Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Ha nem tudsz elfogadni, hát így jártam. De nehogy azt képzeld, hogy akár egy pillanatig is érdekel. Számítottál, a fontossági listám vezető helyén kaptál helyet, s a kölcsönösségben bízva, vakon elhittem minden szavad. Nyilván ostoba voltam, egy naiv, szeretetre éhes kislány, aki többet képzelt a helyzetbe. Belefáradtam! Meguntam a játékot, nem vagyok egy báb, amit ide-oda lehet rakosgatni, én nem szeretem, ha irányítanak. Az életemet szeretem én egyengetni, még ha néha a folyóm ki is siklik a saját medréből. Néha magányos vagyok és tényleg nem könnyű, de ezt az árat bármikor megfizetném, csakhogy végre kitalálhassam mihez is óhajtok kezdeni az életemmel. Ha kell mindennap lefekvés előtt hálát adok az atyaúristenek, hogy ezt is túléltem, ezen is túl vagyok. Nem ragaszkodom többé hozzád, nem alacsonyítom le s alázom meg magam újra és újra mert nincs értelme. Mert itt most nem a szerelem, hanem önmagam megtalálása a tét!
Akarat, Élet,
A női test, egyszerre lágy harmat és hullázó óceán. Érzékeny virág, és harmóniákat magába rejtő hangszer. A női lélek olyan, mint a csillagos égbolt, millió csillag ragyogja be, de ha felhők takarják nem láthatod őket. A nőt kevés férfi ismerheti igazán, de akinek megadatik, csak az lehet igazán boldog.
Mikor megnyílik a nő egy férfinek, a férfi olyat tapasztal, mint még soha. Minden nőnek saját csillagos égboltja rejlik lelkében, saját csillagképekkel, melyet nem megfejteni, hanem elfogadni lehet. Leheveredni a nő lábai elé, hagyni, hogy feltárja lelke harmóniáit, és élvezni e végtelen dallamos ajándékot. A teste ekkor virágzik ki az elfogadástól, és lágy szellőben ringatózva táncol. Teste igazán csak lelkével együtt ajándék, kincs, melyet nehéz megkapni, de könnyű elveszíteni. Küzdeni nem lehet érte, csak megérdemelni. Ezért vigyázzon rá minden férfi, kit egyszer elöntött egy ilyen óceán, mely átjárja minden részét, behatol legrejtettebb zugaiba, de kimosni onnan semmi nem tudja.
Erotikus,
Élni csak az élhet, aki folytonosan halni igyekszik.
Nem tudjuk hogy mit éreznek a lovak,
nem tudjuk szeretneke viszont minket,
de meg láthatjuk mit éreznek ha odafigyelünk rájuk
Így jár az, ki oly sokszor csalódott,
Elrabolták szívét, de nem holmi kalózok.
Kiben a szerelem hevesen fellángolt,
S jött, mit önmaga soha, de soha nem látott.

Holott láthatott volna, ha tanul a hibából,
Nem érzett így az, ki most megvádol.
Boldognak lenni önfeledten nem lehet,
Csak ha az ördögnek adod el a lelkedet.

Annyi rossz után, a szív teljesen immunis,
Hiába érkezik az új, mi akár jól indul is.
A kőfal, oly masszívan tartja magát,
Talán többet senki nem veszi be tulajdon várát.

S így jár az, ki oly sokszor csalódott,
Darabokra törték szívét, holmi kalózok.
Nem tud újra tán soha, de soha szeretni,
Magányosan, a porban fog elveszni.
Csalódás,
Végigröhögjük az összes órát,
Ez már enyhén kiidegeli az összes tanárt.
Persze beszólások is akadnak bőven,
A magyar tanárnő rajtunk nevet közben.
Istenemre mondom, nem volt még ilyen padtársam,
Ilyen lökött lányt, mint te, talán még nem is láttam.
De ezt persze nem bánom,
Sőt... imádom!
Fél éve a hétfő még nekem is egy utálatos nap volt,
De ez azóta sokat változott.
Az UBI számunkra nem azt jelenti, hogy hol,
BLUGYBLUGY: ha baja van így szól.
Ne feledd... egy uborka sosem sír,
De asszem ez nem új hír.
Hívhatsz bárkit UFO-nak, büdösgollamnak,
Reméled, így nyugton maradnak.
A legjobb, hogy nem esik le nekik semmi,
Profik vagyunk... ennyi
Röhögj Rómeón, Júlián, a tupírozott kecskén, nemtom van-e lázad,
Jaj anyám... add el a házat.
Gyerek,
Nagy Frigyes egyszer az ütközet után a csatatéren sétálgatott. Egy haldokló közvitéze siránkozva tárta feléje karját. A császár lovaglóostorával a katona felé suhintott, s így rivallt rá: "Gazember, hát örökké akarsz élni?"
Vigyázz! káosz dzsungeledben űzött vad lehetsz, mert vadász területed az okos emberek birodalma.
Aggódás,
Így telik az első napja. Így telnek a többi napjai. Eleinte nem érti. A régebbi újoncok néha magyarázni próbálják, elmondják, mi történik, hogyan történik, mit kell csinálni és mit nem. De általában hiába is magyarázzák. Hogy is lehetne megérteni, hogy amit lát, az nem valami szörnyűség, rémálom, amelyből mindjárt felriad, amelyet elhessegethet az elméjéből, hogyan értessék meg, hogy ez az élet, a való élet, ez lesz mindennap, ez van és semmi más, hiábavalóság azt hinni, hogy van valami más, hiábavaló színlelni is a hitet, és fölösleges dolog leplezni is a valóságot, mellébeszélni, és nem érdemes abban hinni, hogy mégis van valami emögött vagy alatta vagy fölötte. Csak ez van, semmi más nincs. Mindennap verseny, győzelem vagy vereség. Harcolni kell az életért. Nincs más választás. Nincs más lehetőség. Nem lehet eltakarni a szemet, nem lehet ellenállni. Senkitől se lehet segítséget, könyörületet, irgalmat várni. Abban sem lehet reménykedni, hogy majd az idő... Ez van, ez, amit látott, és néha kevésbé lesz borzalmas, mint amit most látott, néha meg sokkal borzalmasabb lesz, mint amit látott. De bármerre néz, ugyanezt fogja látni, semmi mást, és ez az egyetlen valóság, nincs más valóság ezen kívül.
És képzeljük csak el amikor rugdossuk, meg rángatjuk a lovunkat, hogy erre vagy arra menjen, ő nem tudja mert nem tudja hogy mit akarunk. Arra vár hogy megmondjuk neki, de a rúgásból és a ráncigálásból viszont nem ért. De ő igyekszik...
Akarat,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló