Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Kisfiù megkérdezte az Annyàt "Miért sìrsz?"
Azért mert asszony vagyok mondta neki.
Nem értem mondja a fiù.
Az anya csak àtölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Késöbb a fiù az apjàt kérdezte meg,
Miért tünik ùgy hogy Anyu ok nélkül sìr."
Minden asszony ok nélkül sìr annyi volt az egész amit az apja mondhatott.
A kisfiù felnölt és férfivà vàlt.
Ès folyton nem értette miért sìrnak az asszonyok.
Végül felhìvta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte
Uram miért sìrnak olyan könnyen az asszonyok?
Az Isten ìgy felelt: Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vàlat elég eröset ahoz hogy elbìrja a vilàg terhét.
de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosìtsanak.
Adtam neki belsö eröt hogy bìrja ki a gyermek szülést és elutasìtàst melyet sokszor kap a
gyermekeitöl.
Adtam neki keménységet amely segìt neki folytatni ott ahol màr mindenki feladja.
Gondoskodni a csalàdjàròl betegség és fàradsàg ellenére panasz nélkül.
Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt.
Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti.
Adtam neki eröt elfogadni a férjét hibài ellenére.
Bordàjàbòl formàltam öt hogy örizze az ö szivét.
Adtam neki bölcsességet hogy tudja hogy a jò férj soha nem sérti meg a feleségét,
De olykor pròbàra teszi az erejét és a döntö képességét,
kitartani mellette minden viszonytgsàgba.
Ès a végén adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizàròlag csak az övé.
Hogy fel tudja hasznàlni bàrmikor mikor szüksége van rà.
Hogy mindent el tudjon viselni.
Ahhoz a könyhöz joga van.
Senki nem bìr ki szò nélkül annyit mint az asszon.
Az asszony szépsége nem a ruhàba van mellyet hord
Nem az alakjàba nem is abban hogyan fésüli a hajàt.
Az asszony szépsége a szemeibe kell hogy legyen mert azok a kapu a szivéhez
és a helynek amelyben a szeretet lakik.
Portugál - Angol meccs, Hajdú B. István: „A dél-koreai kollega elaludt mellettem. Beszélgessünk kicsit halkabban…”
"Ma már tudom...
Anya egyetlen egy adatik.
Talán iszik, ver, szóval s tettel tipor, megalázón elhajít.
Mi elhagyjuk őket, megvetve gyűlöljük, ki életet adott.
Míg mellettünk van, nem tudjuk, milyen, ha már nincs....
De talán változtathatunk...
Merd kérdezni, hogy miért, s hogyan tovább?
Merj mellé állni, felkarolni, kezét fogni, s mint egy beteg gyermeket, gyógyítani, ápolni.
Hisz Ő is ember... mint Te vagy Én, gyarló s tökéletlen lény.
Mert ítélkezni nincs jogod. Te sem vagy különb, ugye tudod?!
Gyermekként, ha elestél... fel ki segített?
Te tudod a legjobban, hogy anyád, legyen bár nevelő vagy édes, melleted állt, segített s féltett.
Lehet most rajtad a sor...
Állj elibe! Mondd, hogy anyám, szeretlek! Én örködöm feletted."
„Nem kell külön elnyernünk bizalmát vagy barátságát, mert ő születésétől fogva a barátunk: Behunyt szemmel is bízik bennünk; még születése előtt elkötelezte magát az ember mellett.”
"Tombolunk, a szakadék felé rohanunk, valami ismeretlen dolog közeledik felénk a jövendőből, valami recseg-ropog a talpunk alatt, valami meghal mellettünk, ez mind igaz, de egyrészt tudunk meghalni, másrészt azonban nem vagyunk hajlandók életünket megterhelni, és a halált szolgálni, mielőtt elvitt volna. Az élet az életért van, nem pedig a halálért."
"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem
tudod neki bevallani
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és
mégsem tudsz ellene semmit sem tenni
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent
megtennél
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."
"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak
barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és
akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig
érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni
is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok.
Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."
„A barát tudja, hogyan engedje el a füle mellett a mondandód javarészét, hogy csak a lényegre válaszoljon!”
„A barát az az ember, aki mellett mersz önmagad lenni!”
„... - Mi az, hogy „igazi”?- kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
- Az, hogy „igazi” az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. – felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy „igazi” vagy az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igazi.
- Nem fáj az? – kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. – mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik – mondta Bőr-lovacska – csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden izületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében akik úgyse értenek semmit. ...„

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló