Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Minden kapcsolat egyfajta szent őrület, amelyet nem megfejteni kell, hanem tisztelni rejtett titkait.
Talmud
"Róma maga az anya, méghozzá az eszményi anya, ugyanis békén hagy. Olyan anya, akinek nagyon sok gyereke van, ezért nem szentelheti magát neked, nem is kíván, nem is vár tőled semmit. Befogad, ha jössz, ha menni akarsz, elenged, mint Kafka törvényszéke. Van ebben valami ősi bölcsesség, szinte afrikai, majdnem prehisztorikus. Tudjuk, hogy Róma csupa történelem, de lenyűgöző ereje épp a történelem előttiségében van, az őskoriságában, mely leginkább a vigasztalan és végtelen távlatokban, a kövületnek, mamutcsontváznak tetsző romokban mutatkozik meg tisztán."
S meg-megkondul ember szivednek
Elrejtett zugában, halkan, csendesen,
S igy szálldogál Karácsony éjjelen
A béke, s megszentelt szeretet.
Újra eljött hozzánk
Szent karácsony napja,
Örüljön mindenki,
Ki e földet lakja.

Megszületett Krisztus,
Kárhozattól megment,
Öröm van a mennyben,
Ujjongás van itt lent.

Ez karácsony napján
Örömünk forrása,
Hogy van a világnak
Dicső Messiása.
Édesanya, 63 karácsonyára következőket kérem:


1.Oratóriumom magyarországi rádióbemutatóját.

2. Oratóriumom magyarországi színpadi bemutatóját.

3. Oratóriumom külföldi publikációját (vagy németül, vagy franciául).

4. Oratóriumom külföldi bemutatójának előkészítését (Párizs vagy Bécs).

5. Egy magnót.

6. Parkettázást.

7. Meszelést.

8. Függönyt.

9. Néhány fontosabb berendezési tárgyat, rád bízom, hogy mit.

10. Párizsi utat; viszontlátom Annát.

11. Elmélyülést a költészetben; néhány új verset, az eddigiek közül a legjelentősebbeket.

12. Egy filmnovellát; s annak legalább a publikációját.

13. Oratóriumomnak szegedi bemutatóját.

14. A Santarchangeli-féle anthológiát.

15. Szent gyónást.

16. Érzelmi életem tisztulását vagy egy valódi szerelmet.

17. Ruttkaiékkal egy nagyon szép verses éjszakát.


1963 karácsonyára a következőket kaptam:


1. Március (1964.) 4-én mutatja be a rádió oratóriumomat. Szervánszky rendkívüli odaadással csinálta. Dec. 1-re lett kész vele.

2. Még nem tudom...

3. Még nem tudom...

4. Még semmi...

5. Köszönöm a magnót.

6. Szép lett a padlóm!

7. Köszönöm!

8. Köszönöm!

9. Köszönöm: a lemezjátszót, a lemezeket, stb. ... stb. ...!

10. Köszönöm, köszönöm!

11. Hát...

12. Hát...

13. Talán idén...

14. Ezt nem kaptam meg.

15. Köszönöm, nagyon köszönöm.

16. ......................

17. Köszönöm.
Szép violácska, kedves rózsácska,
Szerelmes kisded, szép Jézuska,
Ki most születtél, emberré lettél,
Minékünk örömet szerzettél,
Kérünk, vigasztald népünket,
Térítsd magadhoz lelkünket,
Igazítsd szívedhez szívünket,
Igazítsd szívedhez szívünket.

Jászolban látlak, szívemben várlak,
Ó drága kisded, szép Jézusom.
Fogadd el szívem, szeretlek híven,
Szűz ágon virágzott Kirsztusom.
Jászlad szénája, szalmája,
Szívem jó meleg tanyája,
Szép kisded, szerelmes Jézusom,
Szép kisded, szerelmes Jézusom.

Áldott Teremtőm, szent Üdvözítőm,
Ó drága kisded, szép Jézusom!
Nincs e világon, ki befogadjon,
Szűz ágon virágzott Krisztusom.
Jöjj el lelkemnek ölébe,
Zárkózz el szívem mélyébe,
Szép kisded, szerelmes Jézusom,
Szép kisded, szerelmes Jézusom.

XVII. sz.
Mikor a kis Jézus lenézett a Földre nyomban mint a zápor megeredt a könnye... Magyar tájra esett szelíd tekintete Pont mikor az orosz ott a magyart ölte. El is födte gyorsan síró csillag-szemét, a Szűzanya ölébe rejtette fejét... A Szent Szűz is búsult ,,Virágos Kertjéért', Istvántól rábízott hű magyar népéért! Szomorúan telt el Jézuska ünnepe Még az angyalok sem hódoltak előtte. A kis Isten-Gyermek zokogott-zokogott, s forró könnye-árja Budapestre hullott...!
Ó gyönyörűszép, titokzatos éj!
Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél.
Kisdedként az édes Úr
Jászolában megsimul
Szent karácsony éjjel!

Ó fogyhatatlan csodálatos ér!
Hópehely ostya, csöpp búzakenyér.
Benne, lásd: az édes Úr
Téged szomjaz, rád borul.
Egy világgal ér fel.
Karácsony van, Krisztusok járnak,
Nagy hadakban és nagyranőtt Krisztusok,
Zengjen a dalod, szent Forrongás
S te nagy Egy-Világ, zengjen a himnuszod.
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.

S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye-
szelet fog- készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló