Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Eltelt az idő,
elmúltak az évek.
Néha fáj még,
ha visszanézek.
Minden ami volt,
régi szép emlék.
Talán ami ezután jön,
az sem lesz másképp.
Volt néhány év,
amit eltöltöttem.
Dehát ez van:
tizennyolc lettem.
Talmud Élet,
Győztél felettem, mert az végzetem,
Hogy harcaimban bukjam szüntelen,
De új erővel felkeljek megint.
Keresem a szavakat a sorok között
mert ilyen vagyok és kész.
Keresem a hangomat ha dühös vagyok
mert ilyen lettem ez tény.
Keresem a postást a levélben
mert nem hiszek el mindent.
Keresem a lelket az emberben
mert ott kell lennie mélyen.
Álmatlanság gyötör,
Az idegtől reszketek.
Nincs étvágyam,
Nem is eszek.
Ha szeretsz, miért nem vagy velem?
Ha szeretsz, miért szakítasz velem?
Képeid a szekrényen,
Ruháid a szekrényben.
Vidd el kérlek, vedd vissza,
Eldobni nem tudom, csak könnyeimet issza.
Nincs már erőm, rabod lettem.
De te eldobtál magadtól, feltörlő lettem.
Hiányzol, a sírás kerülget,
Veled akarok lenni,
Boldogan,
Szerelmesen,
Mint egy kisgyerek.
Képes vagyok feladni mindent és magamat Érted, majd mikor már elmúlik, észre sem veszem hogy egy másik ember lettem, de az már nem én vagyok.
Csak néhány buta szó! Egy meggondolatlan lépés és ki éveken át voltál te nekem, most szertefoszlik, mint egy homokvár a vihar után. Mégis tudom, egyetlen szó, mely nem ostoba és meggondolatlan elég lenne, hogy újra mellettem legyél. Mert barát vagy, a legjobb és mindig, bármi legyen is a szívemben élsz!
Fájó emlék őrzi szívem mi ketté repedt
már csak egy ketté repedt szív vagyok mit az idő és hiány csak még nagyobbra tágított!
Szerelmem elhagyott a hiány felemésztett
Így lettem én a hiánytól felemésztve egy ketté repedt szív...
Szememben könnycseppek ülnek,többé nem látod hogy érted, kiszállok az életedből úgy, ahogyan azt kérted. Nincs többé mi, vagy te és talán vagyok én, élünk egymástól távol a Föld kerekén..
Mindenhol téged látlak, téged kereslek, csak hogy tudd, téged soha el nem feledlek. Hogy te boldog vagy mással, az nekem is jó nagyon, csak színlelek, mer közbe szétmar a fájdalom.
Szétmar, felemészt teljesen, hiányzol, s fáj hogy már nem lehetsz velem. Várok rád egy életen át, amíg szívem dobog, ez csak akkor szűnik majd ha felettem sötét zászló lobog
Csak néha a fásultság,
Mely a fához szegezi életemet,
Legyűr, eluralja
Rajtam a félelmeket.

De végtelen a lelkem,
Letépi magát mindig a keresztről,
Szabadnak születtem!
Ősi földön, büszke gyökerekből!
....nem tudom most mit is mondjak,mert ha a közeledben vagyok vagy ha csak véletlenül is rám nézel megbolondulok.Az illatod,az arcod,a hangod és a gyönyörű szemeid elfeledtetik velem az összes problémát amit eddigi életem folyamán elszenvedtem.De sajnos te másnak adod a szíved és a te bolygód más körül forog.De én mégis nagyon boldog vagyok.Emlékszel azt mondtad nézzem a dolgok jó oldalát!És igen ennek is van jó oldala,ugyanis a képzeletemben,a gondolataimban csak az enyém vagy és az én bolygómra szórod napsugaraidat.....szeretlek......köszönöm,hogy mindig mellettem vagy! :D

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló