, szét,
Szét, szét!
Élet, Csalódás,
 
Köszönöm, azt a régi, annak hitt, de sosemvolt és csalfa barátságot, amit viseltettél irántam. Engem elhagytál, mint egy levetett, megunt kabátot.
Barátság, Csalódás,
 
Messze a távolban,
hol nyugszik a táj.
A természet alszik,
s valami fáj.

Elmúlt a nyár,
vége lett már.
de valamiért,
még mindig fáj.
Bajos szerelem, Természet,
 
Elsüllyedek elkeseredésem tavában.
Fulladozom, nyakam körül saját kezem.
Haldoklom.
Lelkem tovaillan, testem elenyészik.
Nem öngyilkosság ez. Gyilkosságnak vélem.
Az általatok teremtett világ okozza halálomat.
Halál, elmúlás,
 
Ki is állíthatná, hogy az örökös öröm kárpótolhat egyetlen pillanatnyi emberi fájdalomért...
 
Gyűlölni könnyebb, mint szeretni. Ez azért van, mert tudjuk, hogy gyűlöletünkkel csak másokat míg szeretettel önmagunkat is bánthatjuk.
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló