Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"....Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot."
Talmud
Ki ide ér, az többé sohse sír,
haja nem őszül, arca rózsapír, -
ó Boldogság, hadd jöjjek most veled,
míg a tündérek szigetére érünk,
hol örök fényt szitál a kikelet!
"Kicsim, ne haragudj, hogy nem szeretlek most még jobban, de nem
lehet már ennél jobban szeretni valakit."
Van egy gyöngyszem a kék tenger alján. Kagylóba zárva, mélység morajában. Lemegy a gyöngyhalász, felhozza a fényre. Az kinyílik és tündöklik. Legyek én a halász, és te a gyöngyöm. Most és ma, holnap és holnapután. Legyünk egymásnak kincsek, és így bukjunk le a tenger alá. Most és ma, holnap és holnapután. Mi ketten, te és én, így hozzunk fél megannyi újabb kincset, mitől az életünk szép lesz!
A mostani nagy gyűlölet gyakran egyedüli jele az elmúlt nagy szerelemnek.
. "Amíg az ember tízéves, addig futballozni akar, negyvenévesen a kispadra vágyik, míg ötvenévesen már a lelátón érzi jól magát. Ha most lennék húsz esztendős nem biztos, hogy a futball mellett kötnék ki. Én olyan emberek miatt lettem futballista, mint Puskás, Kubala, Cruyff".
„Már megint a nélkül mentél el néhány napra vagy hétre, hogy nem tudtam veled átgondoltan megbeszélni mindent, amitől végre nyugodt lehetnék. Hányszor hallottam ismét tőled:
- Jaj, anya, ne most beszéljük meg!
Így persze újra tele vagyok aggodalommal, mert azt gondolom, nem mondtam el neked mindent, amit szerettem volna, amit el kellett volna mondanom. Emlékszel, amikor beköltöztél a versenyre? Előtte örökösen az járt az eszemben, mi mindenről kellene még szót váltanunk. A hétköznapokban, az örökös rohanás mellett is jut idő arra, hogy mindent megbeszéljünk. Akkor azonban az éreztem, maradtak dolgok, amiket nem tanultál még meg, ezért bent a házban bajba kerülhetsz.
Aztán pillanatok alatt elszálltak az itthon töltött napok. Időnként megpróbáltam ugyan beszélni veled, de ezek a próbálkozások szinte soha nem jártak sikerrel. Arra gondoltam, le kellene írnom neked a fontos dolgokat, s majd a házban előveszed, ha szükségét érzed. Csak azért nem írtam le mégsem, mert sejtettem, hogy sem időd, sem lelki békéd nem lesz az általam leírtak olvasgatásához.

Azt remélem egyszer elolvasod ezt a könyvet.”
Tanultam volna, ó, Egek, Ifjúságom bolond korában Ízlett volna a becsület, Volna most házam, puha ágyam! De én? Az iskola megett Csavarogtam, bitang fiú... Ezt írva, most majd megreped A szívem, oly szomorú.
- Hol a Jézuska ott a képen?
Tedd a kezecskéd össze szépen,
Úgy -- s ints neki most csókot is.'
Cupog a száj, megvan az is.
,,-- Kicsi Jézus, inget reája,
Lásd, nem varrhatott anyukája.
Fázik szegényke. És neked van,
Neked mindig jó meleged van.
Nézd a szegénykét, kicsi kincsem:
A Jézuskának inge sincsen'...
A kis fiam néz mereven
Hol az anyjára, hol a képre.
Szemén kigyúl az értelem,
S nyelve is oldódnék beszédre.
Kedveskés ümmögés jelzi,
Hogy mit hallott, megszívlelé,
Fogja kis ingét kis kezével
S nyujtja édes ügyetlenséggel
Szegény kis Jézuska felé...
Otthon ma széttárul az ajtó
S a ,,Stille Nacht'-ot zongorázzák,
Az öregek befelé mosolyognak,
A sok gyerek kacagva szalad,
S érzi mindenki a szívek lángját.
S a ,,Stille Nacht'-ot zongorázzák...

Otton most felragyog a gyertyaláng,
Szobánk lámpái ragyogón kigyúlnak,
A karácsonyfa tündöklôn zenél,
A villanyfény széthinti sugarát,
S édes illattal telik be szobánk.
Otthon most muzsikál a gyertyaláng...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló