Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha szeretlek, beléd bújok, körülnézek benned. Először, mintha egy idegen országba érkeznék, aztán, amikor befogadsz, egyre ismerősebb leszel. Megértem, milyen neked, egy másik Én-nek lenni, sőt, egy kissé én is Te leszek. Már látom mi fáj neked, keserves és boldog emlékeid mintha az enyémek lennének. Ki tudok nézni a szemeden, onnan látom most magamat - és megismerem a múltadat, sorsodat, örömeidet és rögeszméidet. Ráhangolódok gondolataid hullámhosszára, s veszem a szíved kódolt adásait. Ha a szíved gyorsabban ver, az én szívem is hevesebben fog dobogni. És ha valamitől félsz, én is szorongani kezdek, és lehet, hogy megértjük, mitől félünk mindketten.
Végre hazaérsz. Kutyád nyakadba ugrik.
- Hol jártál eddig? Oly sokáig elvoltál!
Hiányoztál, hiányoztál, hiányoztál!
Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
Mi van a szatyrodban? Ugye az enyém?
Juj, hadd nyaljalak gyorsan fülön!
Ham, most egy picit megrágom a kesztyűdet.
De jó! Itthon vagy végre!
Hol vagy már, miért nem jössz,
ne hagyj kétségek közt.
Voltak, vannak, lesznek gondok,
de én csak veled vagyok boldog.
Hidd el, hogy megértelek,
és tudd: szeretlek.
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

Téged szeretlek, érted doban szivem, minden álmom te vagy, minden gondolatom te vagy, ha itt hagysz nem baj neked, az én szívem törik apró darabokra.
Miért van az, hogy a legkevésbé eredeti mondatot akarja mindenki hallani? A "szeretlek" már megszámlálhatatlanul sokszor elhangzott, mégis, amikor kimondjuk, olyanok vagyunk, mint az ősember, aki talált egy szót, és imádattal kezdi tisztelni.
Szeretlek, mert ilyen vagy. Szeretlek, mert enyém vagy. Szeretlek, mert társam vagy. Szeretlek, mert szeretlek!!
Szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek téged, szeretném ha tudnád csak miattad élek! Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni és elmondani, hogy nem tudok nélküled élni!
Üres az ágy, és nem jön az álom,
nem szól a zene, hiába várom.
Üvölt a csend és hallgat az élet,
rám tör egy érzés: SZERETLEK TÉGED!
Úgy vágyom rád, mint hervadó rózsa az éltető esőre,
úgy akarlak, mint éhező bárány a friss fűre,
s úgy szeretlek mint ahogy emberileg csak lehet!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló