Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha jobban belegondolunk, van egy tökéletes kiskapu a "míg a halál el nem választ" fogadalom kikerülésére. Senki nem definiálta még eddig a veszteség tárgyát, ennélfogva vakon elfogadjuk azt, hogy ha a kialakult kötődés meghal, teljességgel el is választ minket egymástól.
Rohan az idő, mint homokszemek az ember ujjai közül, úgy peregnek a percek. Gyorsan, hang nélkül. Szeretnék megállni, egy olyan ponton, ahol még biztonságban tudtam magam... Csak állni egyhelyben. Lehet, hogy hiába várok olyan csodát, amiben nem hiszek. De hiszem, hogy az élet még szebb is lehet.
Minden olyan furcsa, az élet már korántsem olyan barátságosan hívogató. Felnőni felelősség... És azt hiszem még nem vagyok elég felelősségteljes.
Valaki külső szemmel azt hiheti,
hogy eldobod az életed.
De te mosolyogva vállalod döntésed,
mert teljes szívedből érzed:
most kaptad vissza.
/ Senna Hikari Kaien /
A szeretet olyan, mint a tűzhely.
Lángja lehet takarékon vagy teljesen felvéve, ilyenkor meleg vagy forró,
ha kialszik a lángja jég hideg vagy fagyos.
Szememben könnycseppek ülnek,többé nem látod hogy érted, kiszállok az életedből úgy, ahogyan azt kérted. Nincs többé mi, vagy te és talán vagyok én, élünk egymástól távol a Föld kerekén..
Mindenhol téged látlak, téged kereslek, csak hogy tudd, téged soha el nem feledlek. Hogy te boldog vagy mással, az nekem is jó nagyon, csak színlelek, mer közbe szétmar a fájdalom.
Szétmar, felemészt teljesen, hiányzol, s fáj hogy már nem lehetsz velem. Várok rád egy életen át, amíg szívem dobog, ez csak akkor szűnik majd ha felettem sötét zászló lobog
Minden szerelmet, szenvedélyt lihegett,
A harmatcsepp a fenyők tűhegyén,
Egy vad, mámoros orgia megérintett,
A rét harmatos gyepszőnyegén.

Itt minden szeretkezett mindennel,
Az illatok, a hangok, a fények,
Egy örök mély beteljesüléssel,
Itt minden eggyé vált, a test és a lélek.
Minden mi igaz volt hazugság lett, amit hittem, hogy vagyok csalódássá vált. Egy torz kép, irritáló jelenléttel, rossz szögből nézve... a tudat rosszabb, mint ha embert öltem, kétségbeesetten kijelentem végtelenszer, hogy tévedtem! Türelmes fájdalom ami kísér míg élek, tudom. Mocskos kezeimet dörzsölgetem, talán tisztábbnak látszanak. Egy teljes kész élet elpazarolva, mert a megalkotónak nem tetszett!
Nem tudom hogy veled mit csináljak. Mert téged nem tudlak kidobni a kukába, vagy eldugni! Te teljes valódban itt vagy! Itt vagy elöttem és az emlékeimben! És nem akarok emlékezni, mert fáj! És most már fájt eleget! És minden este, még a mai napon is csak azt kivánom lefekvésnél, hogy te legyél ott velem, ölelj át kiskifliben!
Még ezek után is, hogy így bántál velem csak erre vágyom.... és ez is fáj....
Bárcsak cseppfolyóssá válna szíved, mely a sivatag végtelen, száraz gyűlölet porával lenne körülzárva. Tengernyi homok közt évekig keresve az igaz oázis fájdalom csillapító helyére vágyva, harcolnál az utolsó csepp szívedig. Végül majdnem teljesen kiszáradva megtalálod az oázist, hol megleled szíved éltető folyadékát; melynek neve szeretet! S elillan a délibáb...
Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra, és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló