Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Hiányod ciánként mérgez,
a távolság az, ami fékez,
hétvégéket kell kibírnom nélküled,
fáj, hogy nem lehetek veled.
De a szívemet nálad hagytam,
cserébe a tiedet magammal hoztam.
Vigyázzunk nagyon egymás szívére,
mert összetörhetjük, akár egy életre!
Talmud , Fájdalom,
A lovas ÖNZETLENÜL szereti lovát.
A ló pedig, mindig ÖNZETLENÜL adja vissza szeretetünket, még, ha a ló másként végzi szeretetét velünk!
Szeressük lovunkat, bármi esetben.
Ő minden pillantaban velünk van.
Még, ha eltávozott már az élőktől, ő akkor, akkoris veled lesz mindig, s mindenütt, a szívedben!

Természet,
Hiányoznak a veled töltött napok,
hiányzik az a széles mosolyod.
Hiányzol te magad,
kérlek siess haza!
, Szeretet,
Sajnálom, hogy így kellett vége legyen...de én hiszek abban, hogy minden megvan írva és ez is megvolt. Talán ennek így kellett történnie. Még mindig iszonyatosan fáj, hogy nem láthatlak, nem keresel, nem kell elkerülnöm téged a
folyosón, nem lesz már olyan, hogy sétálunk egymás mellett az utcán. A legjobban talán az emlékek hiányoznak, a régi szép dolgaink...mert olyan érzést keltettél
bennem, amit senki nem tudott és érzem hogy sohasem foglak tudni elfelejteni. Az egyik énem azt mondja, hogy jó, hogy elmentél, és már nem vagy itt a városban sem, nem futhatok veled véletlenül össze az utca közepén, nem kell félnem, hogy
nem áll éppen tökéletesen a frizurám és így kell látnod...a másik felem pedig elmondhatatlanul szenved...azért, mert nem láthattalak többet a folyosón, nem várhatom a rezgést a telefonomból, hogy üzenetet írtál...nem fog az üzeneted várni
amikor hazaérek, miután együtt sétáltunk...nem lesznek hajnali átbeszélgetett estéink...mindezeknek sajnos csupán csak régi, szép. vissza nemtérő emlékek, amiket minden este és reggel újra és újra lejátszok a fejemben. Senkivel nem tudlak pótolni, pedig csomószor próbáltam már...mindenkiről te jutsz az eszembe, mindenkiben téged kereslek és utánad kutatom. A legrosszabb az egészben talán nem is az, hogy távol vagy, hanem az, hogy mást szeretsz és mással vagy boldog. Tudom, én soha nem tudtam volna neked kellő boldogságot adni, de te már a puszta jelenléteddel, ha csak láttalak elmenni az utcán, bearanyoztad az egész napom...csak egy rólad látott kép miatt boldog leszek és elmosolyodom...ha csak meglátom valahol a nevedet, vagy hallok rólad egyből elkezd dobogni a szívem, mint amikor csak meglátlak. Szomorú vagyok és egyben szerteszét van repedve a szívem, már több éve miattad...de mégsem tudok haragudni rád, pedig meg sem kaphattalak soha...igazából szeretném megköszönni, hogy megismerhettem, milyen is a szerelem, és érezhettem olyan érzéseket, amiket van aki sohasem érzett még.,.köszönöm a legszebb pillanataim, és köszönöm a sok szép emléket! És remélem, amikor majd valamikor az idő múltán eszedbe jutok, és neked is felderengenek majd az emlékeink, amik egy apró kis mosolyt fognak csalni az arcodra...és ha ez tényleg úgy van
megírva, hamarosan újból rám találsz, és adhatok némi boldogságot vagy csak egy tizedét annak amit te adtál nekem az évek alatt.



Csalódás, Fájdalom,
Hiányoznak a veled töltött napok,
hiányzik az a széles mosolyod.
Hiányzik, ahogyan átölelsz,
és hiányzik az életemből a mi jövőnk.
Van szív, mely érted dobban,
Szeresd őt minél jobban,
Szeresd tiszta szívből ha lehet,
Mert rossz lesz ha már nem lesz veled!
Mikor veled vágtatok,
úgy érzem szárnyalok,
rosszra nem is gondolok,
rajtad ülve boldog vagyok!
Minden, olyan más nélküled,
fáj, hogy nem lehetek veled!
Hiányolom már az öleléseidet,
utálom a magányos hétvégéket!
Nem ismersz engem, mégis úgy teszel mintha ismernél... Minden ember egy palack bor. De mind-mind más. S te azt hiszed, hogy a bor nem tehet mást veled csak lerészegít. Pedig nem így van. Amikor felbontasz egy ismeretlen bort... gondolsz róla valamit. A neve árulkodik... beszédes a palack formája, a címke tartalma. Elolvashatod, hogy milyen szőlőből és mikor készült. Megkérdezhetsz másokat arról, hogy milyennek találták... De az első, igazán személyes találkozás akkor történik, amikor kibontod a palackot és pohárba töltöd. Megnézed a színét a napfényben, hagyod hogy illata beöltse a poharat s az orrodba jutva beszélni kezdjen hozzád. Aztán belekóstolsz és hagyod, hogy amit teremtője együvé alkotott, azt az ízlelőbimbóid újra részekre szedjék és egyenként fedezzék fel benne a becsülendőt, a szeretni valót, a csodát. Ettől kezdve már nem vagytok idegenek egymásnak, s rájössz, hogy a borok rengetek örömöt tartogatnak számodra.
Elvárni a világtól, hogy igazságos legyen veled, mert jó vagy, ugyanolyan, mintha azt várod egy bikától, hogy ne támadjon meg, mert vegetáriánus vagy.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló