Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
...pontosan tudta, hogy soha többé nem lesz köztük semmi, soha többé nem lehet köztük semmi, az élet olykor ad egy esélyt, gondolta, de ha az ember túl gyáva vagy határozatlan, és nem ragadja meg ezt az esélyt, az élet visszaveszi a kártyáit, létezik az a pillanat, amikor az ember megtehet valamit, és övé lehet a boldogság, ez a pillanat eltarthat néhány napig, olykor néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig, de csak egyszer, egyetlenegyszer fordul elő, és ha az ember később vissza szeretne térni ehhez a pillanathoz, az egyszerűen lehetetlen, nincs már helye a lelkesedésnek, a hitnek és a bizalomnak, marad a csendes beletörődés, a kölcsönös, szomorú szánalom, a haszontalan, de biztos tudás, hogy valami megtörténhetett, létrejöhetett volna, de egyszerűen méltatlannak bizonyultunk az adományra.
Talmud Élet,
Most mindenki egyszerre beszélt, csak az angol és Péter hallgattak. Milyen kedves, hogy hallgat velem! - gondolta meghatva Péter. Most minden csekélység meghatotta. - Kedves ember. Azt is kérdezhetné, miért hallgatok; vagy valamilyen versenyeredményt. Ezek a kis ajándékok az életben: egy ember, aki megfelelő pillanatban hallgat.
Művészet,
Azt kérdezed, mit sportolok,
Azt mondom, hogy lovagolok.

Azt feleled, ez nem egy sport.
Azt feleled, ez könnyű.
Azt feleled, ehhez nem kell tehetség.
...
Azt feleled, csak ülök a nyeregben.
Azt feleled, hogy nem vagyok sportoló.
Azt feleled, ez csak egy idióta hobbi...

De kérdem én...

Tudod-e milyen megbízni valamiben, ami ennyire kiszámíthatatlan;
valamiben, aminek saját gondolatai vannak,
ami egy rossz mozdulattal képes megölni téged?

Tudod-e milyen...
esni 3 méter magasról, 50 km/h gyorsasággal,
majd magadat leporolva, visszaülni a nyeregbe?

Tudod-e milyen...
teljes sebességgel nekivágtatni egy akadálynak;
átugrani valamit, ami nagyobb mint te magad?

Tudod-e milyen...
előadni egy bonyolult táncot;
egy állattal, ami nem beszéli a nyelvedet?

Tudod-e milyen...
körülvágtázni egy vékony hordót?
csúszva megállni két másodperc alatt?
két apró kengyelre bízni magad egy vágtató versenylovon?
megkísérelni a kézenállást egy mozgó lényen?

Szóval mielőtt lebecsülsz minket
gondolj bele...

Megérted ezt a gyengéd kapcsolatot?
Tudod-e milyen együtt dolgozni valamivel, ami tízszer akkora, mint te?
Tudod-e milyen napi öt órát, heti hét napot gyakorolni?
Volt-e már valaha kapcsolatod egy 600 kilós állattal?

Kockáztattad már valaha az életedet egy sportért?

Még mindig azt hiszed, hogy egyszerű ...?
Élet,
Nem az a boldog, akit a tömeg annak nevez, akihez özönlik a pénz; hanem az, aki minden javát a lelkében hordozza, szálegyenesen kimagaslik, eltapossa a bizonytalanságot, senkivel sem cserélne sorsot, embernek egyedül emberi oldalát értékeli. A természetet fogadja el tanítójául, az ő törvényei szerint formálódik, és úgy él, ahogy a természet előírta: biztos ítéletű, rendületlen, rettenthetetlen; megmozdíthatja valamilyen erő, de fel nem kavarhatja. Ha a sors hatalmas erővel a lehető legártalmasabb dárdáját röpíti felé, eltalálja ugyan, de nem sebzi meg.
Élet,
" A halállal játszhatsz, fricskázhatod közelségét, ám ne feledd, mindig a halál győz."

" A halálba csak egy valamit vihetsz magaddal amit örökkön örökké a tiednek tekinthetsz: A csontjaidat. "
Élet, Szomorú,
"Az igaz barátokat nagyon meg kell becsülni, elég ha egyszer el rontasz valamit, azt lehet hogy soha többé nem tudod jóvá tenni." ?
Élet,
Végre is be kell vallanom - félek. Valami buta és megmagyarázhatatlan félelem ez. Nem attól félek, hogy betörők leütnek és elveszik a pénztárcámat, hanem a csöndnek és a sötétségnek és az egyedüllétnek van valami nyomasztó hangulata, ami végeredményben félelem.
Élet,
- Szia! Beszélnünk kell.
- Hol a csudában voltál?
- Az most nem számít.
- Hogy-hogy nem számít? Mindenhol kerestelek, hívtalak a mobilodon, benéztem a szállóba, a házban meg Patty volt.
- Szökjünk meg!
- Mi?
- Gyerünk, Luke! Fogd a kulcsaidat és menjünk!
- Megszökni?
- Azt mondtad, Martha's Vineyardon esküdjünk meg. Nem azt mondtad, hogy Martha's Vineyardon esküdjünk meg?
- Igen, de... de én most...
- Akkor menjünk! Elautózunk Marylandbe. Egyszer úgyis látnunk kell Marylandet. Elmegyünk oda kocsival, összeházasodunk, aztán visszajövünk, összepakolsz, és odaköltözöl hozzám.
- Oké, állj meg!
- Már mindent elterveztünk, igaz? Akkor most valósítsuk is meg!
- Higgadjunk le! Ezt nem most kell megbeszélnünk, ugye?
- De igen, mert csak várunk, és várunk, és halogatjuk. De én már nem akarom ezt tovább halogatni.
- Igen, de pont most?
- Igen, a jelennél nincs jobb idő. Most a legjobb, mert most most van.
- Gyere!
- A te kocsiddal vagy az enyémmel?
- Lorelai, ezt meg kell beszélnünk.
- Nem, hónapok óta csak beszélünk róla. Én tenni akarok. Menni akarok.
- Nem dobhatunk félre mindent, hogy összeházasodjunk.
- Miért nem, Luke? Nem szeretsz?
- Tudod, hogy de.
- Én szeretlek, Luke. Szeretlek. Vártam, és félreálltam, hogy elrendezd a dolgaidat. Megkértelek, hogy vegyél feleségül, amibe beleegyeztél.
- Gondolkodni próbálok.
- Kipofoztuk a házat, ugye? Nagyobb lett a wc. És nem vettem meg azt a lila tapétát, mert neked nem tetszett. És ha választanom kell a lila tapéta és közted, akkor téged választalak. Én téged választalak. Téged választalak.
- Én nem mondtam, hogy ne vedd meg.
- Ó, Istenem, hiszen nem tetszett!
- Engem nem érdekel a tapéta!
- És én érdekellek?
- Igen.
- Mert én már megőrülök. Elköteleztem magam, és eddig nem látom az értelmét.
- Van értelme, de nekem Aprilre is gondolnom kell.
- De ha összeházasodunk, Aprillel is minden rendben lesz. Anna is megmondta.
- Anna? Mit jelentsen ez?
- Amikor beszéltem vele.
- Mikor beszéltél Annával?
- A buli után és...
- Nem tudtam, hogy beszéltél vele, nem lett volna szabad. Miért beszéltél Annával?
- Tudom és bocs... Egek, nem fogok védekezni! Hónapok óta csak úgy vagyok, hogy nem mondok semmit, semmiről sincs véleményem, mintha valami árnyék lennék, és ebből nekem elegem van! Elegem van a hosszú, hosszú ideje tartó várakozásból!
- Ezt végig kell gondolni.
- Nem!
- Ott van April.
- Azt kell kitalálni, hogy ő hogyan illik majd az életünkbe, és nem fordítva.
- Megpróbálom.
- Próbáld az esküvő után!
- Várjunk még!
- Nem, nem várok! Most vagy soha!
- Nem szeretem az ultimátumot.
- Nem szeretem a hétfőket, de sajnos hetente találkozom velük.
- De nem tudok csak így beleugrani.
- Ezt sajnálattal hallom. Most mennem kell.
Csalódás, Film,
Tűrj és tarts ki, ez a fájdalom hasznodra lesz valamikor.
Akarat, Élet,
A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló