Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Az élet sokkal jobban fáj, mint a halál.
Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban,
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.
Eldobni hű barátot annyi, mint saját életedet s amit csak legjobban szeretsz.
A nők nagyon be tudnak rágni ha megdugják őket...de még jobban ha nem.
Elhagyott az a fiú, akit a legjobban szerettem.
Kiborultam, sírtam, és csak ezt hajtogattam neki,
Könyörgöm, csak hagyj a karjaidban meghalni.
"Jelenleg nem hiányzik a versenyzés. Boldog ember vagyok. Jó életem van. Jól éreztem magam a múltban, de most még jobban érzem magam és ez elég egyértelmû. Több idõt tudok otthon tölteni. Magam határozhatom meg az idõbeosztásomat úgy, hogy a vakációk alatt otthon legyek és a gyerekeimmel tölthessem a szünidõt. Ez nagyon kellemes. De még mindig nagyon közel állok a versenyzéshez és képben vagyok majdnem mindennel kapcsolatban, ami történik. (2007 áprilisában)
Fantasztikus, hogy részese lehetek minden idők legnagyszerűbb csapatának. Az idei évben nagyon élveztem a Forma-1-et, jobban, mint bármikor ezelőtt. Mindig is arról álmodtam, hogy a Ferrarival nyerjek bajnokságot, és szerintem ezzel nem csak én vagyok egyedül.
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan lény, amely szabadon szállhat az égen, boldoggá teszi azt is aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és belészeretett.
Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott.
Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot teljes harmóniában:
A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt: - Mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? - és megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni.
És irígykedett, irigyelte a madarat amiért tudott repülni.
És egyedül érezte magát!
Azt gondolta: - Csapdát állítok neki, ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem!
A madár szintén szerelmes volt belé és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett!
A nő kalitkába zárta és egész nap nézte.
Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya. De szép lassan különös átalakuláson ment át.
Most, hogy teljesen övé volt a madár és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett nem tudta kifejezni létének értelmét.
Lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult.
A nőt már nem is érdekelte többé, csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár.
A nőt elfogta a bánat és éjjel-nappal rá gondolt.
De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
- Miért jöttél? - kérdezte a halált.
- Hogy újra együtt repülhess a madaraddal - felelte a halál.
- Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna. Most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele!
Szeretek a szemedbe nézni, megőrülök ha rámnézel. Szeretem, ha megölelhetlek, imádom ha megölelsz. Szeretlek megcsókolni, elolvadok, ha megcsókolsz. Felesleges tovább folytatnom,mert mindent szeretek benned és mindennél jobban szeretlek!
Fent az égben jársz minden álom rég a tied,
mégis többre vágysz és a földre húz a szived.
Mindent megkaptál mégis szállnál egyre tovább,
lenn a földön már vonz egy másik világ.
Ha a vágyad hajt gyere s dobd el szárnyaidat,
lent a földön majd te is jobban érzed magad!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló