Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az én történetem nem került be a könyvekbe. Mondják, a Nyugat történelmét lóháton, nyeregben írták. De senki se látta még a lovak szemszögéből. Mostanáig.
Itt születtem. Azon a földön, amit régi nyugat néven emlegetnek. Mi úgy tudjuk, ez a táj kortalan. Se kezdete nincs, se vége. Itt simul egymásba a föld és az ég. Mint a pőrén legelő kószáló szél, ide tartozunk. Mindig ide tartoztunk. A musztáng a nyugat szelleme. Hogy ez a nyugat végül is elveszett-e vagy sem, azt nektek kel tudnotok. Amit én mesélek, szín igaz. Ott voltam. Emlékszem. Emlékszem a napra és az égre, amikor nevemen szólított a szél, és a ménes azidőtájt még szabadon száguldott.
Talmud
Lányomhoz!
Mit tettél velem drága gyermekem ?
Elárultál ,becsaptál, hálát sosem mutattál .
Két szemembe hazudtál ,mások előtt lehordtál!
Te voltál a életem első csodája szívem minden boldogsága .
Szerettelek ,neveltelek lelkemet kitártam neked, 18 éves lettél elmentél úgy gondoltad felnőttél !
Azóta nem láttalak a szívem lassan megszakad ,
miért vagy ilyen kegyetlen édes drága gyermekem ?
Megvetsz ? Leírsz ? Másoknak csak szidsz ?
Jönnél te még vissza sírva mikor rájössz arra
senki nem szeret úgy téged mint mi akik szerinted pornépek !
Tücsköm én szép kislányom kegyetlen vagy sajnálom ,
nem becsülöd azokat kik kisérték utadat!
Csalódás,
A valóság Szerintem olyan mint egy képzelet,
Egy határtalan utazás de nem mindig élvezet
... az embernek kétféle attitűdje lehet az életben: az Építés vagy az Ültetés. Az építők munkája évekig is eltarthat, de egy napon véget ér. Akkor megállnak, és az általuk emelt falak szabják meg a határaikat. Az élet elveszíti értelmét, amint véget ér az építés.
Ezzel szemben vannak az ültetők. Ők folyton küzdenek a viharokkal, az évszakokkal és csak ritkán pihennek. Az épülettel ellentétben a kert fejlődése soha nem ér véget. És miközben állandó figyelmet követel a kertésztől, azt is lehetővé teszi,hogy az élet egy nagy kaland legyen számára.
A kertészek fölismerik egymást - mert tudják, hogy minden egyes növény történetében benne van az egész Föld fejlődése.
Szeretni szeretnék, mint még senkit, szívemben érezni újra megint, karomban tartani őt egy percig, elengedi akarata szerint.
Az élet olyan, mint egy beszámíthatatlan lift. Ott áll meg, ahol éppen kedve tartja, lehet az a boldogság, de a szomorúság emelete is.
Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: "oké, ez a határ". Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni.
Ha egy ló társává fogad neked adja mindenét: erejét, kitartását, vad szellemét. De cserébe nem kéri el mindened, elég neki megbecsülő Szereteted!
Azt mondják, a szerelemnek kétszer örülhetünk igazán. Amikor elkezdődik, és amikor még tart. Talán a sors kegyetlen fintora mégis, hogy annyi, magát hűségesnek mondó szerelmes mégis hűtlennek bizonyul. És a hűséges ember pedig nem talál rá az igaz szerelemre. Az élet rossz tréfája ez, mert talán nem minden ember érdemes arra, hogy a rendíthetetlen és őszinte szerelem csíráját megtalálja, majd boldogan éljen élete párjával, amíg meg nem hal. A lehetőség mindenkinek adott, de közel sem biztos, hogy mindenki élni is tud vele?
Megtanulom a nevüket, a szívembe zárom őket, aztán elmúlik. Többé már nincs. Mindig magányosnak éreztem magam, mert a szívem nem tarthatta meg a kincseit.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló